Suttogások és sikolyok
Mátraházi Zsuzsa - HVG 360
2023.10.19.
Ingmar Bergman zseniális és brutális pszichodrámájából színházi előadás született az Örkényben
Ördög Tamás Suttogások és sikolyok-rendezése nem kíván különösebben eltérni az eredetitől, vállalkozása éppen ettől válik igazán merésszé.
„Minden lélegzetvételünk hazugság” – fakad ki a három nővér közül Karin Ingmar Bergman egyik legfontosabb és levitatottabb filmjében, a Suttogások és sikolyokban, amely éppen ötven éve kapott öt Oscar-jelölést, és végül egyedül a legjobb operatőr kategóriában vitte haza az aranyozott szobrot.
Az akkori díjnyertes Sven Nykvistnek mondta korábban a rendező: „Évek óta látok magam előtt egy tágas szobát, hajnali négy óra van, kicsit beszűrődik a pirkadat fénye. A falak bordós-pirosak, és három asszony ül a szobában. Az egyik a tűzzel foglalatoskodik, a másik köt, a harmadik könyvet olvas.” Ebből a képből született a zseniális és brutális pszichodráma, amelyet most Ördög Tamás színpadi rendezése a nézőktől karnyújtásnyi távolságra kelt újra életre.
Nem kíván különösebben eltérni az eredetitől, vállalkozása éppen ettől válik igazán merésszé. Ágnes (Kiss-Végh Emőke) haldoklik, két testvére ezért utazott hozzá, az egykori szülői házukba. Mindketten boldogtalan házasságban élnek; Karinban (Csákányi Eszter) ettől a gyűlölet halmozódik fel, Maria (Bíró Kriszta) romantikusabb, simulékonyabb alkat.
Az együttérzés azonban mintha mindkettőjükből kiveszett volna, vagy csak röpke pillanatokra szikrázik fel. Anna (Takács Nóra Diána), a szolgáló ápolja szívvel-lélekkel a nagybeteget. Saját testmelegével, pietàpózban nyugtatja, csitítja a szenvedőt. A színpadi Karen talán feldúltabb filmbeli megjelenítőjénél, Ingrid Thulinnál, Maria mintha többet mosolyogna, mint annak idején Liv Ullmann. De lehet, hogy mindezt csak a szűk színházi tér nagyítja fel.
Ettől a bezártságtól lesz még inkább szívbe markoló és hosszan sokkoló hatású Ágnes megdöbbentő színészi teljesítményt nyújtó, megrázóan hiteles agóniája. Az utána következő rész pedig a maga kísértetiességében is allegorikus: a XX. század eleji emberi viszonyok hazugságának, távolságtartó ridegségének máig sem ismeretlen képlete, az egyéni megkeseredés pontos anatómiája.
2023.10.19.
Ingmar Bergman zseniális és brutális pszichodrámájából színházi előadás született az Örkényben
Ördög Tamás Suttogások és sikolyok-rendezése nem kíván különösebben eltérni az eredetitől, vállalkozása éppen ettől válik igazán merésszé.
„Minden lélegzetvételünk hazugság” – fakad ki a három nővér közül Karin Ingmar Bergman egyik legfontosabb és levitatottabb filmjében, a Suttogások és sikolyokban, amely éppen ötven éve kapott öt Oscar-jelölést, és végül egyedül a legjobb operatőr kategóriában vitte haza az aranyozott szobrot.
Az akkori díjnyertes Sven Nykvistnek mondta korábban a rendező: „Évek óta látok magam előtt egy tágas szobát, hajnali négy óra van, kicsit beszűrődik a pirkadat fénye. A falak bordós-pirosak, és három asszony ül a szobában. Az egyik a tűzzel foglalatoskodik, a másik köt, a harmadik könyvet olvas.” Ebből a képből született a zseniális és brutális pszichodráma, amelyet most Ördög Tamás színpadi rendezése a nézőktől karnyújtásnyi távolságra kelt újra életre.
Nem kíván különösebben eltérni az eredetitől, vállalkozása éppen ettől válik igazán merésszé. Ágnes (Kiss-Végh Emőke) haldoklik, két testvére ezért utazott hozzá, az egykori szülői házukba. Mindketten boldogtalan házasságban élnek; Karinban (Csákányi Eszter) ettől a gyűlölet halmozódik fel, Maria (Bíró Kriszta) romantikusabb, simulékonyabb alkat.
Az együttérzés azonban mintha mindkettőjükből kiveszett volna, vagy csak röpke pillanatokra szikrázik fel. Anna (Takács Nóra Diána), a szolgáló ápolja szívvel-lélekkel a nagybeteget. Saját testmelegével, pietàpózban nyugtatja, csitítja a szenvedőt. A színpadi Karen talán feldúltabb filmbeli megjelenítőjénél, Ingrid Thulinnál, Maria mintha többet mosolyogna, mint annak idején Liv Ullmann. De lehet, hogy mindezt csak a szűk színházi tér nagyítja fel.
Ettől a bezártságtól lesz még inkább szívbe markoló és hosszan sokkoló hatású Ágnes megdöbbentő színészi teljesítményt nyújtó, megrázóan hiteles agóniája. Az utána következő rész pedig a maga kísértetiességében is allegorikus: a XX. század eleji emberi viszonyok hazugságának, távolságtartó ridegségének máig sem ismeretlen képlete, az egyéni megkeseredés pontos anatómiája.
2023.10.20. 12:55
