Egy öngyilkosság vidám története - Magyar Nemzet - Metz Katalin

EGY ÖNGYILKOSSÁG VIDÁM TÖRTÉNETE
Magyar Nemzet – 2007. január
Tasnádi István Finito című verses komédiája az Örkény Színházban · Játék olcsó színészi gesztusok nélkül, fekete humorral
Tasnádi István ugyan bevallottan Nyikolaj Erdman vígjátékából vette ötletét, de a Finito (Magyar zombi) című, frissen bemutatott verses komédiája mindenestül a mai magyar valóságból sarjadt. Amennyire veszélyesen szókimondó volt a diktatúrában a húszas évek szovjetunióbeli fekete szatírája, Az öngyilkos mára bizony bántóan elavult. Tasnádi fölkérésre írta a darabot (első változatát a zalaegerszegi színház mutatta be), s annyira átszabta, hogy voltaképp csak az alaphelyzet maradt meg: a csődbe jutott, elesett kisember, akit szorult helyzetében a környezetében élők öngyilkosságra akarnak rábírni, méghozzá az ő nevükben, hogy a szenzációéhes média révén az illetékes fórumok megoldják anyagi gondjaikat. Így remél felső támogatást az eladósodott település polgármestere (Anger Zsolt m. v.), várja a szellemi foglalkozásúak adókedvezményének visszaállítását a költő Bicke B. László (Végvári Tamás). Pál, a médiaszemélyiség (Debreczeny Csaba) hatalmas nézettséget vár az élőben közvetített öngyilkosságtól, a kikopott popdíva (Bíró Kriszta) pedig úgy állítaná be az eseményt, mintha Blondin Gáspár őmiatta menekült volna a halálba. A feleséget és az anyóst a rájuk maradó tekintélyes összeg csigázza föl. Velejéig cinikus, vérmesen haszonleső figurák népesítik be a színpadot, kis magyar valóságunk nagyobb dicsőségére. Még a friss hazai megszorítások is visszaköszönnek benne. Mégsem érezni erőltetett aktualizálást a színen – annál elevenebb karakterek, érvényes színpadi helyzetek, „friss-ropogós” verses szöveg és pontos dramaturgiai kompozíció teszi életszerűvé a darabot és a cselekményfordulatokat pergő ritmussal élénkítő rendezést.
Mácsai Pál igazi groteszk komédiát tár elénk a színpadon, rendezői leleményei már-már a dürrenmatti szikár szellemességet idézik. Színpadképe takarékos (Bagossy Levente), az üres játéktér közepén egy falusi budi, ahová az öngyilkosjelölt, a „magyar zombi”, hogy végre békén hagyják, bezárkózik, s ahonnan változatos módszerekkel próbálják meg kicsalni, élükön a polgármesterrel s a „tárgyaló-pszichológus” dr. Juhos Budával (Széles László). Mácsai ízlésére vall, hogy színészeit kordában tartja; egyetlen olcsó gesztust sem engednek meg maguknak, mi több, olykor az abszurd színház tömör és beszédes eszközeihez nyúlnak. Az Örkény István Színház művészei ezúttal olyan nyelven fogalmaznak a színen, amelyet modernségben manapság kevés magyar színház vallhat a magáénak. Erre utal a halotti tor vendégseregének komikusan stilizált mozgatása, a vezényszóra használt evőeszköz, a leves kanalazásának rituális félbeszakítása és újrakezdése.
Tasnádi azzal is idézőjelbe teszi az előadást, hogy a Moličre korabeli balettbetéteket barokk vokális betétekkel helyettesítve közjátékokkal helyezi keretbe a színpadi történéseket. Bucsi Annamária m. v. és Gál Gabi m. v. stilizált, fekete jelmezben (Izsák Lili) profi módon énekli Horváth Károly megszólalásig hiteles barokk duettjeit a XVII. századra utaló, gipszangyalkás színpadi keretben. Moličre-darabok ihletésében Mácsai pompásan játssza ki a darab többértelműségét azzal, hogy a farce stílusvilágát a komédia jelenkorával egymásra vetíti.
Csuja Imre vérbő komikus, makacs, lobbanékony, ellustult-nekibúsult, de lázadásra kapható „öngyilkosjelölt”, aki hanyag megjelenésével, nadrágjából kibuggyanó pocakjával a tanácstalan kisembert testesíti meg, a mindenkor kijátszható, kihasznált szürke állampolgárt, akivel nemcsak a hivatal, hanem a környezete is packázik. Azzal egyetemben, hogy játéka a többiekéhez képest közelebb áll a realista színjátszáshoz. Für Anikó az elhanyagolt feleséget karikírozza, hogy kemény fordulattal a legelszántabb „öngyilkospártivá” váljon – s talán bosszúból is a fináléra egy Lady Macbeth vérszomja kerekedjék felül benne. Pogány Judit jól ismert komikusi adottságait egy harcias és számító anyós megformálásában kamatoztatja. Anger Zsolt m. v. alattomos, demagóg polgármestert, Végvári Tamás fennkölt, dilettáns költőt játszik, Bíró Kriszta kikopott dívájával remek Madonna-paródiát kreál, Széles László groteszkre vett „tárgyaló-pszichológusa” az előadás egyik motorja, Czukor Balázs (Szomszéd Misi) és Máthé Zsolt (operatőr) egysíkúbb szerepében teszi a dolgát, Kerekes Viktória bájolgó-felszínes riporternőt karikíroz, Debreczeny Csaba az önmagával eltelt, bornírt és haszonleső médiasztárt teszi nevetségessé – s egyúttal korunk képernyős világának cinikus szenzációhajhászását. Mácsai Pál a Hivatalos Úrrá vedlett, valamikori moličre-i hírnök szerepében a cselekmény kimenetelén jócskán csavarva, a fekete humor jegyében zárja le az előadást.
Metz Katalin

1970.01.01. 01:00