A komédiaszínház (Il teatro comico)
Carlo Goldoni
A komédiaszínház (Il teatro comico)
színmű három felvonásban
Fordította: Magyarósi Gizella
Bemutató dátuma: 2002.12.21.
Utolsó előadás: 2003.05.23.
Előadásszám: 18
Fotók
A képekre kattintva galéria nyílik
Ki ne lenne kíváncsi a színpadi próba titkaira? Az olasz komédia legnagyobb mestere, Carlo Goldoni (1707-1793), aki színész és társulatvezető is volt, ismerte közönségének ezt az óhaját: darabja bepillantást enged a kulisszák mögé.
Műve azonban az intimitásoknál mélyebbre mutat. Kora színházi újítójaként igyekezett a poros színházi iskola, a commedia dell'arte helyett az új stílust, a jellemvígjátékot elfogadtatni - nézőkkel és színészekkel egyaránt. A komédiaszínház ezt az igyekezetet ábrázolja, sugárzó humorral, a színészek esendősége iránti megértő szeretettel.
Nincs újítás nehézségek nélkül: a darabbéli társulatnak meg kell küzdenie az új követelményekkel. A színészek a jól bevált rögtönzés helyett szöveget magolnak, folyton próbálniuk kell, le kell mondaniuk kényelmes fogásaikról, újra kell fényezni poénjaikat, olykor be kell érniük kis szerepekkel, és többnyire korgó gyomorral hallgatják végig a direktor lázas fejtegetéseit színjátszásról, színpadi erkölcsről. Ugyanakkor öröm részt venni ebben a munkában, főként, ha előadásaikkal a közönséget is sikerül meghódítani.
Ez a híres vígjáték – mely egyben Goldoni ars poeticája – először kerül színre Magyarországon. A történet a Madách Kamara helyzetére rímel: a színház változik, új hangot keres.
Műve azonban az intimitásoknál mélyebbre mutat. Kora színházi újítójaként igyekezett a poros színházi iskola, a commedia dell'arte helyett az új stílust, a jellemvígjátékot elfogadtatni - nézőkkel és színészekkel egyaránt. A komédiaszínház ezt az igyekezetet ábrázolja, sugárzó humorral, a színészek esendősége iránti megértő szeretettel.
Nincs újítás nehézségek nélkül: a darabbéli társulatnak meg kell küzdenie az új követelményekkel. A színészek a jól bevált rögtönzés helyett szöveget magolnak, folyton próbálniuk kell, le kell mondaniuk kényelmes fogásaikról, újra kell fényezni poénjaikat, olykor be kell érniük kis szerepekkel, és többnyire korgó gyomorral hallgatják végig a direktor lázas fejtegetéseit színjátszásról, színpadi erkölcsről. Ugyanakkor öröm részt venni ebben a munkában, főként, ha előadásaikkal a közönséget is sikerül meghódítani.
Ez a híres vígjáték – mely egyben Goldoni ars poeticája – először kerül színre Magyarországon. A történet a Madách Kamara helyzetére rímel: a színház változik, új hangot keres.
Orazio, a társulat igazgatója, a komédiában Ottavio
Placida, primadonna, a komédiában Rosaura
Beatrice, második színésznő
Járó Zsuzsa
Lelio, író
Debreczeny Csaba m.v.
Eleonora, énekesnő
Vittoria, színházi mindenes, a komédiában Colombina
Eugenio, második szerelmes, a komédiában Florindo
Crespo Rodrigo m.v.
Tonino, velencei figura, a komédiában Pantalone
Végvári Tamás †
Petronio, a komédiában Dottore
Dunai Tamás m.v.
Anselmo, a komédiában Brighella
Szűcs Gábor m.v.
Gianni, a komédiában Arelecchino
Honti György m.v.
Súgó
Az énekesnő szolgája, aki szóhoz jut
Jakó Máté Attila
Színházi szolgák, akik nem jutnak szóhoz
Bebesi-Horváth Kata,
Grimm Zsuzsa,
Mikola Gergő
Díszlet
Horesnyi Balázs
Jelmez
Szakács Györgyi
A rendező munkatársa
Szakács Emese
Rendező
Babarczy László