Szemtanúk: kritika

Szemtanúk
Kútszélistílus.hu
2022.03.24.

Ördög Tamás rendezései meglehetős nyíltsággal ábrázolják a szexualitást (lásd például a Lady Chatterley szeretőjét), ezúttal pedig a gyilkossági jelenetet is.
Az Örkény Színház folyamatosan fogad be független alkotókat, lehetőséget adva nekik, hogy egy-egy előadás erejéig a színház kiváló színészeivel (és nyilván nem mellesleg infrastruktúrájával, kiszámíthatóbb körülményeivel) felvértezve dolgozhassanak. Most a Dollár Papa Gyermekei vezetője, Ördög Tamás rendezhetett a stúdióban, magával hozva vezető színésznőjét, Kiss-Végh Emőkét is, a többi szerepet pedig örkényes színészek játszották.
Aki valamennyire figyelemmel követi a Dollár Papa Gyermekei munkáit, azt tapasztalhatta, hogy Ördög Tamás most is a tőle megszokott keretek között dolgozott. Ma már klasszikusnak mondható (igaz, ezúttal filmes) alapanyagot választott, amelynek fő témája most is a családi, szerelmi kapcsolatok kimeríthetetlen bonyolultsága. Igaz, a Jelenetek a bábuk életéből egyben lélektani krimi is, amely az időrendben kalandozva próbálja felfejteni egy kívülről mintaszerű életet élő, azonban a hozzá kapcsolódó családtagjaival és belső démonaival folyamatosan küzdő középkorú férfi gyilkossá válásának okait. (Az 1980-ban bemutatott film »melynek forgatókönyvírója és rendezője is Bergman« főszereplői feltűntek már a Jelenetek egy házasságból egyik epizódjában is, mint az ottani házaspár barátai.)
A többi dollárpapás előadáshoz hasonlóan a nézők itt is körbeülik a játékteret, intim közelségből követik az előadást. Ezt az intim, budoárhangulatot erősíti az élénk színű padlószőnyeg, amelyen ülve-fekve játszanak a színészek, és amely fölött ikeás rizs lámpaerdő tölti ki a mennyezetet. De nézhetjük ezt a teret teljesen máshonnan is, úgy, mint egy boksz ringet, egyik sarokban egy bárasztalkával (a szereplők gyakran látogatják, itt szinte mindenki sokat iszik), és a másikban egy fotellel, amely egyben rendőrségi vallatószék és a pszichiáternél tett látogatások tanúja. Nézőként sajnos sikerült kifognom azt az oldalt, ahonnan a fotelben ülőknek csak a háta látszik, ami különösen azért volt zavaró, mert sokat elárulhatott Peter Egermann (Polgár Csaba) arca tekintete, aki már ebben a fotelben várta a nézőtéren elhelyezkedő közönséget. Ez az oldal több jelenetnél is kénytelen volt a hátak „beszédére” támaszkodni – ami egyébként szintén tanulságos, ahogy az anya (Für Anikó) felállásai, szoknyarendezgetései is minden leülése előtt. Az érdekes az, hogy – valószínűleg a rendezői szándéknak megfelelően – ebben az intim térben, a hozzánk nagyon közel zajló, felkavaró tartalmú jelenetek ellenére könnyű kívül maradni, és a szenvtelen, kissé viszolygó tanú szemszögéből végignézni a történteket.
Ördög Tamás rendezései meglehetős nyíltsággal ábrázolják a szexualitást (lásd például a Lady Chatterley szeretőjét), ezúttal pedig a gyilkossági jelenetet is. Takács Nóra Diána az áldozattá váló prostituált szerepében bátor és nagyszerű. Mégis, amíg nézem, inkább a színészi kiszolgáltatottság jár az eszemben, mint a karakter. Hogy mit ad hozzá a szerephez a pőre test, és mit ad hozzá a fojtogatásos jelenethez a naturalista ábrázolás, hogy mennyivel jobb lenne, ha a másik helyiségben játszódna az egész (ahogy a vége tényleg az általunk nem látott másik helyiségben játszódik), és úgy kellene elképzelnem, mint itt látni a két színész vergődését, erőlködését. Mindez a színészek iránti együttérzésemet és szeretetemet növeli, a szereplőktől viszont elidegenít. (Hogy válaszoljak a színlapon felvetett szempontra, mely szerint az a cél, hogy legalább egy-egy rövid időre a nézők is szerethetőnek lássák a karaktereket.)
Amiért feltétlenül érdemes megnézni az előadást, az a szakmai alázat és teljesítmény, ahogy az örkényes színészek beleilleszkednek ebbe a dollárpapás stílusba, és kitöltik a rendelkezésükre álló teret és lehetőségeket. Gálffi László monológja Tim Mandelbaum szerepében emlékezetesen tiszta párlata egy folytonos hendikepben eltelt életnek. Für Anikó testbeszéde, mimikája szintén bőven ad néznivalót. Polgár Csaba Peter Egermannja végig talányos marad, de ez talán a cél is – kívülről nem fejthető meg senki teljesen. Nagy Zsolt a bemutatón kénytelen volt kilépni a szerepéből egy hosszan és hangosan búgó nézői telefon miatt, ez a civil megszólalás csak erősítette a karakter kevéssé pszichiáteres, a szakmát földközelbe hozó ábrázolását. Kiss-Végh Emőke pedig, aki maga is egyik alakítója a dollárpapás nyelvnek, most is tisztán, pontosan beszélte azt.
Kíváncsi lennék egy olyan néző véleményére, aki most látott először dollárpapás előadást. Valószínűleg rá is olyan erősen hathatott, mint rám annak idején az első. Most rosszabb nézői pillanataimban elgondolkodom, hogy mi választja el a stílust a modortól, és hogy annyira megnéznék tőlük valami mást. Aztán meg meggyőzöm magam, hogy de hiszen ők ebben jók, mutassák meg minél többeknek. Az örkényes vendégszereplés erre is alkalom.    
Ingmar Bergman: Jelenetek a bábuk életéből / Örkény Színház
Játsszák: Polgár Csaba, Kiss-Végh Emőke, Für Anikó, Nagy Zsolt, Gálffi László, Takács Nóra Diána.
Fordította: Kúnos László. Díszlet: Balázs Juli. Jelmez: Kiss Tibor. Dramaturg: Törley-Havas Sára. Súgó, narrátor: Mészáros Csilla. Andersné hangja: Tóth Julianna. A rendező munkatársa, ügyelő: Borhi Lilla. Rendező: Ördög Tamás.
Örkény Színház, Stúdió, 2022. március 24.

Turbuly Lilla

2022.03.24. 10:05