ÖRÖKÉRVÉNYŰ ÚJSÁGCIKKEK TÖRTÉNELMI KAVALKÁDJA - Magyar Hírlap - Bóta Gábor

ÖRÖKÉRVÉNYŰ ÚJSÁGCIKKEK TÖRTÉNELMI KAVALKÁDJA
2001.10.01. Magyar Hírlap
Széles generálmosollyal ajánlgatja Kiss Mari a színpadon Tolnai világlapjának háborús időkben hasznos szolgáltatását. Az orgánum, segítendő a jólértesültséget, háromezer "friss" halott nevét sorolja fel, gondosan rendszerezve, helytakarékos rövidítésekkel, melyek "megfejtését" a színpadon a színésznő ügynökös buzgalommal, a szolgáltatás precízségéről meggyőződve, önelégült magabiztossággal magyarázza. Biztosít minket arról, hogy a listát a következő lapszámban folytatják.
Kiss Mari természetesen szerepet játszik, villanásnyi időre belebújik mondjuk a lap egykori "píárosának" bőrébe, és az ő illedelmes modorában adja elő mondókáját. A sima modor, az üzleti szemlélet nem illik a tárgyhoz, ettől lesz borzadályosan mulatságos, ha tetszik, tragikomikus, amit hallunk és látunk.
A szép emlékezetű Jobba Gabi a Várszínház nyitásakor bemutatott önálló estjének egyik epizódjában nem tett mást, mint szenvtelen arccal, monoton egykedvűséggel felolvasta egy légibaleset-biztosítás tételeit. Precíz szakmaisággal sorolta, mi jár egy kar, két kar, egy láb, két láb, egy szem, két szem stb. elvesztéséért, de a felsorolás végére megemelte a hangját, valósággal fuldoklott a dühtől, civil emberként fejezte ki kétségbeesését, egész estjével hittel próbált változtatni a tébolyult világon.
A Mácsai Pál által rendezett Mi újság, múlt század? című színpadi játék szintén ilyen talált tárgyakat, régi újságcikkeket használ, de nincs a színészekben ennyi civil hevület. Miközben saját arcukkal vannak jelen, inkább szerepek sokaságát adják - virtuóz lelki átöltözésekkel -, mint egyéni, harcos állásfoglalásukat. Ez a kellemes, szellemes este időnként megcsipked, néha még pofon is vág, de ritkán rendít meg. Velősebb mozzanataiban közelít az Örkény-egypercesek sűrű lényeglátásához, máskor orfeumi időtöltésként szolgál, az ember lazán eleresztheti magát, és jóízűen nevethet. Mácsai - Guelmino Sándor dramaturg segítségével - a pillanat műfajában, az újságcikkben az örök emberit kereste, patinája van az írásoknak, szinte érződik a megsárgult papír zizegése, az öröm, amikor rálelnek a mára is rímelő írásokra.
Halász Pétert, amikor a Kamrában aznapi újságcikkekből csinált színházat, az aktualitás érdekelte, szabadon kezelve a szöveget, bele is írt az anyagba, bátran elszakadt tőle, stíluskísérletek, világítási "őrületek", színészi erőnlétpróbák eszközéül használta a cikkeket. Mácsai inkább felmutatja őket, mint annak idején Duchamp a műalkotásként kezelt vécékagylót. Jó színészeket bír rá örömteli játékra. Magánszámokat és csoportos jeleneteket adat elő velük. A művészek, Bíró Kriszta, Debreczeny Csaba, Dunai Tamás, Gálffy László, Gryllus Dorka, Gyabronka József, Kiss Mari olykor alakzatokba rendeződnek, néha már-már szavalókórust alkotnak, netán tornamutatványokat hajtanak végre, miközben csaknem három óra alatt végigszáguldanak az elmúlt század történetén. Pózoló államfők, megrettent kisemberek, revíziót követelő nacionalisták, tűzijáték-bámuló hálás hazafiak egy személyben. Darvas Ferenc zeneszerzőként és zongoristaként megadja a hangsúlyokat, kísér, hangulatot teremt, "összelélegzik" a játékkal. Ami hol szikrázik, hol kicsit leül, de elevenül hat. A szintén egykori dokumentumokból összeállított, műsorról sokáig levehetetlen Budapest orfeum a sok kupléval, lágyabb volt és pikánsabb, a Mi újság, múlt század? hazugságokat szelíd eszközökkel leleplező, a blőd reklámok fonákját elmeéllel megmutató, programadó produkció, a Mácsai által újonnan vezetett, ízlésváltásra készülő Madách Kamarában.
Jelzi a változást, de a fontolva haladást is. Jelzi, hogy nem fognak e teátrum falai között fenekestül felforgatni mindent, de lassan száműzik a nívótlan bulvárdarabok fantáziátlan előadásait. Ha sikerülnek a célkitűzések, tisztes színvonalú, tehetséges, értelmiségi fűszerezettségű polgári színház válhat a Madách Kamarából.
Bóta Gábor

1970.01.01. 01:00