Öngyilkosság egyenes adásban - Magyar Hírlap - Bóta Gábor

ÖNGYILKOSSÁG EGYENES ADÁSBAN
Magyar Hírlap – 2007. január
Az eldurvuló, a morált lenullázó médiával nem először foglalkozik Tasnádi István. Már a nemzetközileg is sikeres, de sokat vitatott Nexxt című darabjában is – amelyet a Krétakör Színház mutatott be – egy tébolyult, véressé váló tévéshow került a középpontba. És ez a show természetesen jelképpé is vált; kegyetlen, rideg működési mechanizmusában az ország tükröződött.
Így van ez a Finito című darab esetében is, amelyet Magyar zombi címmel tavaly már bemutatott a zalaegerszegi színház.
Ezúttal azt látjuk, hogy a tévé hiénái hogyan próbálnak rávenni egy elkeseredett, állását vesztett embert arra, hogy élőadásban legyen öngyilkos. A tragikomédiát Nyikolaj Erdman Az öngyilkos című keserű bohózata ihlette, amelyben egy kisember öngyilkossági szándékát próbálják kihasználni társai, miközben a szocializmus kórképét is láthatjuk. Az Örkény Színház produkciója is kórkép. Ezúttal nincs finomkodás, művészieskedés, a társulat most mer nyers, vaskos, erőteljes lenni.
A Mácsai Pál által vezetett színház nyitó produkciójában, az archív újságcikkekből összeállított Mi újság, múlt század? Című darabban még sok minden artisztikus maradt, a jelenetek nem jutottak el a máig, a darabból intellektuális távolságtartás érződött. Most viszont a színészek, a rendező Mácsaival együtt, nagyon is a máról beszélnek, és ettől zsigeri indulat, düh, kétségbeesés költözik a deszkára. Az első részben még egy kicsit széteső, bár szellemes a játék.
A szereplők láthatóan élvezik Tasnádi nyelvi leleményeit, aki Moliere verses darabjainak stílusában írta meg a szöveget. Roppant mulatságos, amikor az emelkedett mondatok a földhözragadt figurák szájába kerülnek.
Izsák Lili remek jelmezei is a korabeli udvar divatjának és a mai tahóságnak az ötvözetét mutatják.
Horváth Károly kiváló zenéi és karikaturisztikus operaária-imitációi, melyeket Bucsi Annamária és Gál Gabi adnak elő, jól ellenpontozzák a rögvalót.
A szín közepén Bagossy Levente tervei szerint egy falusi budi áll. És mivel az Örkény Színházban vagyunk, ez a tákolmány emlékeztet Örkény Tóték című groteszkjének budijára, amibe megalázottságában Tót menekül. Ebben a darabban is ide zárkózik be a főszereplő-öngyilkosjelölt, Blondin Gáspár, akit Csuja Imre nagyszerű alakításában végletekig kiszolgáltatott embernek ábrázol. Hiába kap észbe az utolsó pillanatban, már nem kerülheti el a végzetét. Körülötte temérdekérdekhajhász haszonleső gyülekezik, a családjában éppúgy, mint az idegenek közt. Für Anikó adja a pénzre éhes feleséget, aki miután férje az erről kötött szerződése ellenére sem akar öngyilkos lenni, maga szúrja le. Pogány Judit a számító anyós bőrébe bújik. Debreczeny Csaba az öntelt showman, Kerekes Viktória az elvakult riporter, Bíró Kriszta a mindenáron felszínen maradni akaró popdíva. Végvári Tamás az anyagi érdekei által hajtott költő, Széles László a fontoskodó pszichológus, Czukor Balázs a minden lében kanál szomszéd, Anger Zsolt a pénzéhes polgármester, Kató Balázs a balhékat rutinosan fényképező operatőr. Mácsai a produkció végén Hivatalos Úrként – mint a Moliere – darabokban szokott a megoldást hozó király követe – mai politikusként arról papol, hogy nincs semmi baj, minden megoldódik. Csak közben már ott fekszik mögötte a főszereplő kiterítve.
A jövő, enyhén szólva is kétséges.
Bóta Gábor

1970.01.01. 01:00