Halni bármi áron - Kultissimo - Pásztor Szilvia

HALNI BÁRMI ÁRON
www.kultissimo.hu – 2007. február
Amikor megtudtam, hogy a Finito tulajdonképpen verses komédia, kicsit megijedtem: a próza valahogy mégiscsak közelebb áll a szívemhez. De azt hiszem, aggodalmam alaptalan volt, sőt! Nagyon élveztem a rímekbe szedett mondanivalót, ami az Örkény Színház tehetséges előadásának köszönhetően tökéletesen érvényesült.
Tasnádi István komédiája kissé morbid kérdést tár elénk: mennyiért áruljuk saját halálunkat? A kérdés már csak azért is meghökkentő, mert általában egy emberélet elmúlása még enyhe túlzással sem nevezhető piacképes kereslettel bíró „portékának”. A hétköznapok sivár mindennapjai Blondin Gáspárt ( Csuja Imre ) odáig kergetik, hogy eldobja magától szánalmas kis életét, amelyből már minden tűz kiveszett. Önértékelése súlyos csorbát szenvedett: friss munkanélküliként csak megöregedett koloncnak érzi magát szíve választottja oldalán. Jobb lesz ez így mindenkinek: ő megszabadul örökösen beszélgetést erőltető feleségétől ( Für Anikó ), és a hölgynek sem kell tovább eltűrnie pocakos ura egyre gyakrabban előbukkanó depressziós kirohanásait. De a mi Gáspárunk igazi, régi gondolkodású férj: még halála után is úgy érzi, neki kell gondoskodnia asszonykájáról. Így miután az első bogarat beleültetik a fülébe, megindul az alkudozás fűvel-fával. Ő aztán nem adja olcsón magát...
Nem is gondolná az ember, hogy egy olyan ember halála, akinek egyébként nincsenek ellenségei, mégis mennyire kapóra jöhet egy sereg embernek. Jönnek is a jelentkezők szép számmal, és így az egyébként teljes mértékben magánügy egyszeriben közüggyé növi ki magát.
Az előadást esetenként énekes betétek tarkítják, amelyek hol segítenek a nézőnek az eligazodásban, hol átvezetnek egyik jelenetből a másikba, vagy éppen viccesen illusztrálják a történteket. Emellett az ötletes, látványos, ugyanakkor egyszerű és mulatságos kellékhasználat szintén elnyerte a tetszésemet, és remekül harmonizál a darab stílusával, ironikus felhangot megütő mondanivalójával. A színészi alakításokról csupa jót mondhatok...
A komédiába a kellő helyen és mértékben belevont aktualitások szintén jól illeszkednek az egész koncepcióba. Jól kifejezik, milyenek is vagyunk: az egyéni érdekek mindenek előtt, ha pedig ez egy kisebb-nagyobb közösségnek is a javát szolgálja, annál jobb! Annál inkább megnyugtathatjuk az egyébként sem háborgó lelkiismeretünket. Ha ezzel még egy falu javát is szolgálni lehet? Ha ezzel kínos maffiabosszú kitörését lehet megakadályozni? Ha ezzel a megérdemelt figyelem középpontjába kerülhet a költőtársadalom? Ha ezzel ki lehet rángatni egy pályája mélypontján lévő, lefutott dizőszt? Ha ezzel hűséges, segítőkész szomszédunk is rég áhított javakhoz juthat?
Vannak, akik vitatják, hogy a média lenne korunk 4. hatalmi ága. Mindenesetre a talk-show-k világán csüngő falu egyszerű lakói egy emberként hajolnak meg, amikor személyesen maga a „császár”, a szinte már-már isteni tulajdonságokkal rendelkező Pál utazik le hozzájuk! Meg is kapja az esemény a ragjához méltó bánásmódot: ilyenkor roskadásig terített asztal, hajbókolás, és a kívánságok szakadatlan teljesítése dukál.
Minden összeállt hát, hogy valami fantasztikus befejeződés kerekedjék a történetnek, mindenki megelégedésére. Csakhogy van itt egy kis bökkenő: eszébe jutott-e bárkinek is, hogy borongós kedvű delikvensünk az utolsó pillanatban visszatáncol? Hogy is jutott volna, hiszen most már szerződés köti, ezért ha tetszik, ha nem, élő adásban, premier plánban kell önkezével véget vetnie földi pályafutásának! Emberünk azonban a hivatalos „haldoklási fázisban” annyi szeretetet és törődést kapott, amennyit talán mostanáig együttvéve sem! Közelgő halálával sikerült elérnie, amit egész életében soha, egyetlen jeles tettével sem: kiérdemelte az emberek figyelmét, törődését – még ha csak a végnapjaira is. Márpedig ez olyan lendületet adott neki, ami alaposan megingatta korábbi döntésében.
Neki márpedig akkor is halnia kell, sőt, másodpercek múlva – hiszen az adásrendező is megmondta! …és ha halál kell a show-nak, akkor lesz is halál! – még ha nem is egészen az eredeti forgatókönyvben megírtak szerint...
Pásztor Szilvia

1970.01.01. 01:00