Gerillaháború

Szekeres Szabolcs
Gerillaháború - kritika a Jelenetek a bábuk életéből című előadásról
Dionüszosz Magazin (blog)
2022.04.24.

A bábok életéből Ingmar Bergman második korszakából származó filmnovella. A rendezői, írói pálya első szakaszában a transzcendens erők által magára hagyott Bergman-hős kénytelen szembenézni a kozmikus magánnyal, és rettegve látja, hogy a tapasztalható, a mindennapi világon túl kizárólag a semmi van. Az üres mennybolt a szabadság labirintusának ambivalens érzésevel tölti el a nézőt és az olvasót. Az életmű egyik csúcspontjaként számontartott A hetedik pecsét című filmben a halál éppenúgy nem tud semmit, akár az életideje végére érkezett ember. A második szakasz darabjaiban a kételyeivel magára maradt ember és a semmi közé a lélektan kerül. A megfoghatatlan szorongás helyett a magyarázat igényével lép fel a szerző. Ebből az időből származnak a gazdag pálya kevésbé jelentős darabjai, ezek közé tartozik A bábok életéből is, amelyből Bergman 1981-ben készített filmet.
Nem meglepetés, hogy Ördög Tamás a svéd mester szövegét választotta bemutatkozó rendezéséül az Örkény István Színház Stúdiójában. A Dollár Papa Gyermekei művészeti vezetője kínos előadásokat rendez, amelyeken nemritkán kényelmetlenül érezzük magunkat. A tabutémákat feldolgozó produkciók egy-egy képe sokáig kísérti a nézőt. A titokból, az elfeledésre ítéltből fokozható a jelen drámaisága. Ördög számára a család a szünetet nem ismerő groteszk gerillaháború terepe. A túlerőben lévő megszálló elleni harc váltakozó intenzitású. Azonban az sem egyértelmű ki a megszálló. A béke látszólagos és átmeneti. Itt-ott robban a bomba, hiszen a kíméletlenül harcoló felek egymást lökik az aknamezőre. A szaggatott közeledés a nagy összecsapáshoz adja a Dollár Papa Gyermekei olyan előadásainak a feszültségét, mint amilyen az Árvácska, a Kelet, vagy éppen a Lady Chatterley szeretője. A Jelenetek a bábuk életéből címen bemutatott előadás azért kelt hiányérzetet, mert bár tematikailag illik Bergman a rendezőhöz, ám a Katarina Krafft prostituált (Takács Nóra Diána) ellen elkövetett gyilkosság túl hamar egyértelművé válik, így a feszültség fenntartása nehezen megy. Az odavezető út pedig nem mindig köti le a néző figyelmét, mert a lélek sebeit kevésbé mélyebben sikerült megragadni, mint az előbb említett darabokban. A rendezői elképzelésekhez változatosan viszonyulnak a színészek.
Kimaradt az előadásból a főszereplő, Peter Egermann monológja. Ez a farkasok óráján megélt összetett látomás, a férfi általános mentális állapotát tematizálja, például azt, hogy az ujjai hegyén szemeket érez. Ezért az Egermann szerepét játszó Polgár Csabának inkább a teste játszik, semmint a rövidre szabott verbális megnyilatkozásai. Polgár ebből úgy kovácsol színészi erőt, hogy tekintete végig az első alkalommal puskázáson kapott diáké, akit tanára gondolkodás nélkül eltanácsolt az iskolából. A kamasz tudja, hogy valami jóvátehetetlen történt az életében. Visszafelé nem vezet út. A hatalmas szemüveg mögött döbbenetükben nagyra nyílt szemek már nem a kontaktust keresik a másik emberrel, hanem riadtan merednek a világba. Polgár alakja akár a homályos sarokban felejtett ruhafogas. Hiába visel elegáns felöltőt és élére vasalt nadrágot (ruha: Kiss Tibor), a ruhadarabok úgy állnak rajta, mintha messziről rádobták volna. A kétségbeesés látszik a tartásán, ha áll, hát még akkor, ha ül. A megroggyant test hű tükörképe a léleknek, amikor elnyúlik a fotelben, még inkább a földre fekvéseikor. Peterre eddigi életében a simulékonyság volt a jellemző, most pedig gyámoltalan gyerekként és meg nem értett kamaszként kullog a saját árnyéka után. Katarina szerepében Kiss-Végh Emőkének kevesebb lehetősége a játékra. A feleség elvileg uralomra termett, strindbergi nő. A játszmákat nem neki találták ki, mert annyira egyértelmű számára, hogy ő diktál. Kiss-Végh impulzív színészi lénye alapjaiban a kihívóan nonkonformista nőé. Azonban a felszín alatt nem eléggé nagy a parázs, ezért kevésszer villan fel az ütközés lehetősége a férjével. Nem lehet véletlen, hogy Kiss-Végh akkor tűnik meggyőzőnek, amikor azt vágja a másik fejéhez, hogy mennyire szereti a merevedési gondokkal küzdő férje, ha ő, Katarina szájjal kielégíti.
Nagy Zsolt úgy adja Mogens Jensen pszichiátert, mint aki jól tudja, hogy nem igazán illik rá a szerep, és próbál túl lenni rajta. Gálffi Lászlót sokáig elhallgatnánk még. Az általa alakított Tim érzékeny és bölcs ember. Ő a mérleg nyelve a házaspár drámájában. A homoszexuális férfi őszintén szereti Petert, de függ Katarinától szakmailag és anyagilag is. Szép pillanatában óvatosan adagolja a röviditalt Katarinának, miközben az asszony Peterrel veszekszik. Tim nem szeretné, hogy tovább igyék a nő, mert az egyre durvább dolgokat vág élettársa fejéhez, akit Tim sajnál, de szimpátiáját nem meri kimutatni. Az alapszöveget felülírja Gálffi higgadt játéka, mert Bergman ennél a karakternél némileg közhelyes, ám a színész érzelgés nélkül, megrendítő őszinteséggel éli az öregedést. Für Anikónak Cordelia Eggermann, az anya szerepében az ősz hajszálai és a ráncai beszédesek. Az idős asszony annak idején nem könnyen engedte át fiát a menyének. Cordelia mostani külseje, előkelő megjelenése az egykori színésznő megejtő nőiességéről, és, ami Peter katasztrófája szempontjából fontos, az anya törhetetlen akaratáról tanúskodik.
A bábukat akárcsak a bábokat a halál és az öregedés mozgatja. A tetszetősség csalóka az Örkény előadásában. A szalont idéző szoba inkább kényelmetlen szobabelső, amely a lelki élveboncolás tetthelye. A Balázs Juli tervezte játékteret három oldalról üljük körül, a fejünk felett a lampionok végig maximum világítással égnek. Az előadás alapján valamennyien vékony kötélen araszolunk, ráadásul a biztonságot adó rudat könnyen kiejtjük a kezünkből. A Jelenetek a bábuk életéből kissé kiszámíthatóan szól a lélek kínjairól.
 

2022.04.25. 10:24