ELŐADÁSOK SZÍNDARAB NÉLKÜL


2001.10.03. Népszabadság
... Az önállósult vezetésű Madách Kamaraszínház színpadi szűzbeszéde Mácsai Pál igazgató-rendező-társszerző Guelmino Sándorral közösen írott Mi újság, múlt század? című újságkollázsa volt szombaton este. Horesnyi Balázs félig becsomagolt mauzóleumdíszletében, Rátkai Erzsébet szembántó klepetusaiban hét színész (Bíró Kriszta, Debreceny Csaba, Dunai Tamás, Gyabronka József, Gálffi László, Gryllus Dorka, Kiss Mari és a mozizongoristaként a századot végigkísérő Darvas Ferenc) újságcikkekből-hirdetésekből montírozott, bőbeszédű előadóestet tart. Intelligenciával, önuralommal, pártoskodásokon felülemelkedő heves tárgyilagossággal szerveződött a politikai este. Színházi elgondolását tekintve nem találni benne szervező erőt azon a meglepetésen túl, hogy menyire unalmas volt az elmúlt század. A kamaraszínház nézőterén hallgatva az újságcikkeket, az a kínos érzésünk, hogy az elhangzott szöveget nem olvastuk az újságban, hanem láttuk már néhány műsorban az Egyetemi Színpadon, a Néphadsereg Művészegyüttesében és más amatőr együttesek előadásában középiskolai színjátszó versenyeken.
A hét kedves színész némileg túlpróbáltnak látszó produkcióban vesz részt. Olajozottan, kidolgozottan zúdulnak a nézőkre a szövegek. Ha a Pesti Színház előadásának az volt a baja, hogy a színészek a drámai helyzetekben, párbeszédekben csak komikus effektusokra való alkalmat találtak, a Madách Kamarában a rendező igyekezett minden mondathoz effektust találni (néhol Bodor Johanna önmérséklő mozdulati ajánlataival). Az eredmény meglepően azonos. Ahol a színésznek csak ürügy a szöveg a viccre, és ahol a rendező túlteng a színész rovására, nem hagyja érvényesülni személyes véleményét, alanyiságát: ugyanahhoz az eredményhez jutnak két ellentétes irányból. Elvész az emberi arc. A személyiség sugárzása. A drámai meglepetés. Minden jegesen kiszámított. Művészet helyett kalkulációt látni. A bizonytalanság miatt minden mondat, minden szó, minden hangzó túlhangsúlyoztatik. A túlzásba vitt nyomatéktól egyhangúvá válik a mulatságunk. A sok rendezői munkától nem látni a színészt. Gálffinak, Kiss Marinak néhány megnyilvánulása színes és érdekes. Többet is néznénk szívesen. És a többiektől is. Debreceny Csaba a szerelés mártírja. Van egy lépcsőkön zuhanó artistaszáma. Az érdekes. Legszívesebben mégis a karóráját nézi az ember előadás közben.
Molnár Gál Péter

1970.01.01. 01:00