Ellenségek

Sándor Panka
Ellenségek
Magyar Narancs, 2022.04.14.

A darab Ingmar Bergman 1980-ban bemutatott filmje alapján készült, és főbb szereplői korábban már feltűntek a Jelenetek egy házasságból kockáin is. Ez a történet annak próbál utánamenni, hogyan juthat el egy látszólag mintaéletet élő férfi a gyilkosságig.
Intim térbe kerülünk (díszlet: Balázs Juli). Nincs klasszikus értelemben vett színpad és nézőtér, a nézők körbeülik a bordó padlószőnyeggel borított stúdiótermet. A plafonról gömb alakú, hideg fényű lámpák lógnak, a szoba egyik végében különböző alkoholos italokkal megpakolt dohányzóasztal, másik végében fotel.
Peter Egermann (Polgár Csaba) és felesége, Katarina (Kiss-Végh Emőke) házaséletébe pillanthatunk bele. (A Dollár Papa Gyermekeinek vezetője, Ördög Tamás egyedül Kiss-Végh Emőkét hozta át a saját társulatából, a többi szerepben örkényes színészeket láthatunk.) A szereplők a társulattól megszokott módon, hihetetlen bensőségességgel ábrázolják, hogyan változik a két ember közötti mély kötődés gyűlöletté. Nem tudnak egymás nélkül élni, de láthatólag együtt is csak úgy, hogy közben fokozatosan kifordulnak önmagukból. Egyre kegyetlenebbé válnak egymással, és folyton provokálják és manipulálják a másikat.
Mivel az időben ide-oda ugrálva tárul elénk a teljes történet, az érthetőség kedvéért Bergman minden egyes jelenetet címmel látott el. Ezt a dramaturgiai fogást Ördög Tamás is átvette, a jelenetek közötti váltásokat mindig a katasztrófához viszonyított idősík határozza meg. Már az előadás legelején megtudjuk, hogy mindez oda fog vezetni, hogy Peter Egermann brutálisan meggyilkol egy prostituáltat, s meggyalázza a holttestét. Az is hamar kiderül, hogy már egy ideje foglalkoztatja felesége megölésének gondolata, amit barátjának, a pszichológus Mogens Jensennek (Nagy Zsolt) el is mesél. A házaspár hullámzó dinamikáját közeli barátjuk, Tim Mandelbaum (Gálffi László) és Peter édesanyja, Cordelia (Für Anikó) is aggódva figyeli. Ebben a rideg világban azonban már senki nem tud senkinek sem segíteni, mindenki végtelenül egyedül érzi magát. Minden egyes kapcsolatra rányomja a bélyegét a magány, az empátia és a megértés hiánya. Fájdalmas figyelni, ahogy a jó szándék üressé válik. Ezek az emberek már minden mondat, minden egyes cselekedet mögött ellenségességet feltételeznek, a szeretetüket sem tudják megfelelő módon kifejezésre juttatni.
Pontosan tudjuk, hogy a szörnyű végkifejletet lehetetlen megúszni, ahogyan várjuk a kikerülhetetlent, úgy növekszik szinte tapinthatóan a feszültség a nézőtéren is. Drukkolunk, hogy legalább a legutolsó aktust ne kelljen ilyen explicit előadásban végignéznünk.
Az örkényes színészek tökéletesen alkalmazkodnak Ördög Tamás rendezési stílusához, jól áll nekik ez a fajta játékmód. Polgár Csaba Peterje kifürkészhetetlen, olykor sajnálatra méltó, máskor rémisztő. A homoszexualitása miatt kisebbrendűségi komplexusokkal küzdő Tim leginkább együttérzést, szimpátiát vált ki a nézőből, Für Anikó mint megtört, társtalan édesanya rendkívül megindító. Az egyetlen jelenetben szereplő Takács Nóra Diána nagy feladatot vállalt a prostituált megszemélyesítésével. Magáról az alakról gyakorlatilag semmit nem tudunk, bátor jelenléte mégis kulcsfontosságú a katarzis eléréséhez. (Persze az, hogy kinek milyen alakítás volt a legemlékezetesebb, valószínűleg attól is függ, hogy hol ült, hiszen vannak jelenetek, ahol bizonyos helyekről csak a szereplők tarkója látható.)
Bár sok újdonságot a társulatot ismerők számára nem nyújt, az előadás hozza a Dollár Papáéktól megszokott színvonalat. Lélektani megközelítésük és a naturalista játékmódjuk érdekes színfolt az Örkény repertoárján.

2022.04.28. 13:29