ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Online jegy vásárlás

Május-júniusi jegyelővétel

március 19-én 11 órától

A mélynövésű papírgyűjtő esete a regényírással

Olvass bele, Bedő István írása

Daniela Kapitánová tavalyelőtt megjelent kötete címével – Könyv a temetőről – nem hozott lázba, és simán el is siklottam volna fölötte, míg meg nem tudtam, hogy Bíró Kriszta egyszemélyes darabot készül belőle faragni. Mivel az ő ízlésében erősen bízom, fölkészülésként elolvastam.

A Könyv… egyetlen hatalmas (bár nem túl hosszú) monológregény, amelyet Samko Tále, Komárno (Révkomárom) példás életű és szorgalmú, kissé együgyű papírgyűjtője ír meg. Öntudatos szlovák hazafi, aki legjobban a csehszlovák időkben, a kommunista rezsim alatt érezte magát, és ezt ma is visszasírja. Körülötte lelkes sztálinisták és óvatosan körülnézegető elégedetlenek élnek (és halnak), ő pedig serényen és magányosan él. Ehhez tartozik az is, hogy őszinte elhivatottságból – és nem túl eszes lévén – jelentget a párttitkárnak.
Kapitáňová könyve félrerúg minden írói zsinórmértéket. Szövegei tele vannak ostobaságokkal és ismétlésekkel – de hát mit beszélek, ez az ügyefogyott („de nem vagyok debil!”) Samko szövege, annak meg tökéletes. Ugyanis a szecskából apránként kiviláglik, hogyan él Samko, kik a rokonai (és kiket utál – szinte mindenkit), hogyan manipulálta TudSzocDr Gunár Karol, hogy mindenről számoljon be neki, hogy Azok ott fent kellően informálva legyenek. A történet, mármint Samkóé nem szól szinte semmiről, de Samko locsogása – az bizony igen.

Bíró Kriszta magára szabta a regény szecskaszövegét és Samko figuráját. Így aztán egy másfél órás monológ lett belőle, eltűnt jó néhány epizód és néhány mellékes, fölemlegetett szereplő, de ez cseppnyi hiányt sem okozott. Samko-Bíró öltözködése és lakókörnyezete azonban ezt bőségesen kipótolja. A kicsi lakásban, ami még szoba-konyhának is szűkös. (Mennyi efféle gangra nyíló fészket látunk az Erzsébetvárosban. Meg másutt.) Lepusztult bútorok veszik körül a papírgyűjtésben ma IS élenjáró egykori pionírt. Bojlere, vízcsapja, mikrója, zuhanyfülkéje önálló életet él, néha belepofázik az életébe. (Az önállóan is mesélő látvány: Juhász Nóra munkája) Fotelje TudSzocDr Gunár Karol elégedett hangján dörmög (ez, meg minden hang és zene: Kákonyi Árpád – botrányosan jó…) Televíziója ócska, villogó fekete-fehér. Kukaszökevénynek tűnik. Csak jó híreket közvetített valamikor. De a kommunizmusnak befellegzett, és ez számtalan aprósággal keseríti meg az öntudatos kicsi embert („Nem vagyok törpe! 154 centi vagyok, és betegségem van, aminek neve is van.”) Viszont a szomszédok nem rendesek, mert kopognak, vihognak vagy „zajszintet okoznak”.

Bíró Kriszta nem nélküli Samkót formál, óriási nadrággal, rövidke zubbonyfelsővel, éjjel-nappal-sapkával. Arca színtelen, tágra nyílt szemmel, mégis vaksin vizslatja a világot, amiben elvesztek a biztos tájékozódási pontok (maszk: Kozma Andrea). Félprotézissel még az artikulációját is megrongálja, mert ez a hadarós beszédű nagyokos („nekem intelligenciám van!”) mindenről határozott véleményt formál, és azt keményen ki is mondja („Hát nem? Hát de.”). Amennyire kajla fogai engedik.

Bíró asztalra ugrál, fotelbe heveredik, gesztus-párbeszédbe bonyolódik szekrényével, mikrosütőjével – minden egyes mozdulata Samko öntudatának kifejeződése. Mindenki tudja róla, hogy azért mégsem százas – kivéve őt magát. Szánnivaló is lehetne.

Könnyű volna azzal leértékelni az extrém papírgyűjtő extrém világlátását, hogy a történet egy mai Bádogdob – de a formai hasonlóságok ellenére sokkal több van benne. A Bádogdob Oskarja nem akar részt venni a világban, Samko épp ellenkezőleg, lankadatlanul bizonygatja, hogy mennyire hasznos. És mivel TudSzocDr Gunár Karol már az iskolában – ahol ő mondhatta az úttörőfogadalmat (= Pionírszív) – „barátjának fogadta”, tehát a pitiáner jelentgetésekkel is részt AKAR venni a társadalomban.
Samko ideális birka, a veszélyessége elenyésző, mert egyedi darab. Csakhogy aki nem enyhén fogyatékos, mint ő, de még nála is iskolázatlanabb, képzetlenebb, az tökéletes alanya (vagyis játékszere) az éppen aktuális rezsimnek. Lelkesen tekint a jövőbe, ha a hatalom barátjának tekinti. Ezért felvonul a saját kisszerű jólétének, foteljának, bojlerének, villanyrezsójának védelmében. (Meg kell védeni a családi tűzhelyet, hát nem? Hát de. – ez a gondolat részben Szathmári Sándor Kazohíniájából való.)

Ennek a példás és kiváló stúdiószínházi előadásnak minden alkotója hozzátett Mészáros Tünde remek fordításához, még akkor is, amikor elvett belőle. Bíró Kriszta Ari-Nagy Barbarával együtt szabta a szöveget elfogadható méretűre, és Szenteczki Zita (ő a rendező) is belefolyt ebbe. Az eredmény: mint nagy hegy ül mellkasunkra Samko története, meg az aggodalom, hogy az utcán olyasvalaki jön majd szembe, aki kívül még ember, de belül már Samko.