{"id":253,"title":{"en":"Feh\u00e9rgall\u00e9rosok panoptikuma - Magyar Nemzet - Metz Katalin","hu":"Feh\u00e9rgall\u00e9rosok panoptikuma - Magyar Nemzet - Metz Katalin"},"slug":{"en":"fehergallerosok-panoptikuma---magyar-nemzet---metz-katalin","hu":"fehergallerosok-panoptikuma---magyar-nemzet---metz-katalin"},"text":{"en":"FEHÉRGALLÉROSOK PANOPTIKUMA<\/a>
\r\n Merész párhuzamok · Brecht mintha ismerte volna a XXI. század Magyarországát
\r\n2005. január 17. Magyar Nemzet<\/strong>
\r\n
\r\nNemcsak Brecht, hanem a XX. századi színház soha nem látott sikertörténete f\u0171z\u0151dik a Dreigroschenoper, a nálunk többnyire Koldusopera címen játszott zenés darabhoz. 1928-as \u0151sbemutatójának másnapján egyik kritikusa ötszázas szériát jósolt az el\u0151adásnak, de a diadalmenet napjainkig tart. Egy év leforgása alatt mintegy 120 színházban t\u0171zték m\u0171sorra, és 4200 alkalommal játszották. Persze, oroszlánrész jutott ebben a m\u0171 zeneszerz\u0151jének, Kurt Weillnak, aki a mámorító népszer\u0171ségre szert tett songokat írta. „Egész Berlin Dreigroschenoper-lázban égett – emlékezett a zeneszerz\u0151 felesége, a bemutató Kocsma Jennyjének alakítója, Lotte Lenya. – Még az utcán is énekelték.”
\r\nA Háromgarasos opera nem kevésbé népszer\u0171 mifelénk, el\u0151bb-utóbb majd minden színház m\u0171sorára t\u0171zi. Most az Örkény Színház mutatta be Bagossy László rendezésében – A filléres opera címen – a hagyományoktól mer\u0151ben eltér\u0151 módon. A Mácsai Pál m\u0171vészeti vezetése alatt szemlátomást megújuló, sok fiatalt foglalkoztató, kiskörúti teátrum – megcélzott szellemiségéhez híven – mélyebb vizek felé evez. A Brecht-m\u0171 már-már tradicionális gengszterromantikájának ellenében úgy teszi korszer\u0171vé az el\u0151adást, hogy fehérgalléros, csokor-nyakkend\u0151s b\u0171nöz\u0151k, nagyestélyis prostituáltak világába vezet. Horesnyi Balázs néhány töltött székkel, faragott kanapéval, a háttérben bársonydrapériával ellátott szalonjában szmokingos-plasztronos gengszterek, mélyen kivágott, mai alkalmi ruhákba bújtatott, amúgy romlott hölgyek páváskodnak Remete Kriszta jelmezeiben. Ki ne asszociálna a bankárvilág-Magyarországra? A korrupciós ügyek dúsgazdagjainak partijaira? A finom kelmék mögött rejl\u0151 morális züllöttségre, a hirtelen fölkapaszkodottak szalonjaiban zajló ügyletekre-üzletekre-üzelmekre? Soha ennél id\u0151szer\u0171bb és bátrabb színházi látásmódot. Micsoda dráma feszül abban a különös egybeesésben, amit Bagossy László a XVIII. század eleji John Gay The Beggar's Opera-jának, s a bel\u0151le inspirálódó Brecht Dreigroschenoperjának a XXI. század Magyarországára vetítve játszat az Örkény Színházban!
\r\nBagossy László rendezése annál is er\u0151teljesebb, mert nem él a szokványos parodizálás olcsó eszközeivel, olyannyira visszafogott és elegáns, hogy mélységet ad az el\u0151adásnak. A néz\u0151k persze nem erre készültek föl, mikor a színház küszöbét átlépték, s egy „vagány” Koldusoperára váltottak jegyet; sokan bizonyára értetlenül fogadják a minimális mozgásra, merev beállításra redukált színpadi történést, ám, ha egy kicsit is elgondolkoznak… Messzemen\u0151en partnerek ebben a színészek. A rendez\u0151 az áttekinthet\u0151ség kedvéért a hagyományosnál több kommentárral bízta meg a Mácsai Pál alakította Kikiáltót, aki az Eörsi István fordította librettó szerz\u0151i utasításait a színpad szögletébe húzódva, tárgyilagos hangon mondja föl, mintegy továbbgördítve (s olykor értelmezve) a cselekményt. Maga is plasztronos szmokingban. A halk szavú kommentár nyomatékosítja a szalonbéli „úri” társaság és a brechti szöveg kontrasztját, ami a jelenkoriságra való utalást illeti. Széles László minden hájjal megkent, gengszter-bájgúnárja gúnyos mosollyal a szája szögletében, olykor vállveregetéssel hiteti el velünk – Késes Mackie látszat-el\u0151kel\u0151sége mögött – a bandavezér mindenre elszántságát és veleszületett romlottságát. Sokatmondó az érzelg\u0151s-bárgyú Tigris Brownt alakító Csuja Imrével szembeni leereszked\u0151 viselkedése, vagy amiként az estélyi ruhában magakellet\u0151, ám egymásnak esve „el\u0151kel\u0151ségéb\u0151l” nyomban kivetk\u0151z\u0151 Hámori Gabriella (Polly) és Járó Zsuzsa (Lucy), a két elárult feleség hajbakapós jelenetében kettejüket cinikusan nyugtatgatja. Bandavezérségét öltözéke is jelzi: szmokingjához mai sztárokra hajazó, flitteresen csillámló feketeselyem inget visel. Mintás selyemmellényt öltött magára a koldusokat kiképz\u0151, maffiába szervez\u0151 Peachum, alias Végvári Tamás is, a társaságban visszafogottan viselked\u0151, nagyformátumú b\u0171nöz\u0151. Felesége szerepében Für Anikó takarékos gesztusaival, biztos mozdulataival nagyravágyó, jómódban lubickoló, fölényes társasági hölgyet játszik, aki tisztában van vele, mib\u0151l származik a jólétét biztosító vagyon, ám a jelenlév\u0151k karéjában els\u0151nek érzi magát a társasági ranglétrán. Bagossy színrevitelében a szokásosnál kevesebb nyomatékot kap a két vetélked\u0151 fiatal n\u0151, Hámori Gabriella Pollyja így is meglep\u0151 intenzitással vedlik át elkényeztetett, estélyi ruhás szeret\u0151b\u0151l céltudatos és kíméletlen üzletasszonnyá, Járó Zsuzsa Lucy-szerepe ebben az el\u0151adásban már „soványabb”, igazából Mackie leleplez\u0151désének, s a két asszony egymásnak rontó nagyjelenetére korlátozódik amúgy vehemens föllépése. Pogány Judit Kocsma Jennyjén a sokat látott-megélt prostituált rafinériáját érezni. Czukor Balázs (Walter), Pletl Zoltán (Robert) néhány kimért mozdulattal is pontosan jelzik, „gengszteralattvalókként” elértik Mackie, majd Polly minden utasítását. Dömötör András (Smith) szmokingos eleganciája mögött ott érezni a jól palástolt romlottságot és az ambíciót, Jaross Viktória bordélyházi Dollyja kell\u0151képpen ál-úrihölgy. Az új színrevitel óhatatlanul sok húzással, jelenetelhagyással, s még több játéklehet\u0151ség (szándékos) megvonásával járt, tudatosan döntötte el, hogy a népszer\u0171, igencsak mozgalmas-temperamentumos (s egyben hálás) jelenetek már-már mozdulatlanná dermesztésével vállalja a kockázatot a dinamizmust elváró közönséggel szemben. (S valljuk meg, némelykor „le is ül” az el\u0151adás.) A teljes er\u0151bedobással énekelt, híres songok azonban vélhet\u0151leg kárpótolják azokat is, akik a fentiek okán hiányt éreztek, annál is inkább, mert Legendy László karmester keze alatt megelevenedik Kurt Weill halhatatlan muzsikája. A kritikus hittel vallja, hogy tartalmasságában, merész mondandójában többet nyújtott a produkció, mint a már-már andalítóan tradicionális vagányromantikában fogant el\u0151dei.
\r\nMetz Katalin","hu":"FEHÉRGALLÉROSOK PANOPTIKUMA<\/a>
\r\n Merész párhuzamok · Brecht mintha ismerte volna a XXI. század Magyarországát
\r\n2005. január 17. Magyar Nemzet<\/strong>
\r\n
\r\nNemcsak Brecht, hanem a XX. századi színház soha nem látott sikertörténete f\u0171z\u0151dik a Dreigroschenoper, a nálunk többnyire Koldusopera címen játszott zenés darabhoz. 1928-as \u0151sbemutatójának másnapján egyik kritikusa ötszázas szériát jósolt az el\u0151adásnak, de a diadalmenet napjainkig tart. Egy év leforgása alatt mintegy 120 színházban t\u0171zték m\u0171sorra, és 4200 alkalommal játszották. Persze, oroszlánrész jutott ebben a m\u0171 zeneszerz\u0151jének, Kurt Weillnak, aki a mámorító népszer\u0171ségre szert tett songokat írta. „Egész Berlin Dreigroschenoper-lázban égett – emlékezett a zeneszerz\u0151 felesége, a bemutató Kocsma Jennyjének alakítója, Lotte Lenya. – Még az utcán is énekelték.”
\r\nA Háromgarasos opera nem kevésbé népszer\u0171 mifelénk, el\u0151bb-utóbb majd minden színház m\u0171sorára t\u0171zi. Most az Örkény Színház mutatta be Bagossy László rendezésében – A filléres opera címen – a hagyományoktól mer\u0151ben eltér\u0151 módon. A Mácsai Pál m\u0171vészeti vezetése alatt szemlátomást megújuló, sok fiatalt foglalkoztató, kiskörúti teátrum – megcélzott szellemiségéhez híven – mélyebb vizek felé evez. A Brecht-m\u0171 már-már tradicionális gengszterromantikájának ellenében úgy teszi korszer\u0171vé az el\u0151adást, hogy fehérgalléros, csokor-nyakkend\u0151s b\u0171nöz\u0151k, nagyestélyis prostituáltak világába vezet. Horesnyi Balázs néhány töltött székkel, faragott kanapéval, a háttérben bársonydrapériával ellátott szalonjában szmokingos-plasztronos gengszterek, mélyen kivágott, mai alkalmi ruhákba bújtatott, amúgy romlott hölgyek páváskodnak Remete Kriszta jelmezeiben. Ki ne asszociálna a bankárvilág-Magyarországra? A korrupciós ügyek dúsgazdagjainak partijaira? A finom kelmék mögött rejl\u0151 morális züllöttségre, a hirtelen fölkapaszkodottak szalonjaiban zajló ügyletekre-üzletekre-üzelmekre? Soha ennél id\u0151szer\u0171bb és bátrabb színházi látásmódot. Micsoda dráma feszül abban a különös egybeesésben, amit Bagossy László a XVIII. század eleji John Gay The Beggar's Opera-jának, s a bel\u0151le inspirálódó Brecht Dreigroschenoperjának a XXI. század Magyarországára vetítve játszat az Örkény Színházban!
\r\nBagossy László rendezése annál is er\u0151teljesebb, mert nem él a szokványos parodizálás olcsó eszközeivel, olyannyira visszafogott és elegáns, hogy mélységet ad az el\u0151adásnak. A néz\u0151k persze nem erre készültek föl, mikor a színház küszöbét átlépték, s egy „vagány” Koldusoperára váltottak jegyet; sokan bizonyára értetlenül fogadják a minimális mozgásra, merev beállításra redukált színpadi történést, ám, ha egy kicsit is elgondolkoznak… Messzemen\u0151en partnerek ebben a színészek. A rendez\u0151 az áttekinthet\u0151ség kedvéért a hagyományosnál több kommentárral bízta meg a Mácsai Pál alakította Kikiáltót, aki az Eörsi István fordította librettó szerz\u0151i utasításait a színpad szögletébe húzódva, tárgyilagos hangon mondja föl, mintegy továbbgördítve (s olykor értelmezve) a cselekményt. Maga is plasztronos szmokingban. A halk szavú kommentár nyomatékosítja a szalonbéli „úri” társaság és a brechti szöveg kontrasztját, ami a jelenkoriságra való utalást illeti. Széles László minden hájjal megkent, gengszter-bájgúnárja gúnyos mosollyal a szája szögletében, olykor vállveregetéssel hiteti el velünk – Késes Mackie látszat-el\u0151kel\u0151sége mögött – a bandavezér mindenre elszántságát és veleszületett romlottságát. Sokatmondó az érzelg\u0151s-bárgyú Tigris Brownt alakító Csuja Imrével szembeni leereszked\u0151 viselkedése, vagy amiként az estélyi ruhában magakellet\u0151, ám egymásnak esve „el\u0151kel\u0151ségéb\u0151l” nyomban kivetk\u0151z\u0151 Hámori Gabriella (Polly) és Járó Zsuzsa (Lucy), a két elárult feleség hajbakapós jelenetében kettejüket cinikusan nyugtatgatja. Bandavezérségét öltözéke is jelzi: szmokingjához mai sztárokra hajazó, flitteresen csillámló feketeselyem inget visel. Mintás selyemmellényt öltött magára a koldusokat kiképz\u0151, maffiába szervez\u0151 Peachum, alias Végvári Tamás is, a társaságban visszafogottan viselked\u0151, nagyformátumú b\u0171nöz\u0151. Felesége szerepében Für Anikó takarékos gesztusaival, biztos mozdulataival nagyravágyó, jómódban lubickoló, fölényes társasági hölgyet játszik, aki tisztában van vele, mib\u0151l származik a jólétét biztosító vagyon, ám a jelenlév\u0151k karéjában els\u0151nek érzi magát a társasági ranglétrán. Bagossy színrevitelében a szokásosnál kevesebb nyomatékot kap a két vetélked\u0151 fiatal n\u0151, Hámori Gabriella Pollyja így is meglep\u0151 intenzitással vedlik át elkényeztetett, estélyi ruhás szeret\u0151b\u0151l céltudatos és kíméletlen üzletasszonnyá, Járó Zsuzsa Lucy-szerepe ebben az el\u0151adásban már „soványabb”, igazából Mackie leleplez\u0151désének, s a két asszony egymásnak rontó nagyjelenetére korlátozódik amúgy vehemens föllépése. Pogány Judit Kocsma Jennyjén a sokat látott-megélt prostituált rafinériáját érezni. Czukor Balázs (Walter), Pletl Zoltán (Robert) néhány kimért mozdulattal is pontosan jelzik, „gengszteralattvalókként” elértik Mackie, majd Polly minden utasítását. Dömötör András (Smith) szmokingos eleganciája mögött ott érezni a jól palástolt romlottságot és az ambíciót, Jaross Viktória bordélyházi Dollyja kell\u0151képpen ál-úrihölgy. Az új színrevitel óhatatlanul sok húzással, jelenetelhagyással, s még több játéklehet\u0151ség (szándékos) megvonásával járt, tudatosan döntötte el, hogy a népszer\u0171, igencsak mozgalmas-temperamentumos (s egyben hálás) jelenetek már-már mozdulatlanná dermesztésével vállalja a kockázatot a dinamizmust elváró közönséggel szemben. (S valljuk meg, némelykor „le is ül” az el\u0151adás.) A teljes er\u0151bedobással énekelt, híres songok azonban vélhet\u0151leg kárpótolják azokat is, akik a fentiek okán hiányt éreztek, annál is inkább, mert Legendy László karmester keze alatt megelevenedik Kurt Weill halhatatlan muzsikája. A kritikus hittel vallja, hogy tartalmasságában, merész mondandójában többet nyújtott a produkció, mint a már-már andalítóan tradicionális vagányromantikában fogant el\u0151dei.
\r\nMetz Katalin"},"created_at":"2022-02-09T12:47:52.000000Z","updated_at":null,"deleted_at":null}