ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Online jegy vásárlás
2017
<
MÁJUS
>

IRAM csapat

 

Bemutatkozás  az idei IRAM csapat

NEUDOLD JÚLIA  műhelyvezető

 

1982-ben születtem, Balatonfüreden nőttem fel, és Budapesten érettségiztem a Fazekas Mihály Gyakorló Gimnáziumban. A Budapesti Műszaki Főiskolán mint terméktervező végeztem.

2012-ben diplomáztam színészként a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, Máté Gábor és Dömötör András osztályában. Az ELTE Gyógypedagógiai Karát jelenleg is látogatom, pszichopedagógia és logopédia szakon. A SZFE Doktori Iskolájában a színház-pedagógiához kötődik a kutatási területem.

Kamaszkoromban szerettem bele a színházba, és ebből tartós kapcsolat lett. A színészet mellett ráleltem egy másik útra is: ezen az úton a közönségbe botlottam, és az ő aktív részvételére épülő művészeti és pedagógiai akciókat ismertem meg. A Színművészeti ötödik évét ösztöndíjjal Berlinben töltöttem, ahol több európai hírű társulat, így a Deutsches Theater és a Maxim Gorki Theater színház-pedagógiai programját tanulmányoztam, gyakorlatot szerezve a foglalkozások tervezésében és vezetésében.

A kamaszkorunkban jelentkező lázadó ösztön és a kíváncsiság hatalmas, vissza nem térő lehetőséget hordoz magában. Ez az illanékony életkor gyakran tanácstalan, néha kaotikus, de ekkor legerősebb a belső késztetésünk kérdezésre, válaszkeresésre, kreativitásra. Azt is mondhatjuk, hogy ekkor vagyunk a legtehetségesebbek... Az IRAM egyik célja, hogy e kivételesen fogékony időszakban művészi módon kérdezzen, a válaszkereséshez pedig történeteket és felismeréseket nyújtson. Szeretnénk megmutatni, hogy a színház az a hely, ahol a néző egész életében megtalál valamit abból, amit felnőtté válva olykor elveszít.

A németországi színházak nagy része szorosan együttműködik az iskolákkal, és ez, mint hatásos nevelési reform országszerte jól működik, megújítva és kiszélesítve a fiatal korosztálynak kínált ajánlatokat. Egy ilyen program életre szóló, nem devalválódó kulturális tőkét ad azzal, hogy a művészet és a színház értő élvezetére tanít. A művészi alkotásban való aktív részvételre ösztönözve értékteremtő tevékenység is: közösségi foglalatosság, amelynek alanya és tárgya az alkotás. Az Örkény Színházban hasonló igényekkel indítottuk el az IRAM-ot.


neudold juli

 

 

VÁRADY ZSUZSI  dramaturg, imprószínész

 

1981-ben születtem, Budapesten. Az Eötvös József Gimnáziumban érettségiztem, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karára jártam esztétika és filmelmélet-filmtörténet szakokra. Az utolsó évet párhuzamosan végeztem a Színház- és Filmművészeti egyetem színházdramaturg szakával, ahol 2008-ban szereztem diplomát. Két éven keresztül a Katona József Színház dramaturgja voltam, majd visszatértem az iskolapadba: jelenleg az Egyetem doktorandusz hallgatója vagyok. Témám: improvizációs technikák alkalmazása a forgatókönyvíró képzésben és a forgatókönyv-fejlesztésben.

10 éve vagyok az interaktív improvizációs színházi előadásokat játszó Momentán Társulat tagja. Impró és dramaturgia izgalmas kapcsolata, közös történeteink megtalálása, a mindennapok játéka motivál.Kamaszkoromban Földessy Margit stúdiójában szereztem legmeghatározóbb élményeimet. A közös játék, a gyakorlat, a spontaneitás szülte kreativitás öröme és szeretete azóta se múlt el bennem. A Momentán Társulatban imprószínészként élhettem meg a színháznak egy egészen másik oldalát. A sokáig kissé zavaros és nyomasztó dilemma – hogy én most akkor egy komoly dramaturg vagy egy virgonc improvizáló vagyok – néhány éve inspiráló felismeréshez juttatott el: a két szakterület rejtett összefüggései nem hogy akadályozzák, de kreatívan szolgálják egymást.

Mindezek átadása és diákokkal való közös felfedezése újfajta öröm: nemrég kezdtem forgatókönyvíró és bábszínész hallgatókat tanítani. Amikor improvizálni tanulunk: élni tanulunk. Figyelni egymásra, figyelni önmagunkra. Egyszerre működni ösztönösen és tudatosan. Közösen építkezni, közös történetet mesélni. És ez ráadásul még szórakoztató is.

A munkám igazi luxus: az a dolgom, hogy az élet, az emberi viselkedés és kapcsolataink összetettségén gondolkozzak. Hogy kérdéseket fogalmazzak meg minderről, másokkal közösen választ keressek, majd élményeimet megosszam további emberekkel. Lehet ennél bármi izgalmasabb?!? A színház számomra felfedezés, közösség és örök terep a tanulásra, amit nem bírok megunni.

Várady Zsuzs 6 copy

 

 

 

BETHLENFALVY ÁDÁM  színész-drámatanár

1977-ben születtem Delhiben. Az ELTE angol szakán végeztem, és jelenleg az angliai Birmingham City University PhD hallgatója vagyok, a drámapedagógia területén végzem a kutatásom, Magyarországon. A bátyámat halálosan idegesítette, hogy bepofátlankodtam a színjátszó csoportba, ahova járt. Talán ez is közrejátszott abban, hogy most már inkább zenét szerez. Én maradtam a színháznál. Talán nem így lenne, ha nem Szakall Judit lett volna a csoportvezetőm.

 

Végül a Kerekasztal Színházi Nevelési Központnál kötöttem ki, ahol 1998-tól 2012-ig dolgoztam, itt lett belőlem színész-drámatanár. Közben két évig Angliában, a Big Brum Theatre in Education Companynál dolgoztam, itt találkoztam Bond munkásságával, ami azóta sem hagy nyugodni.

2012-ben Cziboly Ádámmal megalapítottuk az InSite Drama Nonprofit Kft.-t, ami különböző ifjúsági, színházi és kutatási projekteket valósít meg.

Szerintem úgy ismerhetjük meg magunkat a legjobban, ha belehelyezkedünk szokatlan szituációkba. Még jobb, ha ezt biztonságos keretben, fiktív történetekben, színházban tehetjük, akár nézőként, akár résztvevőként.

Így nem csak magunkról, hanem másokról, sőt, a kialakult helyzetekről is sok mindent megtudhatunk. Én ezért szeretek „drámázni”.  

ádám copy

 

 

 HUDÁKY RITA  magyartanár

 

Magyartanár vagyok. Sok egyébbel is foglalkoztam eddigi életem során, más tantárgyat is tanítok, de ez a legigazibb, belső identitásom, ha nem magánemberként kell definiálnom magamat. A magyartanár a kritikushoz hasonlóan hivatásos művészetélvező. Ezért a magyartanár többnyire azon töri a fejét, hogyan segíthet a rábízott diákoknak abban, hogy ők is olyan nagy örömüket leljék a művészet – a magyar mint tantárgy esetében a nyelvi kommunikációhoz kapcsolódó művészet – befogadásában, mint ő maga. Az öröm itt kulcsfogalom. A megértés élménye pedig elemi öröm. Akkor is, sőt annál inkább, ha tudjuk, hogy soha nem végleges, hogy természeténél fogva benne rejlik a félreértés, a másképp értés is. 

Sok magyartanár meggyőződése, hogy a kortárs kultúrában való benne állás lehet az a szoros kapocs, amely a mai diákot is meggyőzi arról, hogy nem rég feleslegessé vált, holt tananyagot akarunk ráerőltetni. Amikor színházba megyünk egy osztállyal, hirtelen napnál világosabbá válik: a régen megírt szövegek nekünk is szólnak, a ma megírt szövegek értéséhez pedig gyakran a régiek ismerete ad kulcsot.

A szövegek életre keltésében a színháznak különleges eszközei vannak: látvány, zene, emberi hang és mozgás – mindez élőben, a jelenlét varázsával erősítve. Találhat-e a szövegek szerelmese, a magyartanár jobb szövetségest magának?

A magyartanár azonban túlterhelt. A kortárs kultúrában benne áll, hiszen olvas, színházba jár. De az élményközvetítéshez, a megértés tanórai elősegítéséhez rengeteg módszertani trükkre, ötletre, készülésre van szükség. Ebben szeretném a kollégáim dolgát – lehetőség szerint – megkönnyíteni.

Rita 2013 copy