ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Online jegy vásárlás
2017
<
MÁJUS
>

Emlékezés a régi szép időkre

Eörsi István


Színlap


Stúdió (Asbóth utca 22.)


börtönmonológ

Eörsi István azonos című könyvének felhasználásával a szöveget szerkesztette: Bagossy László és Ari-Nagy Barbara

Eörsi István szerepében: Znamenák István



látvány: Izsák Lili
dramaturg: Ari-Nagy Barbara

zene: Matkó Tamás
súgó: Horváth Éva
a rendező munkatársa: Tóth Péter

rendező: Polgár Csaba


Külön köszönet: Zsigmond Emőke, Ficza István, Bíró Kriszta, Kókai Tünde, Sütő Anna, Takács Nóra Diána, Máthé Zsolt, Nagy Zsolt, Vajda Milán, Mazura János



„Legalább egy évtizedig próbáltam magam rábírni arra, hogy írjam meg ezt a könyvet. Egyszer csak megéreztem – 1986 őszén –, hogy ha tovább halogatom a munkát, az anyag kisiklik a kezemből. A halottak, akik közé féltem lelátogatni, bejelentették, hogy fogytán a türelmük.Most már – legalábbis ez idő szerint úgy tetszik – nem kellene bátorság a megírásához. Ennek irodalmi szempontból is csak örülni lehet. A bátorság nem esztétikai kategória, és sajnálatra méltóak azok a történelmi korszakok, amelyekben a politikai kockázatvállalás művészi erénynek minősül.”

Eörsi Istvánt 1957-ben öt, majd másodfokon nyolc év börtönre ítélték a forradalomban betöltött szerepéért. Fogva tartásának éveiről az Emlékezés a régi szép időkre című könyvében számolt be, amely nem csupán a rabság hétköznapjainak keserű és ironikus felidézése, de a börtönfalakon túl zajló kádári „konszolidáció”, a kollektív felejtés kemény kritikája is. Előadásunkban egy lebilincselően őszinte szöveg segítségével beszélünk egy korszakról, annak ismert fő- és ismeretlen mellékszereplőiről, és e korszak tanújáról, akinek szókimondása fájóan hiányzik mai közéletünkből.


Bemutató:  2016. október 21.
A CAFe Budapest támogatásával
Sajtóbemutató: 2016. október 22.
Ünnepi előadás: 2016. október 23.





A programot az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatja
1956 emlekev logo cmyk

Az előadást támogatja Budapest Főváros Önkormányzata
BP teljes




Az előadást egy részben játsszuk, hossza kb. 85 perc.



A játéktér kialakítása miatt a későn érkezőket sajnos nem tudjuk beengedni.
Megértésüket köszönjük!

Háttér

Amikor Eörsi szövegeit mondom, akkor ő jelen van - interjú Znamenák Istvánnal, Librarius.hu, 2016. november

Hűséget esküdött a halottaknak - interjú Polgár Csabával, HVG - 2016. október 22.


Anyám félt, hogy szétroncsol a gyűlölet - Bertha Bulcsu beszélgetése Eörsi Istvánnal

1989. december

részlet

Mikor szabadultál, milyen körülmények között? Voltak előzményei, vagy váratlanul ért?
Voltak előjelek, amikor 1960. április 4-én kijött a kis amnesztia. Ebben főleg öt év alattiakat engedtek ki, pár embert, a Déryt, Donáthot, ilyen kiemeltebbeket. Benne voltam a Politikai Bizottság által jóváhagyott listában, és a feleségem ezt a március 31-i beszélőn megmondta. Biztos voltam a szabadulásomban. A többiek kimentek, én meg nem. Úgy hallottam, hogy Hollós Ervin, aki akkor a Belügyminisztérium személyzeti osztályának a vezetője volt, megfúrta a szabadulásomat. Ekkor jött börtönéletem legrosszabb korszaka, azt hittem, hogy leültetik velem a nyolc évet. Ezt az érzést nagyon nehéz volt kibírni. Augusztus 20-án aztán hívattak, hogy kiszabadulok.

Mit csináltál az első napokban? Ettél, ittál, vagy gondolkodtál?
A lényeg, amire emlékszem, éjszakákon át nyitott szemmel feküdtem a feleségem mellett. Heteken át nem bírtam aludni. Pedig nagyon jó alvó vagyok, de magasfeszültségbe kerültem.

Meddig kísért a börtön árnyéka, hogyan sikerült beilleszkedned?
Nagyon sokáig. Az első publikációim, azt hiszem, 63-ban voltak, de csak monogramos, a Valóságban. Fordításokból éltem és mindenfélét írogattam álneveken. Szabolcsi hozzájárulásával, aki a bátyám barátja volt, végre írtam az ÉS-be egy Espronceda nevű romantikus költő verseiről egy másfél flekkes bírálatot. Szabolcsi hónapokon át nem közölte. Bementem és elkezdtem üvölteni. Szabolcsi azt mondta, hogy Zelk nagyobb költő, mint te vagy, mégis önkritikát gyakorolt. Önkritika nélkül nem jössz vissza az irodalmi életbe. Akkor Dobozy átvette az ÉS-t és leközölte az Esproncedát. Így kezdődött az ÉS-ben a pályafutásom. De Lukácsnak köszönhetem, hogy meg tudtam élni, mert nagy harcok árán elérte, hogy Az esztétikum sajátosságát magyarul is kiadják, és ragaszkodott ahhoz, hogy én legyek a fordító. Ezzel a munkával betáblázott, mert ez kétezer oldal, színtiszta filozófia, ebből éltem pár évig. Nagyon rosszul. Keveset fizettek.

Magyarország új szituációjában bizakodó vagy, vagy kételkedő?
Bizakodó, de nem tudom egy érzésre visszavezetni azt, ami bennem kavarog. Mindenképpen nagyon örülök, hogy szétomlott, ami szétomlott. Másrészt azt is látom, hogy a diktatúrában egy csőcselék van, a demokráciában több csőcselék. Ennek vannak veszélyei is. Gondoljunk csak a hagyományos értelemben vett jobboldali erőkre. Úgy gondolom, hogy a sztálinizmus egyik legnagyobb bűne a gyilkosságain kívül az, hogy semmilyen ideológiai problémát nem tudott megoldani. Csak elnyomta és elodázta őket. Olyan, mintha egy mélyhűtőbe helyezte volna be a nacionalizmust, a rasszizmust, a klerikalizmust, amin persze nem a szabad vallásgyakorlatot értem, mert azt helyeslem. Addig húzzuk-halasztjuk a döntéseket és totyogunk a szakadék felé, hogy előbb-utóbb éhséglázadásokkal, vadsztrájkokkal kell szembenézni. Néha kísért egy kormányozhatatlan Magyarország víziója. Alapjában azonban sok a bizalom bennem. A bizalmam arra támaszkodik, hogy az elnyomás alól szabadulva rengeteg nagyszerű ember bukkan elő.



POGÁNY JUDIT EÖRSI ISTVÁNRÓL (részlet)

Eörsi Pistával a kaposvári Csiky Gergely Színházban találkoztam. Pistát azonnal kiszúrtam, ahogy betette a lábát a színház büféjébe. Sugárzott belőle az életöröm, a derű, még a legnehezebb időszakokban is. Különös személyiség volt, akire az ember felfigyel. Jött-ment a demizsonjaival, és mindig mindenkit meg akart kínálni. Csodálatos esték voltak, amikor le lehetett vele ülni beszélgetni. Sok előadásban dolgozhattunk együtt a hetvenes évek közepétől, és egyre mélyebb lett a barátságunk.

Ács Jánossal 1981-ben megcsinálta a Marat halálát, Peter Weiss darabját. Áccsal azt találták ki, hogy az eredetileg 1808-ban – a francia forradalom után – egy elmegyógyintézetben játszódó szöveget az ’56 utáni megtorlás idejébe helyezik. Minden szereplőnek lett egy háttérsorsa. Ezt ugyan csak mi tudtuk, nem írtuk bele a darabba, de aszerint építettük a szerepünk belső világát. Ez a közös történelmi tapasztalat és az együtt gondolkodás olyan feszültséget adott az előadásnak, olyan erőt, ami a közönség minden rétegét megérintette, sőt mellbe vágta itthon és külföldön is.

A Marat halála országos és nemzetközi sikere után egyszer csak behívták Babarczyt, aki akkor a színház igazgatója volt, hogy döntsön, vagy az Eörsi, vagy a társulat. A színházban működött egy belső művészeti tanács, de Babarczy ekkor nem hívta össze, mert úgy gondolta, hogy ezt a döntést nem testálhatja át senkire. Beszélt Pistával, és megkérte, hogy menjen el. Csak így tudta megvédeni a társulatot. Eörsi ezt megértette, bármennyire is fájt neki.

1983-ban Nancyban egy fesztiválon vendégszerepeltünk a Marat-val. Pista akkor már Nyugat-Berlinben élt, onnan érkezett hozzánk az előadásra.

A színház nagyvonalúságának köszönhetően a társulatból azok a vezető színészek is velünk jöhettek Nancyba, akik az előadásban nem játszottak. Így velünk volt a férjem, Koltai Róbert is. Pista egyszer csak megtudta, hogy mi még soha nem voltunk Párizsban. Na, reggel azonnal pakolunk és elmegyünk, mondta, ha már itt vagyunk, Párizst nem lehet kihagyni. Másnap beültetett a kocsijába, és elvitt minket. Egyik nap ültünk Párizsban egy presszó teraszán, és Pista nagy boldogan magyarázta nekünk, hogy elkészült a regénye a börtönévekről, és már csak alkalmat kell találjon, hogy hazajuttassa. Mi persze felajánlottuk, hogy elvisszük. Nem, barát nem viheti, mondta, mert nem akart minket ilyen veszélyes helyzetbe belerángatni. Csak hát az a baj, hogy ilyen dolgokban velem nem lehet vitatkozni.

A kézirat egy közönséges dossziéban volt. Pakoláskor beraktam a bőröndbe, a ruharétegek közé. A bőrönd tetejére egy játék került, amit a fiamnak vásároltam kint, egy walkie talkie, amit akkor még nálunk nem lehetett kapni. Hazaúton, amikor a magyar vámosok bejöttek, egyedül a mi bőröndünket szedették le, pedig az egész kupé tele volt, a két bőröndünk közül pedig pontosan azt, amiben az Eörsi kézirata lapult. Átfutott rajtam, hogy na, ennyi volt. Leszedtük a bőröndöt, kinyitottuk, és a legfelső pulóver alól előkerült a walkie talkie. Azt mondja a vámos: ez mi? Mondom, ajándék a fiamnak. De hát ez tilos, ez híradástechnikai eszköz, nem lehet behozni. Majd visszakapjuk, alkatrészekre szedve, küldenek értesítést, hogy mikor. És elment. Elvitte a játékot, de ez volt az ára annak, hogy nem lapozott még egyet a pulóverek között. A kéziratot aztán a megadott címre el is vittem. Amikor később szamizdatban megjelent, először csak ötven, majd még ötven darabot vettem a könyvből, amiről persze Pista nem tudott, és szétosztogattam a barátainknak.



„Tudjuk, hogy a színházban található néhány kétes politikai felfogású, ellenzéki, vagy erre hajló személy. Ezek a személyek igyekeznek a hasonló gondolkodásúakat a színházi előadásokra mozgósítani. [...] Ismert előttünk [E]Őrsi és Ascher ellenzéki magatartása, akikkel meglátásunk szerint Babarczy László igazgató is szimpatizál, számukra teret biztosít. Babarczy ezen állásfoglalását kifejezésre juttatta az egyik ellenzéki aláírásgyűjtés alkalmával, amikor elmondotta: a tiltakozás tartalmával egyetértett, de mint színházigazgató azt nem írhatta alá. Az ilyen magatartás számunkra elgondolkoztató.

A beszélgetés, illetőleg tárgyalás során el kell érni, hogy Babarczy igazgató valljon színt, vállalja-e az elmondott (vázolt) politikai feltételeket. Ha nem, bármennyire sajnáljuk, a politikai bizalmat, mint igazgatótól nekünk meg kell vonnunk. Azt is el kell érnünk, hogy egyik-másik kétes személytől szabaduljon meg. Ilyeneket a jövőben a Csiky Gergely színházba ne gyűjtsön.”

(Somogy megyei párt végrehajtó bizottságának jegyzőkönyve, 1982. március 24., Idézi Eörsi László: A kaposvári Marat/Sade és a kultúrpolitika)

Segédanyag tanároknak és diákoknak



Szeretnénk azokkal a pedagógusokkal is kapcsolatba kerülni, akiknek nem áll módjukban az osztályaikkal FLESS foglalkozáson részt venni, és tanórai keretek között szeretnék felkészíteni a fiatalokat a színházlátogatásra. Az IRAM csapat egyik tagja, Hudáky Rita gimnáziumi tanár segít abban, hogy az iskolák és a színház között még hatékonyabb legyen az együttműködés: az előadásainkhozhoz kapcsolódó óravázlatok és tanári háttéranyag biztosításával szeretnénk – elsősorban magyartanároknak – segítséget nyújtani abban, hogy tantárgyi és pedagógiai célkitűzéseiknek a leginkább megfelelő módon tudjanak közös színházlátogatásokat szervezni osztályaiknak, iskolai csoportjaiknak.

Az előadásainkhoz kapcsolódó tanítási segédletek letölthetőek itt, ha jelentkeznek hírlevelünkre, automatikusan megkapják az újonnan készülteket. A tanítási segédletek a FLESS foglalkozások kiegészítésére és az önálló tanórai felkészítéshez egyaránt használhatók. Iskolai környezetre adaptált ráhangoló és feldolgozó anyagokat is találnak bennük. Ha letöltötték a segédletet, kérjük írjon nekünk: észrevételeiket, kérdéseiket és javaslataikat örömmel fogadjuk az iram @orkenyszinhaz.hu e-mail címen.

Letölthető segédanyag tanároknak >>>

Letölthető segédanyag diákoknak >>>

Trailer





A trailert készítette: Badits Ákos és Balázs István Balázs



Plakát



Plakát: Nagy Gergő

GIF: Zátonyi Márton

Mikor játsszuk?