ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Online jegy vásárlás

Nem a klasszikus köntösben

KultOn, 2014. március 23., szerző: Pál Zsófia

 


 

 

A dolgok nem jók vagy rosszak, a mi véleményünk teszik azzá – mondja Hamlet, miközben régi pajtásai, Guildenstern és Rosencrantz árgus tekintettel figyelik minden lépését, hátha elárulja, mitől bolondult meg. De nem, még a legnagyobb őrületben is van rendszer, pont ettől annyira veszélyes. A darabból kiragadott idézet pedig kétségkívül fémjelzi a fogadtatását: ezt a Hamletet sokkal inkább érdemes nyitott szemmel és nyitott füllel megtekinteni.

 

 

Shakespeare Hamletje világszerte az egyik legismertebb és legtöbbet játszott előadás, és nem ok nélkül. Az alapmű zseniális, ám ami még időt állóbbá és többször leporolhatóvá teszi, az azoknak a külföldi és hazai színházaknak az átdolgozott Hamletje, amire saját ideológiájuknak megfelelően fordították le az alapművet. Ez pedig még különlegesebbé teszi az alkotást, az pedig, hogy többször újraértelmezhető, persze az adott kornak és társadalomnak megfelelően, szintén Shakespeare zsenialitását támasztja alá.

 

 

A BTF (Budapesti Tavaszi Fesztivál) keretében, a hétvégén bemutatott előadás, az Örkény István Színház Hamletje – Bagossy László rendezésében – pedig egy új, érdekes értelmezése a Hamletnek, amit lehet kedvelni, illetve kritikával illetni is: mindenkinek, aki olvasta az alapművet, van egy sajátos elképzelése arról, hogyan is kellene megjelennie ennek a műnek a színpadon. Az pedig végső sorban, hogy tetszik-e a rendezői koncepció illetve a megvalósítás, teljességgel szubjektív. Hogy mennyire egyezik vagy ütközik az ember elvárásaival, az nagy részben attól is függ, hogy az alany mennyire befogadó képes egy modernebb gondolatmenetre, ami által lefordítva a Hamlet is más – véleményem szerint kevésbé poros és könnyebben értelmezhető – megvilágításba kerül.

 

 

Hamlet dán királyfi, akit éppen apja, a király halála után ismerünk meg. Miután az egykori király szelleme bosszúra sarkallja, mindet elkövet annak érdekében, hogy tisztázódjon apja halálának körülménye, és lehulljon a lepel a gyilkos kilétéről. Ennek érdekében önmagát is álcáznia kell, hogy szándékait elrejtse, és kiderítse, mi is történt valójában. Felkerül tehát a szomorú, megzavarodott bohóc álarca…

 

 

Hamlet főszerepe akár minden huszonéves színész álma is lehetne, hiszen mérföldkövet képes jelölni egy karrierben. A darab működése pedig nagy mértékben függ attól, sikerült-e affinitásban és intenzitásban eltalálni a szerepre kijelölt színészt. Polgár Csaba a tavalyi POSzT-on elnyerte a legjobb férfi főszerep díját a Peer Gynt-ért, és most hasonlóan jó alakítást nyújtott Hamletként. Bosszúszomjas, de még kellően fiatal és intenzív Hamletje brillírozik az őrültség minden skáláján, miközben félmondatokkal és hangsúlyokkal mégis képes biztosítani minket arról, hogy tulajdonképpen pontosan tudja, mit miért csinál. Ez az egyensúly alkotja Hamlet személyiségét, amit a fiatal színész kellő magabiztossággal oldott meg.

 

 

A nagyobb szerepekben az Örkény rangidős társulatát láthattuk, akik hozták a tőlük megszokott – és elvárt – minőséget. Für Anikó Gertrud királynőként, aki halott férjének testvére karjaiba fut. Znamenák István a gátlástalan Claudius szerepében, Csuja Imre a vicceskedő Poloniusként, Gálffi László és Pogány Judit pedig több szerepben is feltűnt a színpadon, de egyaránt meggyőzően: mint a két színész, akik életre keltik az „egérfogót”, mint a két sírásó, akik kedvesen csatáznak egymással. A szereplőgárdában pedig Bagossy harmadéves színműs tanulói is feltűntek: többek között Patkós Márton a fiatal Laertesként, Kókai Tünde, mint az engedelmes, később összezavart és őrült Ophelia, illetve Novkov Máté és Dóra Béla is.

 

 

Több szempontból is újszerűen tálalták a történetet, ami a színházi eszközök felhasználásában is rendkívüli módon kiütközött. A rendezés nagy mértékben támaszkodott a hatalmas lelátóra, ami a díszletért felelős Bagossy Levente munkája. Itt zajlottak az események, és a két felvonás alatt nem is változtattak – az újszerű köntösbe bújtatott Hamletnek nem kellettek régi jelmezek és sűrű díszletváltások, hogy működőképes legyen és magával tudjon ragadni minket. Mégis veszélyfaktor volt, hogy a jelenetek többsége alatt rengeteg embert kellett mozgatni – egy kicsit ők is közönségei voltak az eseményeknek, akik nagy összhangban tükrözték a történtek hatásosságát. A statiszták Dánia színeibe bújva, mintegy szurkolókként jelentek meg.

 

 

A darab modernségét alkotta a Nádasdy Ádám által fordított szöveg is. Így sokkal érthetőbb hangot ütöttek meg ebben az alkotásban. Ugyanolyan új köntösben tálalták, mint annak idején Alföldi Hamletjében, mégis máshogy, de mégis ugyanolyan jól. Kellett azonban rólunk, nekünk is beszélni kicsit, a politikai felhangú áthallások azonban a darab vége felé túl hangsúlyosak lettek, túl sok mondat és jelenet lett erre kihegyezve, amik viszont önmagukban, áthallások nélkül is jól működtek volna. Természetesen kell reflektálni, hiszen végül is ennek a művészeti ágnak ez is tulajdonsága, ám ez a Hamlet tudott volna létezni mindezek nélkül is.

 

 

Bagossy Hamletje egy lendületes, új látásmóddal bíró előadás, ami elsősorban azoknak fog sokat mondani, akik nyitottak egy új koncepcióra. Ennek eredménye pedig akár szimpatikus, akár nem, mégis az eredeti mű zsenialitását, és nem utolsó sorban a színház egyik lényeges tulajdonságát alkotja: minél több nézőpontból értelmezni, megvizsgálni egy olyan legendás színművet, mint például a Hamlet. Bagossy változatával pedig mindenképpen érdemes megismerkedni.