ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Online jegy vásárlás
Januári előadásainkra november 18. szombat 13 órától vásárolhatnak jegyeket.

Valahogy belesodródtam

2011. október 31.

Rick Zsófi interjúja

Fidelio

 

 

 

Gáspár Ildikó hosszú évek óta az Örkény Színház dramaturgja. Most azonban – ahogy ő fogalmaz – belesodródott abba, hogy rendezni kezdett. Pierre Notte Két néni, ha megindul című „temetői road movie”-ját vitte színre az Örkény előcsarnokában.

 

- A munkád egyik része, hogy folyamatosan darabokat olvasol. Hogyan találtad meg éppen ezt?

- Leginkább német ügynökségek adatbázisait szoktam nézegetni, egyiküknél megütötte a szememet a cím:Két kis hölgy észak felé. Elkezdtem olvasni, és néhány jelenet után azt éreztem, mintha egy zenés Beckett-darabot olvasnék. Olyan újfajta módon mosta össze a műfajokat, hogy nem tudtam elmenni mellette.

 

- Rögtön arra gondoltál, hogy meg is rendeznéd?

- Egyáltalán nem gondoltam erre. Elkezdtem ajánlgatni, elsősorban a nálunk dolgozó rendezőknek, ők nem nagyon érdeklődtek, bár elég rossz volt a nyers fordítás. Nekem azonnal az jutott róla eszembe, hogy habár idős hölgyekről szól, milyen érdekes lenne két fiatal színésznővel megcsinálni. A saját társulatomban gondolkodva Takács Nóra Diána ugrott be, mellé kellett valaki, akivel fura párost alkothatnának. Harmadik körben jutottam el Bohoczki Sáráig, aki most végzős a Színművészetin. És mivel a darab tele van sanzonokkal, beleképzeltem egy sanzonénekest is, Polgár Csabával. Ez a szerep eredetileg nem volt benne, de egyeztettem az íróval, aki szabad kezet adott. Mácsainak meséltem, hogy mennyire vicces, hogy két öregasszony fogja most meghalt anyja hamvait, és elindulnak megkeresni az apjuk sírját. Van ebben valami bizarr és megható. Infantilis elképzelés a családegyesítésről. Pali már régóta noszogat, hogy rendezzek valamit, most azt mondta, itt a lehetőség. Valahogy belesodródtam, pedig nem tengett túl bennem az ilyen irányú ambíció...

 

- Miért írtál bele egy férfiszerepet?

- Ez egyrészt ösztön, nehéz rá magyarázatot adni. Van két fiatal nő, aki öreget játszik, akkor álljon velük szemben egy fiatal férfi, aki lehet fiatal vagy öreg, utas vagy pincér, de akár az apjuk is. Nagyon absztrakt és költői kép, hogy két öregasszony végigjárja a temetőket. Ilyen szempontból az apjuk a halált is jelenti. Kellett, hogy ezt megjelenítse valaki. Másrészt praktikus: a jelenetek elején a szövegkönyvben le van írva, hogy hol járunk, mikor, és mi történik. Meg kellett oldani, hogy valaki elmondja. Szinte adta magát, hogy ha úgyis belekerül egy sanzonénekes, akkor legyen ő ez az "idegenvezető".

 

- Nagyon tetszik, hogy az előcsarnokot használjátok, sokkal variábilisabb a tér, mintha színpadon lenne. Amúgy is elég filmes, én közben azon gondolkoztam, hogy darab volt-e ez egyáltalán eredetileg.

- Színdarab, de amikor a díszlettervező, Izsák Lili elolvasta, ő is azt mondta, hogy de hát ez egy film! Az előcsarnok nehéz tér a négy oszlop miatt. Úgy gondoltam, hogy mindig csak az atmoszféra változik, mintha egyik helyszínről a másikra rakosgatnánk őket. A temetői sírokat csak úgy tudtam elképzelni, hogy bemennek a nézők közé, őket nézik, mintha ők lennének a sírok. Ebből automatikusan adódott ez a teljesen szimmetrikus, tükörszerű térforma.

 

- Azzal kezdted, hogy zenés, becketti darab, viszont a sanzonénekes szerepét ti írtátok bele. Ezek szerint nem csak az eredeti dalokat használjátok.

- Az Aznavour-sanzonok nem voltak benne. A többi dalnak maga a szerző írta a zenéjét és a szövegét is. Három dalhoz nem volt zene, nekem pont azok tetszettek, megkérdeztem az írót, aki annyit válaszolt, hogy most nincs ideje, írjunk hozzá bátran... Ez nekünk nagyon jó volt, mert Kiss Judit Ágnessel sokkal szabadabban alkothattuk meg a dalszövegeket, amelyekhez Matkó Tamás és Kákonyi Árpád írt zenét.

 

- Két fiatal színésznő öreget játszik. Általában az a csapda, hogy elkezdenek tipegni-topogni, meg vékony hangon beszélni. Itt ez nem történik meg, mégis egyértelmű, hogy idősek. Hogyan jutottatok el addig, hogy ez ne okozzon gondot?

- Ránézésre megállapíthatatlan, hány évesek, mert nem használunk maszkot. Hatvan-hetven közötti nénik ezek. Rengeteg körünk volt, amíg el nem készült a jelmez. Valami nem jött létre. Én is beleestem abba a hibába, pedig egyáltalán nem akartam, hogy kértem, mozgásban azért jelezzék, hogy öregek. Nem toporogtak, de volt egy fura járásuk. Amikor bejött a jelmez, akkor rájöttünk, hogy fölösleges.

- Leginkább az érdekel engem, hogy miért indul el egyáltalán két néni temetőket kutatni.

 

- Nem nagyon van rá logikus magyarázat. Mert elfelejtették, hogy hol van az apjuk sírja. Mert meghalt az anyukájuk, ott egy urna, és ezzel valamit csinálni kell. Mert ottmaradnak árván. Mert eszükbe jut az apa, akit már rég elfelejtettek. Elindulnak, és annyira fontos lesz nekik az ügy, hogy képesek ellopni egy buszt is...