ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Online jegy vásárlás
2017
<
MÁJUS
>

Arról, hogy miért groteszk

 


Méhes Csaba   |   2013.03.15.

www.kulton.hu

 

   

Múlt hétvégén mutatták be az Örkény Színházban Mácsai Pál legújabb rendezését, a már nem egy feldolgozást megélt Tótékat. Mégis miért olyan különleges ez? Nos, mivel a mű (amelynek Örkény eredetileg a Pókék címet szánta) két formában is megíródott, a legtöbben értelemszerűen a drámaváltozatot állították színpadra. De ha egy kicsit megpróbálunk örkényi fejjel gondolkodni, mondjuk terpeszállásban, fejjel lefelé, akkor rájövünk, hogy mi sem logikusabb, mint a kisregényt színre vinni inkább. Mácsai Pál úgy tűnik, ismeri annyira az általa vezetett színház névadóját, hogy a megfelelő módon közelítse meg a művét.

Egy ilyen adaptáció persze rendkívül kockázatos, hiszen a leíró részek és narrációk nehezen összeegyeztethetők a hagyományos színpadi szöveggel, viszont ha belegondolunk, hogy ezek az általában elhanyagolt részek a groteszk mekkora aranybányáit rejtik, már mindjárt más a helyzet. A groteszk ugyanis sokszor a részletekben lakozik, egy-egy ilyen finomságot pedig nehezebb felfedezni egy szokásos színpadi produkcióban. A rendhagyó forma miatt a Tóték mintha nem is egy színdarab lenne, hanem egy est a groteszk tiszteletére, valóságos Örkényünnep, amihez a színészek csokornyakkendőt húznak, időnként felcsendül egy nóta az élő zenekar aláfestésével és a vendégek önfeledten idézik fel, milyen jó is néha Örkényt olvasni. Mert Örkényt olvasni érdemes, ezt talán senki nem vitatja. Az est öt házigazdája pedig megmutatja nekünk, milyen az, amikor egy regény minden narrációjával és gondolatjeles félmondatával együtt megelevenedik előttünk a gyéren berendezett színpadi térben. Ezen a különleges esten öt remek mesemondó a legfurcsább történetét adja elő nekünk, méghozzá nem is akárhogy!

A színpadon a kisebb szerepek jelképessé válnak, csupán kiegészítő illusztrációi a groteszknek, a színészek gyakran ugranak egyikből a másikba, miközben erről a narrációval tájékoztatnak minket. Ficza István például színpadi mindenesként minden jelenetben más karakterként bukkan elő, kellékeket hoz-visz, vagy épp táviratokat szólaltat meg. Túlmozgásos megjelenésével feltűnő hatást kelt, összességében mégis tökéletes másodhegedűse a darabnak, a szó pozitív értelmében. A cselekmény fő fonala a mátraszentannai viszonylatban mindenható tűzoltóparancsnok (Csuja Imre) a frontról hazatérő bogaras Őrnagy (Epres Attila) tekintélye alatt való megtörése, de az eredeti mű szinte változtatás nélküli szövege még rengeteg groteszk-morzsával szolgál. Tótné férjével ellentétben nem küzd, Pogány Judit a behódolás tyúkanyóját a legszerethetőbb karakterré teszi, aki kiszolgáltatottságában a legelborultabb konvencióknak is meg akar felelni. Takács Nóra Diána pedig hiába feszít vörös estélyiben, rendkívül otthonosan mozog Ágika kamaszkori zavaros világában.

Mácsai nem hagyja, hogy hosszúra nyúlt felolvasóestté váljon a darab, a jelenetekre némi iróniával korabeli dalok reflektálnak, máskor teljesen váratlanul csendülnek fel, sőt egy Horthy-beszédet is közvetít a rádió, mindez színesebbé és lendületessé teszi az előadást. A rendező elkerülte a Tóték nyílt aktualizálását, így minden figyelem a jellegzetes örkényi stílusra koncentrálódhat, a fekete humor pedig csak úgy süt a párbeszédekből és leírásokból, ami ilyen tálalásban még nevettetőbb. Hogy mit jelent a történet ránk nézve, azon mindenki elgondolkodhat otthon, mindenesetre a Tótékról, frusztrációról és dobozokról szóló est méltó emléket állít a groteszk nagymesterének, a műfaj kedvelőinek pedig egy igazi ínyencséggel kedveskedik.