ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Online jegy vásárlás

Szervezésünk augusztus 21-től tart nyitva.

Jegyértékesítés szeptember 1-től.

Legenda élesre töltve

2012. október

Legenda élesre töltve.

 „Azt szokták szememre vetni,
Kicsiny vagyok még szeretni,
De tudom őket nevetni,
Hiszen a kis csupor
Még hamarább felforr"

(Szigligeti E.: Liliomfi, I. felvonás, Mariska)

 Igazán mozgalmas  utóélete van  ennek a 150 éves darabnak a számtalan feldolgozásaiban.  Szigligeti klasszikus drámája ma már meglehetősen érdektelen  lenne eredeti alakjában, ám a színházi  feldolgozások olyan nagyszerűen használták fel alapanyagként, hogy ennek köszönhetően teljesen önálló életet él átdolgozásaiban, némileg függetlenítve is magát az eredeti, jellegzetesen az 1800-as évekbeli közönség ízlésének szánt darabtól. Sem a Makk Károly–féle film -mint a legnagyobb hatású feldolgozás-, sem ez a mostani Örkénybeli Liliomfi feldolgozás nem az eredeti darabot mutatta be, hanem azt  átdolgozta  önálló szálakkal rendelkező, és valamire aktualizált történetté formálta. (A Makk Károly film a színészek karaktereire aktualizálta annak idején, ez pedig..., erről kicsit később.)A Darvas-Makk Károly féle film erősen túlromantizicálta és egyúttal szikével távolított el róla minden politikai-társadalmi áthallást, mondanivalót, amiből amúgy sem volt túl sok az eredeti színműben. 1954-ben egy vidám, rózsaszínű, romantikus, habos – babos filmcsodát készített belőle, nagyszerű színészekkel.A cselekményt  1830-ra helyezték el a filmben, (maga Szigligeti egyébként sehova nem helyezte el a darabban, de a saját emlékiratai szerint mindössze 2 nap alatt 1849-ben írta.) A film nyitókockájában azonban gondosan  tisztázták a dátumot, nehogy megtévedjen a néző és véletlenül még az 1848 körüli forradalmi időkre gondoljon a Rákosi-korban. Egyfajta  romantikus buffo-komédává változott a vásznon Szigligeti darabja.  Az a feldolgozás legendát csinált a darabból, és egy egész generáció számára lett meghatározó idol Darvas Iván alakja Liliomfiként.

A mostani Örkényes feldolgozásban a legenda méltón folytatódik.  Ám ez most már direkt a közéleti áthallásokra lett újratöltve. Immár élesre. Se szeri, se száma az aktuálközéleti poénoknak a dupla szerelmi  történet mellett. Ez már aztán távolról sem az a habos-babos vígjáték. Szigligeti maga  "társadalmi vígjátékként" határozta meg a darabját. Az Örényben játszott Liliomfi bátran be is vállalja úgy a színlapon, mint a színpadon  ezt  a "társadalmi vígjáték" titulust.

A cselekményt valahova 1848 és 1855 közé helyezik. A falon már lemázolt Petőfi kép van, - egyébként önálló poénvonal a darabban Petőfi alteregója is -  ami sem a filmben sem az eredeti darabban nem szerepelt,- és  szó esik már Világosról is benne. Tehát valamikor  a szabadságharc után, de még a kiegyezés előtt járunk. Ám az elhangzó poénok nagyon is maiak. Gondosan  és biztos kézzel választották ki ezt az időszakot a cselekményének, hogy annak a mentén számos poént felépíthessenek. Legalább olyan gondosan jártak el a kor-elhelyezésben, mint a filmváltozat, csak egészen más okokból.

Fontos változtatás az Örkény feldolgozásában, mind a filmhez, mind az eredeti dabhoz képest is,  hogy ebben Liliomfi nem az unokaöccse Szilvainak, hanem a fia. Ami különösen akkor válik pikánssá, amikor Szilvai maga is rányomul a fiának szánt hölgyre, Mariskára. Egy nagybácsitól ez még csak-csak elmegy, de egy apától..., szóval egy felettébb érdekes és újonan értelmezett karakterű Szilvai Tódor jelenik meg előttünk.Az Örkény feldolgozása, amellett, hogy elmeséli az eredeti dupla szerelmi  történetet, félreértésekkel, ármánnyal, majd végül a beteljesülésekkel,  végrehajtotta azt a nagy bravúrt, ami színházban (és filmeken  is ) csak ritkán szokott sikerülni ilyen legenda-újrafeldolgozások  esetében: friss, eredeti, újszerű és korábbi klisséktől mentes. Megkockáztathatjuk: jobb is lett, mint a film, de legalább olyan jó. Gyakorlatilag minden jelentet átírtak, karaktereket kibővítettek (Kányai fogadós például exorvostanhallgató  ebben a verzióban. Korábban már ismerték egymást Szilvai professzorral, és most az alapbonyodalmak mellett elszámolják a régi félreértéseiket is egymás között. Ez a szál az eredeti Szigligeti darabban egyáltalán nem szerepelt, most beleírták az Örkényben. Rögtön olyan fontos bővítés lett, hogy majdnem egy teljes felvonáson keresztül kísér ez a vígjátéki szál.) Új szerplőket találtak ki, sokkal szövevényesebé téve a történetet az eredeti drámához képest is. Szóval, mint ahogy a fentiekből kitűnik:vastagon fogott a dramaturg és az alkotók ceruzája, de ez kifejezetten jót tett a Liliomfinek.

Vérbeli komédia lett, amit ugyan harsányan végig lehet nevetni - végig is nevette a közönség-, de mégsem olcsó, „Önök kérték”  stílusú, hanem igényes és szórakoztató, úgy  a szövegében mint a színészi játékban. Szellemesek voltak a tréfák (leszámítva egy-két ordenáréra sikeredettet), pergő a cselekmény, fantasztikus színészi játékokkal megtűzdelve, egy nagyszerű rendezésben, rendkívül élvezetes esetét nyújtva a nézőknek.

Polgár Csaba Liliomfije távolról sem az a romantikus hős, akit Darvas játszott. Ő egy szélhámos, egy széltoló, egy kedves csirkefogó, akiben még a romantika is  „itt a piros,hol a pirost játszik”.Máthé Zsolt Szellemfi alakítása parádés volt. Ugyanolyan széltoló, mint Liliomfi, csak őbelőle hiányzik a romantikus szál. Ő a színtiszta pragmatizmus. Liliomfivel inkább egymás riválisai, semmint segítői, de nem a hölgyszívek tekintetében, hanem sokkal inkább a virslik, butéliák, de főleg a pengő forintok tekintetében. Merthogy ez egy falánk, anyagias, de azért elbűvölő Liliomfi - Szellemfi páros, nullához közelítő romantika-faktorral. Hozzájuk társul még Liliomfi exnője, a színésztrupp női tagja: Róza (Szandtner Anna nagyszerű játékában), akinek az egyetlen küldetése az a darabban, hogy Liliomfi csibészsége még plasztikusabb legyen a számunkra. (Egyébként Róza alakja új ebben a feldolgozásban, mert sem az eredeti darabban, sem a filmben nem volt benne.)Gálfi László Szilvai Tódorja, túlzás nélkül mondhatóan, valami csoda volt. Fel sem dolgozható egy megnézéssel az a sokrétűség, az remek színészi játék, az a komédiási véna, amit bemutat ebben az előadásban. Nem hittem volna, hogy Gálfi Lászlónak ilyen arca is létezik, hisz ő alapvetően drámai és romantikus, mély és intellektuális dolgokra kalibrált színész. A  Liliomfi Szilvai Tódorjaként  azonban nem ő adott le ebből a nívóból, és haknizott egyet egy vígjátékban,  hanem a Liliomfit hozta fel az ő szintjére, de úgy hogy erőlködés nélkül egy rendkívül  szórakoztató és vidám vígjáték lett belőle .Törőcsik Franciska Mariskája sem hasonlítható Krencsey Mariannéhoz. Ő is elsősorban komikaként közelítette meg a szerepet, nem romantikus nőalakként, és ez igen jól állt neki. És a darabnak is.Für Anikó Kamilla vénkisasszonya is bravúros volt. Egyszerre racionális és önámító, de semmiképpen nem Dajka Margit túlzásba vitt karaktere volt, annál sokkal szikárabb, ugyanakkor árnyaltabb. Neki elhihető, hogy ő komolyan számol azzal, hogy 40-en túl is lehet kamaszszerelmet megélni, közben gazdaasszonyként pragmatikusan irányítani. Míg Dajka Margitnak ezt nem annyira hittük el, ő maga sem erre törekedett a játékával, de igen jól szórakoztunk rajta. Ő inkább amolyan buffo-figura volt ebben a szerepben, harsányan teátrális. Nagyon jó volt Für Anikó Kamillája!

A többi szereplő is nagyszerű volt, élükön Takács Nóra Dianával, a kocsmáros lányával, aki amolyan tenyeres-talpas pultosleánka volt, és Kányaival, akit  Csuja Imre játszott. Mindketten remekül!

A darab zenés komédia, de a zene inkább az irónia eszköze itt, nem valamiféle musical változattá lebutított Liliomfi lett a segítségével belőle. Illetve némileg párhuzamot is akart vonni vele a rendezés Mozart Don Giovanni-ja és a Liliomfi alakja  között (több átirat is elhangzik belőle). Élőzenekar kísér a színpadon, és néha  a zenekar és annak a tagjai is a darab részeseivé válnak.

A rendezés, az valami színházi csoda volt! (Mohácsi János)  Minden a helyén volt: minden poén, mondat, gesztus. Én nem tudom  a Mohácsi testvérek (mert a Szigligeti darabból készült átiratot Mohácsi János és Mohácsi István jegyzi közösen), hogy csinálták, de minden mondat, helyzet, poén pontosan működött, a közönség, ami ránézésre is elég heterogén volt, egységesen érette, gyakorlatilag  100%-os találati aránnyal rendben volt minden.

A Liliomfi az évad kihagyhatatlan darabja. Nem is annyira megnézésén kell elgondolkodni, hanem sokkal inkább azon, hogy majd hányszor is nézzük meg?

Pajer Hajnalka