ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Online jegy vásárlás

Jegypénztárunk és szervezésünk
június 3-tól zárva tart.
Nyitás:

2017. augusztus 21-én.

Régi idill, mai nyomorúság

 

 

 

Vaskos tanulmány kerekedne abból, ha valaki megpróbálná összeírni, mi mindent változtattak a Mohácsi testvérek Szigligeti Ede darabján. A legfeltűnőbb talán, hogy Mozart és Shakespeare közé szorították be az állítólag két délután alatt összeütött zseniális bohóságot. A legfontosabb meg az lehet, hogy az egykori legendás kaposvári, majd tavaly Székesfehérváron megismételt Csárdáskirálynőhöz hasonlóan a műbe behozták megírásának idejét.

 

A Liliomfit 1849. december 21-én mutatták be, néhány hónappal a szabadságharc bukása után. Akár az is sorsszerű véletlen lehet, hogy a mostani bemutató éppen az aradi vértanúk emlékünnepének előestéjére esett. Az előadásban a vándorszínészet reményteli hőskora összemosódik a vereség utáni kiábrándulás léha reménytelenségével, no meg természetesen korunk nem kevésbé léha, de nem is kevésbé fájdalmas spleenjével. Röhejes melankólia, sátáni kacajokkal vegyített búbánat kavarog a színpadon.

Az átírók mindehhez még gondosan utánajárnak a szereplők előéletének, fürkészik az eredetiben elnagyolt, klisékből vett motivációk mögöttesét. Sohasem érik be azzal, hogy a szerző úgy írta, ahogy. Sűrűbbre szövik a cselekmény, a kapcsolatok hálóját. Új szereplőket találnak ki, más szerepeket megnövelnek, átértelmeznek. A címszereplő hősszerelmes kap egy régi, megunt barátnő-kolléganőt, de sok apróbb linkség mellett az is kiderül róla, hogy szerette az apja által úgy gyűlölt anyját.

A társulat még egy másik taggal is kiegészül, Kányai fogadós sok előadásban elhagyott szomszédasszonyának szerepe megnő, átlényegül, a szereleméhes vénkisasszony Kamilláról kiderül, hogy a fogadós testvére. A bohózati fergeteget növelendő az ál-Schwartzok is megszaporodnak eggyel, Mariska is megpróbálkozik, hogy álöltözettel segítse elő a fogadós lányának szerelmét. És ez persze azt is jelzi, hogy az ártatlan gyermeteg naiva bonyolultabb jellemnek mutatkozik, és a szerelmesek kapcsolata is tüskésebbnek bizonyul az eredetinél.

De még Szilvai professzor is nőnek öltözik, minthogy neki meg régi ügye van a fogadóssal. Khell Zsolt félig elkészült díszletet tervezett, amelyben inkább szürreálisak, mintsem hagyományosan bohózatiak a váratlan felbukkanások. Remete Krisztina ruháin a korhű jelmezek mai öltözékekre montírozódnak. E látvány nem sokat mond, de nem is akadályozza, hogy Szigligeti vígjátékírói rutinja és Mohácsi János rendezői szaktudása, gyakorlottsága remekül működjék. Pattognak a szóvicces és gesztikus poénok, félórák múltán búvópatakként bukkannak elő jól elrejtett motívumok, és parádéznak a színészek.

Gálffi László rengeteg eredeti színnel tarkítja a kibírhatatlan feleségétől frissiben szabadult férj örvendezését, nőimitátorként is remek, a fenyőmacskák kéjes kiirtását pedig bravúrosan adja elő. Für Anikó Kamilla alakjából kiirtja az összes vénkisasszony-gúnyoló közhelyet, a szerep sokkal mélyebb humorára talál rá. Polgár Csaba mini Don Juanra csökkentett Liliomfija gátlástalanul váltogatja alakjait, nagy szájjal terelgeti társulatát, de a szemében sokszor vizslató rettegés ül. Törőcsik Franciska (eh.) Mariskája kamaszöntudattal lelkesül és duzzog, Máthé Zsolt Szellemfije kajánul keveri az életet és a színészetet. Szandtner Anna mellőzöttségét sértetten tűrő színész- és volt barátnő, Csuja Imre egykor kirúgott orvostanhallgatóként izgalmasabb, mint élelmes fogadósként, Bíró Kriszta életkedvét jól beosztó szomszédasszony, Takács Nóra Diána józanul szerelmes kocsmároslány. Vajda Milán önérzetes, melák „mamlac”, Ficza István ifjabb Schwartza ugyanaz karcsú kivitelben. Idősebb Schwartz ezúttal már az első jelenetekben felbukkan az ablakon át közlekedő színészek között. Epres Attila megfogalmazásában színházkedvelő, bennfentes gazdag ember, habitüé, aki végül megveszi a társulatot, ám Liliomfit kirúgja. Addig is sejthettük, hogy a vándorszínészeti idill mai magyar színház nyomorúságáról szól.

2012. október 8.