ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Online jegy vásárlás

CSÓTÁNY AZ ÁGYBAN



  1. január 13.
Fáy Miklós írása


Líra, dráma, epika. Legkésőbb érettségire megtanultuk az irodalmi műnemeket, és azt is tudjuk, hogy nem kell feltétlenül ragaszkodni a műnemi tisztasághoz, de alapvetően mégsem értem a színházak kavarását. A Radnótiban A Karamazov-testvérek (igaz, már nem sokáig), a Vígben a Háború és béke, az Örkényben Az átváltozás. Az Örkénynél maradva, persze, náluk már hagyománya van a kifelé nézegetésnek, van két Anyám tyúkja előadás is, a Macskajátékot is kiegészítették a novellában maradt betétszámmal, inkább sikerrel mint nem. De a kérdés érvényes marad: nincs elég dráma a világban? Nem a szó átvitt értelmében, hanem konkrétan. Nincs olyan, amit nem adtak elő, és érvényes lehet? Vagy Shakespeare vagy Kafka? 


Most éppen Kafka, és nagyobb a merítés, bár nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy igazából csak a második felvonást akarták elkészíteni, megmutatni, hogy Gregor Samsa atyjához való viszonya mennyire hasonlít Kafka atyjához való viszonyához. A többi mintha csak hozzájött volna, hogy meglegyen a két felvonás, a hosszú este, a borzongás, amit némafilmes elemekkel, ijesztő arcfestékkel, kimeredt szemmel lehet teljesebbé tenni. Közben érzek egy elég vagány kísérletet is, hogy megmutassuk Kafka humorát, így végül a líra, dráma, epika mellé belekerül a szemiotika vagy legalábbis az irodalomtörténet. Van olyan nehéz feladat, mint elénekelni a telefonkönyvet.  


Közben mégsem nevetünk. Mert lehet, hogy van ebben humor, de a kérdés érvényes. Mikor kerülök én sorra? Melyik nap ébredek arra, hogy nyugtalan álmunkból ébredve szörnyű féreggé változva találom magamat az ágyban? Vagy ezen már régen túl vagyunk?