ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Online jegy vásárlás

Új köntösben a Tartuffe

 

Kulton.hu, Pál Zsófia, január 17.

 

 A Hamlet bemutatója óta kíváncsian figyelem, milyen munkákkal jelentkezik Bagossy László. Szerencsére azoknak, akik hozzám hasonlóan kedvelik a rendező munkásságát, nem kell messzire menniük ahhoz, hogy megkapják a jól megérdemelt színház adagjukat. Elég jegyet váltaniuk az Örkény Színházba, ahol korábban már a fent említett shakespeare-i remekműhöz hasonló sikerrel mutatták be A vihar vagy éppen a János király című rendezéseit. Tegnap este végre a legújabb munkáját is láthattuk: tegnap este, az Örkény Színházban mutatták be a Tartuffe-öt Parti Nagy Lajos szabad fordításában.

 

Moliére darabja régóta a nagy klasszikusok sorába tartozik, amelyet a színházi rendezők lelkesen vesznek elő és porolnak le, az idők során rengeteg interpretációját láthattuk már a darabnak. Azok számára azonban, akik nem vonzódnak az említett klasszikusokhoz, meglepetéssel is szolgálhat Bagossy értelmezése. Ez elsősorban Parti Nagy fordításának is köszönhető, aki modern köntösben álmodta meg, és közérthetően fogalmazta meg a darab szövegét. Ez pedig olyan fiatalos lendületet kölcsönzött a darabnak, amivel valószínűleg azok kegyét is elnyerheti, akik amúgy nem járnak színházba és rigorózusan elkerülik a poros, régi klasszikusokat. A szereplők a mai világ környezetében igyekszik megoldani a problémákat, az átdolgozás pedig remek módon kelti életre a már jól ismert történetet.

 

Dióhéjban, ha esetleg valaki még nem került volna közel a darabhoz: Orgon és családja életét váratlanul feldúlja egy rejtélyes idegen, Tartuffe, aki ügyes manipulátorként orránál fogva vezeti a családfőt és hamarosan mindent kicsal a mit sem sejtő Orgonból. Bár családja igyekszik figyelmeztetni a gaztevőre, a férfi egymás után dől be a fondorlatos Tartuffe cseleinek. Azonban ahogy az lenni szokott, semmi sem tart örökké, így a darab végén meglepő fordulatokkal találkozhatunk – talán még olyannal is, ami Parti Nagy tollából az eredeti művet felülmúlva új meglátásba helyezi a történteket.

 

Ha valakinek olyannyira bejött Bagossy legutóbbi rendezéseként a Hamlet, hogy többször is el kellett zarándokolnia az előadásra, bizonyára a Tartuffe-ben sem fog csalódni. A rendező kezei közt az előadás könnyed, mégis ismerősen szarkasztikus humorral átszőtt, lendületes, mégis komoly üzenettel bíró darab. Ha mondhatjuk, hogy a rendezőnek van egy bizonyos stílusa, akkor az engem kétségtelenül megfogott. Azt hiszem, valahogy így kell előadni a mai nemzedéknek egy Tartuffe-öt. Ez nemcsak a szöveg átfordításában jelenik meg, hanem ezzel egy időben a díszletben is – Bagossy Levente munkája -, ami modern közegbe helyezi a darab cselekményszálait, forgószínpaddal megbolondítva az összhatást.

 

Ha valakit mégsem győzött volna meg eléggé a rendezés vagy esetleg a fordítás újszerűsége, még mindig találhat elég gyönyörűséget a színészi munkában. Az előadás főszerepeit többek között a színház vezető színészei és Bagossy Színművészetis osztályának növendékei játsszák. Nagy Zsolt például a címszereplő Tartuffe – bár mint tudjuk, sokáig nem is jelenik meg alakja –, aki számomra kellemes meglepetésként teljes mértékben meggyőzött szerepében. A fondorlatos, hátsó szándékú férfi ügyesen vezeti meg Orgont, aki mindent szavát issza. A színész, nyakában a nagy kereszttel, remek kontextusba állítja Tartuffe illúzióját és a szereplő valódi szándékait. Znamenák István lett Orgon, a családfő, aki mindenben Tartuffe kedvére szeretne tenni. Szerepében a színész kitűnő érzékkel hozza a naiv, mindenre kész férfit, aki befolyásoltsága miatt hamarosan elveszti valóságérzékét. Meg kell még említenem Csuja Imrét Cléante szerepében is.

 

Őket támogatja Pálya Pompónia, mint Elmira: ha azt mondanám, hogy a fiatal színésznő az előadás középpontja, nem tévednék nagyot. Azonban kevésbé győzött meg Kókai Tünde, akit korábban Opheliaként, most Marianne-ként láthatunk ismét a színpadon. Mellettük még több társuk is feltűnik, mint Patkós Márton Valérként, valamint Dóra Béla, mint Damis. Pogány Judit Orgon anyjaként már beléptekor képes megteremteni karaktere erős kisugárzását, csak rá tudunk figyelni: a színésznő kitűnően alakította Orgon anyját.

 

Ha nem is teljesen tökéletes –  van olyan? –, de minden részletében átgondolt darabról beszélhetünk, ami a kidolgozott díszlet burkai alatt, a színészek szavain keresztül valamint a rendezés ötleteitől vezérelve igyekszik boncolgatni az emberi jóhiszeműség, az önzetlen cselekedetek és a valóság veszélyeinek kérdéskörét. Bagossy Tartuffe-jét mindenkinek ajánlom, aki nyitott az új értelmezésre, kíváncsi az egyéni interpretációra, vagy egyszerűen csak egy remek darabot kíván látni.