ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Online jegy vásárlás
2017
<
MÁJUS
>

Látjátok feleim szümtükkel, mik vogymunk

 

 Vasárnapi Hírek - 2015. 01. 04. (21. oldal)

Szűnni nem akaró taps. Akár a legsikerültebb drámák után, pedig verses est ért véget. Az Örkény Színházban újra bizonyságot nyert, a költészetnek igenis van ereje és létjogosultsága. Olyannyira igény van rá, hogy magának a színháznak is az egyik legnépszerűbb előadása az Anyám tyúkja.  

Persze le kell előbb lassulnunk, hogy kellőképp be tudjuk fogadni a tájjal szöszmötölő, lélekkel bíbelődő, sokszor több évtizednyi, évszázadnyi messzeségből elénk csöppenő műveket. Hogy oda tudjunk figyelni a szóra. Hisz itt most nyüzsgő, vibráló világunkból kiragadnak bennünket. Konkrétan is. Segítséget kapunk a lelassuláshoz, Izsák Lili díszlete kicsempész bennünket vidékre, egy tornácos ház nyugodalmas elejibe.

Más vizuális élményt is kapunk: a színészek kiskosztümjei és öltönyei – az esthez hasonulva – szintén rímelnek egymással. Egy-egy kockás szoknya, piros garbó, pepita zakó izgalmas, újrakonstruálódó sormintát ad ki rendre az egyes etapokban.

Vannak jól és uram bocsá’ kevésbé jól, hagyományosan és újraértelmezetten, újrahangoltan elmondott klasszikusok, vannak emlékezetesek, és kiemelkedő pillanatok (mint Kerekes Éva Töredéke, Für Anikó Altatója, kettejük A fülemiléje). Mégis a legszebb az estben a versben való létezés folyama, ahogy  az egyes poémák egymásra reflektálnak, egymással replikáznak, kontextusba kerülnek, vagy épp viccesen visszautalnak. Egyszóval összekapcsolódnak. A szerkesztés-rendezés érdeme (Mácsai Pál), hogy a verseknek nemcsak egymásutánja van, de az egyes blokkoknak ritmusa, összecsengése is. Mindez a társulat remek összjátékában. Amelyben a magyar irodalom kötelező verseiről leoldják a kanonizált mázt. Hol nyersebbek lesznek így a versek, hol játékosabbak, frivolabbak, hol maradnak olyanok, amilyenek voltak, mert jól áll nekik a máz.

Így lesz az előadásból lélekemelő este. Igazi ünnep, mely révén tényleg valahová nagyon máshová emelkedünk. Az pedig felettébb hasznos, ha néha kiszakítanak időből, térből, és kicsit más szemszögből pillantunk magunkra.

Bábeli kavalkáddal zárul a majd’ három órás versfolyam – mindenki egyszerre mondja a magáét, a saját szövegét. Ám ez most nem szétválaszt, épphogy összebékít bennünket.