ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Online jegy vásárlás

Anyám tyúkja - Fehér Elephant

 

Fehér Elephant, Toptipp.hu

Anyám tyúkja (1.)

 

 

Mácsai Pál  már az Örkény István Színház nyitódarabjával,( "Azt meséld el, Pista!"), jelezte személyes irodalmi elkötelezettségét, ám most, a Költészet Napján az egész társulatot állítja csatasorba. Csak úgy záporoznak a gyönyörűséges verssorok, Ómagyar Mária siralomtól  Petri György-ig. Mondják, mondják áradóan, a legnehezebb föladat a fenséges orgánumú Szandtner Annának jut, az első bombát  Ficza István robbantja. Petőfi segesvári tömegsírjából, az illő áhitatot meghazudtolva,  fenyegetően dörgi a  Szeptember végén  sorait:  "... feljövök érte a síri világból...". Karcos humorát csillogtatja  Csokonai Vitéz Mihály  vénasszony-szédítő klapanciájában is,  míg  Bíró Kriszta  ritmikus ráolvasásként görgeti  Babits Feketeországát. Kerekes Viktória poétikusan recitálja Adyt, az Arany Lacinak írott Petőfi verset meg pajkos gesztusokkal ízesíti. Lírai gyengédséggel tolmácsolja  Tóth Árpád Körúti hajnal-át  Epres Attila, hogy aztán a Brezsnyev-versben radikálisan mutassa meg a  Nagy Októberi-t. Takács Nóra Diána is bekeményít,  Csokonai nagybetűs  Remény- ét  kiábrándult nyersességgel utasítja el.  Egész állatsereglet jut  Csuja Imré-nek, a József Attila-i szőke disznó, meg a nevezetes  Anyám tyúkja, de igaz emberségét is megcsodálhatjuk  Kosztolányi Boldog szomorú dal-ában. Pompásak a páros remeklések.  Arany János Fülemülé-jében az acsarkodó gazduramékat Kerekes Éva és Für Anikó  heves asztalcsapkodásokkal karikírozza,  utóbbi alaposan bele is fárad, az  Aludj el szépen kis Balázs  egyre kókadtabb könyörgései  őt magát bólintják álomba. Az Éjszaka csodái megejtő tüneménye muzsikál Gálffi László és Pogány Judit duettjében, erősítve azt a gyermeki nosztalgiát,  melyet a művésznő annyi melegséggel idéz a  "Cserebogár, sárga cserebogár"-ban.

 

 

 

Ezentúl a  Négy ökrös szekér sem Major vehemens pátoszával él emlékezetünkben, a dionüszoszi kedélyű  Vajda Milán  múltba révedő szavaival  egy ütemben zötykölődünk a csillagfények szerelmes éjszakájában, ahogy Balassi Bálint reneszánsz szenvedélyét is átéljük a Júliához szólás hullámzó ritmusában.  Nem is tudhatjuk,  álmodjuk-e ezt, mint  Dzsuang Dszi a lepkét, a lepke a festőt, avagy a költő mind a kettőt...  A  Betlehemi királyok trióban Znamenák István képviseli a csavaros furfangot, Pilinszky Apokrif-je több szájra bontva sem veszít tonnányi súlyából. Az emblematikus Négysoros-t Kákonyi Árpád surranó szólamaiban négyen éneklik  Máthé Zsolt  vezényletével, a teljes kórus zümmögi a  Bóbita, Bóbita álmos-t. Költészetünk mérhetetlen gazdagsága  manifesztálódik a fináléban,  mindenki mást mond, a verssorok egymást követve szólalnak meg,  grandiózus fúgában ölelkezve tornyozzák fel nyelvünk kincses katedrálisát.