ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Online jegy vásárlás

Hamlet és a kispályás nyerészkedések

Magyar Nemzet, március 25., Makrai Sonja

 


 

Két éve a Nemzeti Színház Hamlet-adaptációjával nyitott a Budapesti Tavaszi Fesztivál, Shakespeare tragédiáját most az Örkény Színház tűzte műsorra az összművészeti seregszemléhez kapcsolódva. A darabot Bagossy László rendezte.

 

 

Egy épphogy elkészült futballstadion lelátóján dán, vikingsisakos, piros-fehér festékkel elmaszkírozott futballszurkolók némán róják le tiszteletüket a nemrég elhunyt király előtt. Dánia nem más, mint egy stadion: pillanatok múlva a nép már őrjöng, szurkol, gyűlölködve szapulja a norvégokat, az újdonsült uralkodó, a kisstílű maffiózóként ábrázolt Claudius (Znamenák István) és neje, Gertrúd (Für Anikó) pedig meccsnézés közben intézi az ország ügyeit. A dán udvarban valami rohad, nem kérdés. A kezdetben ott a vég, a dán nép egyértelműen rohan végzete, a nemzethalál felé. Persze Bagossy az elmúlt évek hazai stadionépítési lázán élcelődik, ám darabja ennek ellenére sem válik ellenzéki kiáltvánnyá.

 

 

Az országot az olyan felkapaszkodott nyerészkedők, mint Claudius vagy a talpnyaló ficsúrok, mint Rosencrantz (Vajda Milán) és Guildenstern (Ficza István) döntik romlásba. Talán Polonius (Csuja Imre) az egyetlen kivétel, aki túlbuzgósága ellenére emberi tudott maradni, halála még Hamletet is igazán megrendíti.

 

 

 

A dán királyfi Polgár Csaba kitűnő játékában kétségbeesett figura, aki a többiekhez hasonlóan alkalmatlan az ország irányítására. Tornacipős ifjú, aki egyik szerepből, pózból ugrál a másikba, mikrofonba üvölt, önkívületben táncol, bohócnak maszkírozza magát. Gyermeteg és hisztérikus, nem egyértelmű, hogy őrültségét színleli-e egyáltalán. Mégis van benne valami végtelen emberi: ő az egyetlen, aki az igazságot keresi. De ez vajmi kevés a nemzet megmentéséhez.

Gálffi Lászlóra három szerepet osztott a rendező: Hamlet apjának szelleme, a színész és a sírásó. Ők hárman hordozzák magukban a valódi tragédiát, őket tapossák el a nyerészkedők, őket gyalázzák meg becstelenségükkel. Gálffi remekel.

 


A kulcs itt is az egérfogó jelenet: a megszakított előadást követően a színészkirály egyedül marad az asztalnál, de senki nem foglalkozik vele, fizetségét sem kapja meg. Ő csak ott ül, fejét kezébe hajtva, magányosan, palástját észrevétlenül levetve átváltozik Hamlet apjának szellemévé. Poros kosztümje az egykor szép volt, dicső múltat jelképezi.

 

 

Bagossy eltartott játékot követel meg a színészektől, sokszor a lelátón ülve, egymás közti kontaktus nélkül mondják szövegüket, felerősítve ezzel annak hatását. Mozgástere is egyedül Hamletnek van, aki a legfontosabb monológokat közvetlenül a közönségnek címezve mondja el. Elmarad a párbajjelenet is: Horatio beszámolójaként még inkább tragikussá válik a gyilkosságsorozat.

A tribünt beterítik a csontvázak, a dán huligánokat pedig felváltják a jól szituált norvég polgárok, a fess Fortinbras értetlenül szemléli a csontvázakat. Az egykor tehetséges nép biodíszlet lesz a selfie-vadászoknak.