ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Online jegy vásárlás
Januári előadásainkra november 18. szombat 13 órától vásárolhatnak jegyeket.

Meggyeskert

Anton Pavlovics Csehov

 

Színlap

Farce négy felvonásban

Fordította: Ungár Júlia

Ranyevszkaja Ljubov Andrejevna, földbirtokosnő Kerekes Éva
Ánya, a lánya, 17 éves Takács Nóra Diána
Várja, a fogadott lánya, 24 éves Szandtner Anna
Gajev Leonyid Andrejevics, Ranyevszkaja bátyja Debreczeny Csaba
Lopahin Jermolaj Alekszejevics, kupec Nagy Zsolt mv.
Trofimov Pjotr Szergejevics, diák Vajda Milán
Szimeonov-Piscsik Borisz Boriszovics, földbirtokos Znamenák István
Sarlotta Ivanovna, guvernant Trokán Nóra mv.
Jepihodov Szemjon Pantyelejevics, irodai alkalmazott Fehér László eh.
Dunyasa, szobaleány Kádár Lilla eh.
Firsz, inas, 87 éves öreg Békés Itala
Jasa, fiatal inas Rada Bálint eh.
Arra járó Ficza István
 

 

Díszlet: Ambrus Mária
Jelmez: Benedek Mari
Dramaturg: Ungár Júlia
Zeneszerző: Tallér Zsófia
Ügyelő: Sós Eszter
Súgó: Horváth Éva
Asszisztens: Ari Zsófia

 

Rendező: Zsótér Sándor

Bemutató: 2013. október 12.

"Azt hiszem, hogy a darabomban, bármilyen unalmas is esetleg, van valami új. "

1903. szeptember 25., A. P. Cs. 

"Mért nevezik a  plakátokon és újsághirdetésekben csökönyösen drámának 

a darabomat? Nyemirovics és Sztanyiszlavszkij semmilyen 

értelemben nem azt látják benne, amit írtam. Kész vagyok 

fogadni bármibe, hogy egyikük sem olvasta el egyszer sem figyelmesen. "

1904. április 10., A. P. Cs. 

Az előadást három részben játsszuk, hossza kb. 2 óra 45 perc.

Utolsó előadás: 2014. május 26. 

Plakát

 

MEGGYES

 

Plakát: Szabó Ádám

 

Háttér

 

meggyes1oldsal

 

Az előadás műsorfüzete még több háttéranyaggal megvásárolható színházunkban.

 

 

 

Csehov-levelek a Meggyeskert születéséről 

 

1890. március 22. | Leontyev-Scseglovnak

A „művészi” szótól úgy félek, mint kereskedőfeleség a kísértetektől. Ha művésziségről és művészi et lenségről beszélnek nekem, arról, hogy mi felel meg a színpadnak, és mi nem, irányzatokról, realizmusról, stb., akkor én zavarba jövök, tétován azt mondom, igen, és banális féligazságokkal válaszolok, amelyek nem érnek egy vasat sem. Én a műveket két fajtára osztom: azokra, amelyek tetszenek, és azokra, amelyek nem tetszenek. Más kritériumom nincs, és ha megkérdezik, hogy mért tetszik Shakespeare, és Zlatovratszkij mért nem, nem tudnék rá választ adni. Talán idővel, ha majd okosabb leszek, elsajátítok kritériumokat, egyelőre azonban csak fáraszt a „művésziség”s-ről folytatott minden beszélgetés, és azokra a skolasztikus vitákra emlékeztetnek, amelyekkel a középkorban fárasztották egymást az emberek.

(Leontyev-Scseglov |Ivan Leontyevics, (1856 1911), író, drámaíró)

1903. január 27. | Vera Komisszarzsevszkajának

A darabbal kapcsolatban a következőket tudom mondani önnek: 1.) a darab tervben kész, ez igaz, címem is van már (Meggyeskert – de egyelőre ez még titok), és valószínűleg legkésőbb február végén nekiülök, természetesen csak, ha egészséges maradok; 2.) ebben a darabban a főszerep – egy öregasszonyé! – a szerző legnagyobb sajnálatára, és 3.) amennyiben a darabot a Művész Színháznak adom, akkor az ebben a színházban uralkodó feltételek és szabályok szerint, kizárólagosan rendelkeznek fölötte Moszkvában és Szentpéterváron is – nincs mit tenni.

(Komisszarzsevszkaja |Vera Fjodorovna (1864 – 1910), színésznő, színházalapító, az első Nyina a Sirályból)

 

1903. szeptember 21. | O. L. Knyippernek

Nem, Ranyevszkaját soha nem akarom nyugodtnak. Egy ilyen nőt csak a halál bírhatja nyugalomra. Ranyevszkaját játszani nem nehéz, csak a kezdet kezdetén meg kell találni a megfelelő hangot; rá kell jönni egy mosolyra, egyfajta nevetésre, értenie kell hozzá, hogy elrejtse, álcázza, elleplezze magát. Na, és ezt te mind tudod, ha kedved van hozzá, és egészséges maradsz. 

1903. október 21. | O. L. Knyippernek

Ma táviratot kaptam Alekszejevtől, zseniálisnak nevezi a darabomat; túldicséri, és ezzel elveszi a nagyobbik felét a sikernek, már ha szerencsés körülmények között lenne neki. Nyemirovics még nem küldte el a színészek nevét, és mégis félek. Már megtáviratozta, hogy Ánya állítólag hasonlóságot mutat Irinával; nyilván Marija Fjodorovnának akarja adni Ánya szerepét. És közben Ánya annyira hasonlít Irinára, mint én Burdzsalovra. Ánya mindenekelőtt gyerek, vidám egészen a végéig, az életet nem ismeri, egyetlen egyszer sem sír, kivéve a II. felvonást, ahol könnyes a szeme. És M. F. folyton csak bőgne ebben a szerepben, és különben is már túl öreg. Ki játssza Sarlottát? 

1904. január 19. | F. D. Batyuskovnak

Január 17-én, a Meggyeskert premierjén ünnepeltek, olyan kiadósan, szívből jövően, és lényegében váratlanul, hogy még ma sem tértem magamhoz. Ha a nagyböjt előtti héten (vajas hét, amikor jól teleeszik, agyonisszák magukat) jön, az nagyon jó. Csak az az érzésem, hogy a mi színészeink azon a héten nem lesznek maguknál, és a Meggyeskertet csak a vajas hét után játsszák majd kevésbé szétszórtan és harsányan, nem úgy, mint most.

1904. február 27. | O. L. Knyippernek

A Meggyeskertet minden városban háromszor-négyszer játsszák, és sikere van, képzeld el. Épp most olvastam a Don melletti Rosztovbeli előadásról, ahol harmadszor megy. Ó, ha Moszkvában nem lenne Muratova, és Artyom sem! Artyom kutyául, nyomorultul játszott, csak nem akartam mondani. 

 

Mikor játsszuk?