ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Online jegy vásárlás
Október 23-án, valamint november 1-én közönségszervezésünk és jegypénztárunk zárva tart!

Mese az igazságtételről avagy A hét szamuráj

 

Színlap

Akira Kurosawa, Hideo Oguni, Shinobu Hashimoto A hét szamuráj című forgatókönyve motívumai alapján,

valamint Tábori Zoltán Cigány rulett című riportkönyve felhasználásával írta:

Mikó Csaba és Gáspár Ildikó

 

Szereplők:

Baksa Imre mv.

Bíró Kriszta

Debreczeny Csaba

Ficza István

Jankovics Péter mv.

Jéger Zsombor eh.

Kerekes Viktória

Kókai Tünde eh.

Máthé Zsolt

Nagy Zsolt

Novkov Máté eh.

Pogány Judit

Takács Nóra Diána

Terhes Sándor mv.

Vajda Milán

Znamenák István

 

 díszlet-jelmez Izsák Lili
 zene Gryllus Vilmos dalainak felhasználásával Kákonyi Árpád
 dramaturg Ari-Nagy Barbara
 súgó Horváth Éva
ügyelő Sós Eszter
a rendező munkatársa Tóth Péter

 

Rendező: Polgár Csaba

 

Egy világtól elzárt kis faluban ismeretlenek megölnek egy nőt és egy gyereket. A rendőrség tehetetlen, nincs indíték, nincs nyom. A parasztok félnek, mert senki sem védi meg őket. Meneküljenek? Maradjanak? Ki segít rajtuk, és mi az ára a túlélésnek?

Mikó Csaba és Gáspár Ildikó szövegkönyve a klasszikus Kurosawa-film apropóján kettős tükörbe helyezi a hét szamuráj alaptörténetét. Az előadás formai és gondolati kísérlet, amely a mese és a dokumentumszínház eszközeivel keres kapcsolódási pontot mítosz és valóság között.

 

előbemutató: 2015. május 29.

bemutató: 2015. október 30.

utolsó előadás: 2016. április 17.


Az előadás a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jön létre

NKA csak logo egyszines

Plakát

7 szamuraj plakat kicsi

Plakát: Nagy Gergő

Trailer

A trailert készítette Badits Ákos és Balázs István Balázs.

Háttér



szamuraj beliv honlapra

Az előadás műsorfüzete még több háttéranyaggal megvásárolható színházunkban.



A harcba induló szamuráj megvizsgálta felszerelését, és gondosan felöltözött: a fogát újra feketítette, megfésülködött, berizsporozta és beillatosította magát (hogy az ellenség, ha fejét veszi, ne gúnyolódhasson megjelenésén), és a ruhájába vagy a kalapjába rejtette valamelyik (buddhista) védőistenség képét vagy egy sintó-szentély által adományozott talizmánt. Ily módon biztosítva magát, búcsút vett övéitől.

(Louis Frédéric: Japán hétköznapjai a szamurájok korában)



Különleges képességű hős érkezik a közösségbe, hogy legyőzze a társadalom ellenszenvét, önmagát, és nem utolsó sorban a külső támadókat. E sémára épül a western, a kínai és
hongkongi wuxia vagy a japán szamurájfilm (chambara). A chambara a japánok westernje: olyan jellegzetes műfaj, hogy az alkotók többsége Masahiro Makinótól (Roningai 1, 1928)
Masaki Kobayashin (Harakiri, 1962) és Kihachi Okamotón (A végzet kardja, 1966) át Takeshi Kitanóig (Szamuráj, 2003) és Takashi Miikéig (Sukiyaki Western Django, 2007) élete során
legalább egy kardvívó filmet készített. E nagyok közül is kimagaslik Akira Kurosawa, aki kortárs közegben játszódó klasszikus művészfilmek (Élni, 1952, Rőtszakállú, 1965) mellett
számos chambarát (Véres trón, 1957, Ran – Káosz, 1985) rendezett. Kurosawa Hideo Goshához (Három kóbor szamuráj, 1964) hasonlóan kifejezetten roninokra (bukott, gazdátlan szamurájokra) specializálódott. Főszereplői a japán hagyományoktól eltérően nem megalázkodó, sorsukba beletörődő, hanem a Vadnyugat fiaihoz hasonlóan csavargó, öntörvényű egyének (A vihar kapujában, 1950; A testőr, 1961; Sanjuro, 1962). Kurosawa perspektívája különösen fontos volt a második világháború utáni modernizálódó Japánban, ahol hagyománykritikus fiatal és baloldali mozgalmak lázadtak fel a mindenkori elnyomó hatalom ellen. A hét szamuráj kosztümös környezetben ugyan, de ezt a problémát mutatja be.
A főszerep ugyanis nem az éles pengéké, hanem az egymásnak feszülő jellemeké. Kurosawát a roninok mint független egyének és a parasztok mint rendezetlen, ijedt emberek masszájának kapcsolata érdekelte. A banditák csak az első képkockákon és az utolsó fél órában tűnnek fel, az igazi ellenfél itt maga a feudális hagyomány. A hét szamuráj fő kérdése, lehet-e változtatni a csapások passzív megélését elfogadó japán mentalitáson?

(Benke Attila: A hét szamuráj – vágatlan változat)



Hogyan teremtette az Isten az embert?
Amikor az Isten megteremtette a világot, gondolta, embert is teremt hozzá, hogy ne legyen olyan magányos. Meg is dagasztott egy nagy adag kenyértésztát, megcsinálta az első embert, berakta a kemencébe sülni. Igen ám, de olyan kíváncsi volt, hogy milyen lett az első ember, hogy túl korán kivette a kemencéből. Fehér is maradt, mint a hó. Útjára eresztette a fehér embert, aztán nekilátott sütni egy másikat. Volt még tészta is bőségesen. Jól megrakta a kemencét, nagy parazsat csinált, hát olyan szép barnára sült a következő ember, éppen amilyenre szerette volna.
Ez lett a cigány.
Na, nekiálltak mulatni, mert az az ember igen mulatós, nótás, táncos kedvű volt, de az isten előbb berakta sülni a maradék tésztát, mivel nem volt szíve kidobni. Csakhogy a nagy mulatásban megfeledkezett róla. Oda is égett az utolsó teremtmény! Tiszta fekete lett. De őt sem bánta az Isten. Megáldotta, útjára eresztette őt is. Csak a cigányt marasztotta ott, vele akart mulatni minden holdas éjjelen.


(Eredetmesék Hargitai Ildikó átigazításában)



Tábori Zoltán: Nagycsécs

Közvetlenül az utolsó ház után aszfaltút kanyarodik le jobbra a Sajó felé a 35-ös műútról, Nagycsécs főutcájáról. A szilárd burkolat igen gyorsan megszakad, s innentől földes S kanyar vezet a kertek alá és azután rögtön föl a cigánysorra. (...) A cigánysornak nevezett rövid, széles földutca a főutcára merőlegesen, a Sajó irányába mutat. Hat ház, három-három mindkét oldalon, és köztük csak azért nem meredeznek romok, mert ezek a hatvanas évek végén felhúzott úgynevezett Csé-lakások nem vályogból épültek, hanem szürke blokktéglából, amit a telepről elköltözők annak rendje-módja szerint alapokig lebontottak és elvittek. A tízből maradt hat: szoba-konyhás, komfort nélküli házikók a gaz közé szorított kis, kopár udvarokon.
– Ezek a Csé-lakások velem egyidősek. OTP-házaknak indultak, pedig ide mindig a legcsóróbbak kerültek. Aztán ha valakit már nagyon szorongatott az OTP, inkább éjszaka lebontotta és elvitte a házat, mint hogy kitegyék belőle. Az én édesanyám nyugdíjas volt, tőle le tudták fogni ezeket a lóvékat.
A szoba nagyon kicsi, az ablak elé húzott ágy szinte teljesen betölti. A falon két subahímzés lóg. Nagy-Magyarország a trianoni határokkal, alatta felirat: Emlékezz! A másik gémeskutas hortobágyi táj.
Vendéglátóm negyvenegy éves, fekete szemű, bajuszos cigány ember.
– Ez nem is gyilkosság volt, hanem mészárlás. Kocsmában is ha egy verekedés kifejlődik, senki se veszi zokon, ha megkéselnek valakit. De ilyet, hogy felgyújtják a házat, aztán amikor a sógorék elkezdik ótani, lelövöldözik őket, hát ez nagyon brutális. Esélyük se volt.

Mikor játsszuk?