ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Online jegy vásárlás

Szervezésünk augusztus 21-től tart nyitva.

Jegyértékesítés szeptember 1-től.

 

Az Örkény Színház előadásaihoz kapcsolódó művészeti projektek: fotó-, videó-, rajz-, objektum-, képregény-, novella-, verspályázatok. Az ISZAP célja a különböző művészeti kifejezésmódokkal való kísérletezés, ezek színházi szerepének vizsgálata; az inspiráció és az asszociáció jelenségének megragadása.

Egy-egy évadra három pályázatot tervezünk. A legjobb pályamunkákat kitesszük honlapunkra, facebook oldalunkra, alkotóikat és tanárukat pedig meghívjuk az ifjúsági program egy-egy eseményére, kisebb színházi ajándékokkal lepjük meg, illetve meghívjuk a színházba, hogy működésében ismerkedhessen meg egy általa kiválasztott színházi szakmával, és beszélgethessen e szakma művelőjével.

2017 – TÉLI FELADAT

’M A G Y A R   Á L O M’

A színházi zsűri által legjobbnak ítélt szövegek, monológok, amelyek egy-egy elképzelt ember nevében beszélik el azt a sikeres vagy kudarcos életstratégiát, amelyeket akár a „magyar álomnak” is nevezhetnénk:

Tizennyolc éves voltam, mikor elhatároztam, hogy magyarálom az érzékeim. Szépen lassan mindet eltompítom, hogy mindennek a végén ne tegyek kárt magamban. Másokat a világért nem bántanék, így maradtam én. Én kutya. Én kutya farkatlan. Faragatlan, hogy nem adtam át a helyet a buszon. Említésre méltóan félelmetes a közöny. Halottak mellett suhanunk el rezzenéstelen arccal. Tárgyakká vált emberek mellett. Na, de mi nem így vagyunk programozva. Emberek vagyunk. Vagyunk? Mára robotokká lettünk, annyira félünk, hogy elveszik a munkánkat. Nem akarunk lecserélődni a munkaerőpiacon. Csak a munka, az állam, a gazdaság számít. Nincs egyén, csak társadalom, nincs érzelem, csak robot van, és tiszta, logikus gondolkodás. Minek tanuljunk a hibáinkból, ha mártírok is lehetünk? Mivel többször is elcsúsztunk a konyhapadlón, inkább azt találtuk ki, hogy ott is maradunk. Ez van, ehhez kell alkalmazkodni, mondta Káldi János cigarettáját elnyomva; mai napig emlékszem, ahogy felállt, bólintott, majd flipflopjában visszacsoszogott a McDrive kiszolgálófülkéjébe.

Szerző: Toldi Sára
(ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium, Budapest, tanára: Hubai Katalin)



18 éves voltam, vagy körülbelül 18, amikor apám rágyújtott egy cigire a konyhaasztalnál és félvállról, csak úgy maga elé odalökte: alszok, eszek, szarok, dolgozok, aztán megint alszok, eszek, szarok és dolgozok. Vajon minden ember csak alszik, eszik, szarik és dolgozik ebben a kurva-kurva világban? Ha nem akarsz olyan lenni, akinek egy kicsit mindig szaros marad a gatyája, akkor menj el innen! – ezt már nekem mondta. Én meg nem értettem, hogy most mi van, hogy hogy is gondolja, talán fussak ki a világból? Anyám éppen akkor jött be a husilevessel, és megjegyezte, hogy nem mindenki eszik, van, akinek még ételre se jut, úgyhogy örüljünk, jóétvágyat! Mi meg nem örültünk, és apám inkább a politikáról kezdett beszélni, mert azt utálta. Sokat nem értett hozzá, de azt tudta, hogy nem csak az ő élete szar, hanem az egész ország is.

Aznap éjjel hasra fordultam, a kezem a szívemen volt, vártam, hogy mikor áll el a dobogása.  És amikor kinyitottam legközelebb a szemem, már én is ugyanúgy dolgoztam és szartam, mint körülöttem mindenki. De teneked szerencséd van, mert mindent megkapsz, mindent a feneked alá teszünk, és nem is olyan hülyék a szüleid, mint anno a nagyiék voltak! Egyszer álltam a fürdőszobában, éppen a sminkem csináltam, vagy már nem is tudom, hogy micsodát, odajön anyám és azt mondja, de tudod ilyen bódult arccal, van az a feje, most így idős korára még rosszabb, szóval azt mondja, szerinted a ruháknak nem fáj, ha kimossák őket? Én meg elszívtam egy cigit a gangon, és inkább vissza se mentem a lakásba egy félórát. De amúgy voltak még rohadt hülye dolgai. Ha lefordítva maradt valamelyik babám vagy bármi vackom, akkor visszafordította, nehogy megfulladjon. Na de ezt már százszor meséltem. Ja... egész nap szenvedett a pékségben, és olyan élesztőszaga volt mindig, hogy nekem néha az a kényszerképzetem támadt, nem is az anyámmal élek együtt, hanem egy jól megsült kenyérrel.

Meg Istenem, de utáltam azt a tetves lakást is! Az egyetlen jó az volt benne, hogy a ház alatt volt egy nemzeti dohánybolt, ahol sose kértek tőlem személyit, sőt bárkinek simán kiadták a cigit, oda járt az egész suli.  Meg lakott egy helyes pasi a házban, de az meghülyült, azt hiszem, legalábbis valami ilyesmit mondtak a Dávid bácsiék, hogy belerokkant abba, hogy nem talál munkát, vagy mi.

Nekem azért nagy mákom volt, hogy apád anno megengedte, hogy kávét főzzek rá, meg a kollégáira. De te is tudod, hogy pont a két szép szememnek köszönhetem, nem annak, hogy annyira belefeszültem volna a munkába, mint mások. Azért az mázli. Persze ezzel nem azt mondom, hogy te ne csinálj semmit... Te inkább apád arcát örökölted... az apád félék... azok dolgoznak látástól vakulásig. Meg nem is vagy hülye gyerek, nincs teneked szükséged arra, hogy más eltartson. Nekem szükségem volt rá, mert apám depressziójából meg anyám örökös optimizmusából csak egy olyan labilis semmi születhetett, mint amilyen én vagyok. Mint amilyen minden velem egykorú amúgy... Mondjuk, nézd meg a tanáraidat. A felének gyereke sincs, se párkapcsolata. És valószínűleg ha én odaállnék magyarázni, akkor se tanulnál kevesebbet. Téged azok az emberek tanítanak most mindenre, akikkel én együtt téptem húsz éve. Na mindegy, ez mellékes, csak azt akarom mondani, hogy amikor én  így álltam a konyhában, ennyi idős koromban, hogy most akkor mi legyen, apám azt mondta, vigyázzak, hogy ne maradjon szaros a gatyám... én meg... Hát nem tudom... talán a te mosógéped majd ügyesebb lesz... És talán a ruháknak sem fáj majd annyira a mosás.

Szerző: Pertics Villő Virág



Tukán

Tizennyolc éves voltam, mikor a családommal ellátogattunk az Állatkertbe. Borzasztóan untam, untuk mindnyájan, de senki nem mondta ki hangosan. Csak bámultuk a rács mögé zárt vadakat. Emlékszem, kiskoromban mennyire lenyűgözött ez a látvány. Akkor irigyeltem a kalitkában ücsörgő tukánt, csodáltam színes tollazatát. „Milyen boldog lehet!” – gondoltam – „Egész álló nap kedvére repkedhet, nem kell csinálnia semmit, mégis etetik, csodálják.” És áhítattal néztem a szűk ketrecben türelmetlenül fel-alá járkáló tigrist is: „Milyen jó lehet, hogy nem kell vadásznia! Minden reggel elébe teszik az ételt, úgy, hogy ő kisujját sem mozdítja! De szeretnék én is így élni...”

Most szánalommal néztem a sarokban ücsörgő, életunt tukánt. Ahogy vágyakozva tekintett az ég felé, majd értetlenül meredt az odakint nyüzsgő galambokra. Valószínűleg azon tűnődött, hogyan csöppenhetett ő ide? A járdán turbékoló madarak szürkék voltak, piszkosak, éhesek. Egyformák. Az ő tollai tarkák voltak és fényesek, az egész világon nem akadt párja. De mit ér mindez, ha egész életében tarka pizsamába öltözött rab marad? Mire jók a szép szárnyak, ha sosem próbálhatja ki őket? A galambok sietve kapkodták a látogatók által elpotyogtatott kenyérmorzsákat. Az ő tálja mindig tele volt gyümölccsel, ő maga azonban még sosem látott fügefát, pedig minden reggel a termését ette. Az utcán csoportosuló madarakat gyakran hívják az emberek „szárnyas patkányoknak”, hessegetik őket, neki pedig a csodájára jártak. Elképedve nézték hatalmas, szívárványszín csőrét, de elborzadva mentek tovább, mikor meghallották szörnyű rikácsolását. Nem értették, hogy egy ilyen szép madárnak hogyan lehet ilyen csúf hangja. Nem értették. Nem értették a tukánt. Ő pedig közömbösen mérte végig a táblájánál hemzsegő tömeget. Minél többet meg akartak tudni róla, pedig őt egy cseppet sem érdekelték. „A szivárványcsőrű tukán, vagy Fischer tukán (Ramphastos sulfuratus) a harkályalakúak rendjébe és a tukánfélék családjába tartozó faj...” - satöbbi, satöbbi. A tukán nem értette. Nem értette az embereket, akik jobban ismerték, mint ő saját magát, legalábbis ők úgy vélték.

Csak néztem a tukánt, és hajtogattam magamban: „Remélem, sosem leszek olyan, mint ez a tukán.” Néztem azt a csodálatos madarat, és nem értettem. Nem értettem a világot, azt, hogy hogyan lehetünk ennyire vakok és süketek. Hogy egyesek egy teljes életet leélnek a szárnyaikkal, anélkül, hogy valaha is használták volna őket. Hogy egyesek miért nem tudják megbecsülni azt, amijük van. Hogy milyen könnyen beletörődünk abba, hogy kalitkába zárnak minket, és elfogadjuk az elénk rakott eledelt, ahelyett, hogy magunk szereznénk meg. Egyszerűen nem fért a fejembe.

Szerző: Földes Kata Felícia
(Eötvös József Gimnázium, Budapest, tanára: Szarka Eszter)




18 éves lettem, amikor

átlépve küszöbét

alma materemnek

reménnyel, hittel telve

a Nagyvilágba szökkentem.

Meg is bántam egyből a

nagy ugrándozást,

arcon csapott

hamar

az Universitas.

Mert hát ugye van bőven

bölcs, okos, ki egész népét

és rokont, s nem középiskolás

fokon

taní-

tani

hajlandó,

De nem ingyen, ugyebár

akinek Athéné nem patrona,

az mind bankok martaléka

lesz igen hamar,

mielőtt annyit mondana:

„svájci

frank”.

Persze vége egyszer mindennek

(az egyetemnek, nem ám a hitelnek),

áll az ifjú, álom a vacsorája,

szép új mérnök-állás várja

csekkek

hegye.

Elszégyellem lassan magam,

hogy csak a rosszat írom

pedig van itt szép is, ha

szemem jobban kinyitom.

Nevethet az amcsi, német, francia,

de ki talált ki Rubik kockát, na?

Van ám nekünk sok találmányunk,

nagy kár, hogy az égiek

az egyetértést nem rakták bele,

ez a mi nagy hiányunk.

Kérdezheted azt: Olimpia? vagy Brüsszel?

mindig lesz, ki azt mondja, „igen” s olyan is, ki „nem”.

Majd ha már az ország nem magával harcol

lehet nekünk is csillogó, pátoszos

Magyar

Álom

Szerző: Hegyi Mihály
(ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium, Budapest, tanára: Hubai Katalin)



Tizennyolc éves voltam, mikor először találkoztam Erdőffy Miklóssal. Tavasz lehetett vagy ősz; nem emlékszem pontosan. Végzős voltam a helyi gimnáziumban, és a szabadidőm nagy részét a helyi kocsmában töltöttem. Mondhatjuk, hogy akkoriban az idő nagy részében részeg voltam. Na jó, talán csak az idő felében. Történt egyik nap, mikor a törzshelyemen ültem, megpillantottam a szemközti asztalnál egy lányt. Gyönyörű volt, sőt túlontúl gyönyörű egy ilyen helyhez. Sikerült leszólítanom, és egy kis csevejbe kezdtünk. Ekkor lépett elő valahonnan egy férfi. Nagyjából tíz évvel lehetett idősebb nálam. Öltönyt viselt, én sosem hordtam öltönyt, főleg nem szombat este. Na meg a cipője... Talán többe kerülhetett, mint a havi albérletem... A zakója felső zsebéből két szál szivar látszott ki, én a legolcsóbb cigit szívtam. Ő whiskyt ivott, én fröccsöt. Mindig ilyen embernek képzeltem el magam a jövőben, persze, miután meggazdagodtam valahogy. Igen, már rájöhettek, ő volt Erdőffy Miklós. Ezen felül a lány barátja. Sajnálatomra nem igazán tetszett neki, hogy a barátnőjével beszélgetek. Ő ütött először jobbal, én elhajoltam, és egy balossal sikerült visszavágnom. Egy kissé megtántorodott, hátra hőkölt, majd ismét támadásba lendült. Ez folytatódott olyan 10-15 percig, amíg a csapos ki nem hívta ránk a rendőrséget. Fél órán belül mindketten a városi rendőrkapitányság fogdájában ültünk.

– Gratulálok, jól elrontotta mindkettőnk estéjét! – kezdtem én, amilyen gúnyosan csak tudtam.

– Két perc és kint vagyok. – tette hozzá olyan nemtörődöm hangnemben, hogy fájt hallgatni.

Pár perc néma csönd után már nem bírtam tovább, meg kellett kérdeznem...

– Maga mivel foglalkozik? – kérdeztem tőle.

– Mégis mivel nem? – vágta hozzám, majd torkaszakadtából nevetni kezdett – Egy valamit jegyezz meg, fiú! A világot a pénz és a kapcsolatok irányítják!

Egy perc sem telt el, egy rendőrtiszt nyitotta a cellánk ajtaját.

– Erdőffy Miklós elmehet – mondta a tiszt, majd Miklós távozott.

Már a neve puszta hallatán is felfordult a gyomrom...

– Ez meg ki a fene volt? – kérdeztem a rendőrt, a lehető leghűvösebb hangnemben.

– Hogy ki? A Sztárügyvéd! Nem hallott még róla?

Így igaz, kész csoda, hogy nem hallottam arról a pojácáról egészen addig. Igazi celebnek számított akkoriban az a féreg. Az újságok, napilapok naponta cikkeztek róla, az emberek csak róla beszéltek. „Soha egyetlen pert sem vesztett el!” „Ez egy tökéletes ügyvéd!” Ezeket és hasonlókat pletykáltak körülötte. Mindenki irigyelte a vagyonát és a sikereit. De én abban a percben hányni tudtam volna tőle. Korrupció... Az a dolog, amit a legjobban utáltam, megvetettem. Ez az ember megvette a rendőrséget is! Nem tartott neki többe két percnél, hogy kijusson, pedig ő kezdeményezte a verekedést. Ráadásul még a szemüvegemet is eltörte... Mélységesen gyűlölni kezdtem Erdőffyt. Aznap este megfogadtam, hogy én is ügyvéd leszek. Le fogom győzni őt. Felül fogom múlni. De én nem leszek korrupt! Csak a tiszta úton fogok haladni! Kuzán Lukács! Az én nevemet fogják emlegetni az emberek, az én sikereimet fogják irigyelni!
Tavasz, igen. Tavasz lehetett akkor.

Felvételt nyertem egy pesti jogi egyetemre, majd sikeresen el is végeztem. Büszke voltam a teljesítményemre. Elhelyezkedésem már nem ment olyan zökkenőmentesen. Sok helyen gyakornokoskodtam, sajnos sehol nem voltak megelégedve a munkámmal, ez mindig elbocsájtáshoz vezetett. Kénytelen voltam hitelt felvenni és saját irodát nyitni. Végre a saját lábamra álltam.

Sajnos nem lett jobb. Alig jöttek az ügyfelek, én viszont még nagyobb adósságokba vertem maga. Kis híján a csőd szélére kerültem. Úgy láttam már nincs vissza út...

Öt évig próbáltam a tisztességes úton haladni. Öt éven át semmit sem értem el. Hát tényleg nem lehet ebben a világban tisztességgel, becsületesen megélni?! Nem. Tényleg nem lehet. Akkor beláttam, ez nem mehet így tovább. Olyanná kellett válnom, mint akiket mindig is utáltam.

Azután csak a legmocskosabb ügyeket fogadtam el, amikhez más már hozzá sem mert nyúlni. Lopás, gyilkosság, erőszak, sikkasztások. Keresett lettem, egyre jobb életkörülményeket tudtam teremteni magamnak, még egy asszisztenst is föl tudtam venni magam mellé.

De az már nem volt elég, aki hatalomhoz jut, az csak még többet akar majd. Még mélyebbre süllyedtem, elkezdtem hamisítani. Először csak bűnügyi aktákat, iratokat, később már bizonyítékokat is. Egyre följebb kerültem a társadalmi ranglétrán, hírnevem már országos mértéket öltött.

33 éves koromra már az volt a legnagyobb gondom, hogy nem tudok mind három autómmal egyszerre beállni a garázsba. Önelégült lettem, lenéztem a kisembereket, csak azt láttam mindenkiben, hogyan tudnám a lehető legjövedelmezőbben kihasználni.

Ekkor már azt hittem, sosem fogok már Erdőffy Miklósról hallani. Egészen két hónappal ezelőttig.  Az asszisztensem szólt, hogy jött egy ügyfél családon belüli erőszak gyanújával. Csak a szokásos, gondoltam. Megkértem, hogy küldje át a papírokat... Akkor megpillantottam: a vádlott Erdőffy Miklós. Az a rohadék veri a feleségét, mégis mit képzel magáról? Megkértem Mr Erdőffyt, hogy fáradjon be az irodámba, ő viszont ragaszkodott hozzá, hogy a külvárosi nyaralójában találkozzunk.

Mikor odaértem, nem csalódtam a látványban. Amit ő nyaralónak nevezett, én inkább villának tituláltam volna.
– Fáradjon be fiatalember! – nem ismert meg. Valószínű én nem hagytam akkora nyomott benne, mint ő bennem. Bevezetett a nappaliba, megkínált egy pohár itallal, majd így folytattam:

– Figyeljen, egyből a lényegre térnék. Maga nagyon tehetséges, rengeteget hallottam magáról. Kérem, segítsen! A feleségem bátyja állandóan fenyegetőzik, már alig merek kilépni a házból! A pénz persze nem akadály. Annyit fizetek, amennyit csak szeretne! – eléggé kétségbeesett volt. Egyáltalán nem tükrözte a 15 évvel ez előtti viselkedését.

– Nincs azaz Isten, hogy én segítsek magának! Kár, hogy nem emlékszik rám, én vagyok az a fiú, akit 15 éve megvert a gyöngyösi kocsmában, majd a képembe röhögött. Megfogadtam akkor, hogy jobb leszek magánál, tőlem felajánlhatja az összes pénzét, akkor sem vállalom az ügyét – nagyon dühös voltam, talán a legdühösebb az életemben.

– Ezt még nagyon megbánja – semmi érzelem nem tükröződött a hangjában. Nem fenyegetés volt ez, inkább csak egy egyszerű megállapítás.

Nem vártam meg, hogy kikísérjen. Otthagytam köszönés nélkül.

Két hete hallottam a hírt, hogy Erdőffy Miklós, a „sztárügyvéd” meghalt. Ekkor már nem éreztem iránta gyűlöletet, csak szánalmat. Kezében tollal találták meg, a holtteste mellett egy papírral, melyen a következő állt: KUZÁN LU.

Az én nevem. Kétségtelen, az én nevemet akarta leírni. De miért? Kérdem, miért az én nevemet akarta utolsó erőfeszítéseivel leírni az a féreg? Fogalmam sincs.

Beismerem az összes bűnömet, de kérem, bíróúr higgyen nekem! Nem én öltem meg azt az embert!

Szerző: Fuxreiter Erik
(Berze Nagy János Gimnázium, Gyöngyös, tanára: Juhászné Csintalan Edina)



Tizennyolc éves voltam, mikor megismerkedtem Vele. Első látásra szerelem volt. Még az érettségi előtt összeházasodtunk, és közösen mentünk egyetemre. Én egy év után már ott is hagytam, mert terhes lettem. Megszületett a kisfiunk, aki nagyon sok örömet szerzett nekünk. Ezalatt Neki nagyon jól ment az egyetem. Diploma után rögtön kapott egy jól kereső állást egy nagy cégnél. Vettünk egy házat. Kerttel. Közben megszületett a kislányunk is. Most a férjem dolgozik, mialatt én otthon vagyok a gyerekekkel. Nem kell még főznöm vagy takarítanom se, arra felfogadtunk valakit. Hétvégenként elutazunk, kirándulunk. Minden szép. Minden jó. Mégis bizonyos dolgok egyre jobban zavarnak... Zavar, hogy ha kocsival megyünk valahova, mindig Ő vezet, sose én. Pedig nekem is van jogsim. Zavar, hogy ha étterembe megyünk, mindig ő fizet. Zavar, hogy ő dönti el, hova menjünk nyaralni, melyik iskolába írassuk be a gyerekeket, milyen szakkörre járjanak... Én egy senki vagyok mellette. Nincs is olyan, hogy én. Csak Ő meg Mi. Azt se tudom, milyen vagyok, vagy voltam, vagy milyen lehetnék. Az vagyok, amit Ő elvár tőlem, és nélküle nem vagyok semmilyen se. Gyűlölöm Őt. Őt, aki olyanná tett, amilyen most vagyok. Gyűlölöm, gyűlölöm... (hosszú csend) Emlékszem, hat évesen arról álmodoztam, hogy ha felnövök, hercegnő leszek. Eljön értem fehér lovon egy herceg, és elvisz a palotájába, ahol boldogan élünk, amíg meg nem halunk. Milyen szép, nem? Ezt akartam. Így akartam. Én akartam.

Szerző: Szabó Sára
(ELTE Radnóti Miklós Gyakorlógimnázium, Budapest, tanára: Kertész Luca)



2017 – TÉLI FELADAT - ’M A G Y A R   Á L O M’



2016 – ŐSZI ISZAP – a legjobb fotók, fotómontázsok:

1. hely

babaklinika Gorosics


’Babaklinika’ – Készítette: Gorosics Dóra, PTE Gyakorló Általános Iskola Gimnázium és Szakgimnázium (Pécs), 11.F, tanára: Pethőné Nagy Csilla


2. hely:

babaklinika 1

’babaklinika’ – Készítette: Kátai Dalma


3. hely:

baba

’Csontváz a bababolt kirakatában’ – Készítette: Kocsis Bernadett, Kökényes Melinda, Nyíri Luca, Pintér Lilla, Nagy Noémi Liána - Budakeszi Nagy Sándor József Gimnázium, tanáruk: Budai Gabriella és Nádas Anna


4. hely (megosztott):

örkénypályázatdarusáltiskola


’Csontváz a bababolt kirakatában’ – Készítették: A Darus Utcai Magyar-Német Két Tannyelvű Általános Iskola 6. C osztályának diákjai, tanáruk: Gyurkó Krisztina


Babaklinika k

’Babaklinika’ – Készítette: Móró Fruzsina


A színházi zsűri tetszését elnyerő további pályaművek:

csontvaz

’Csontváz a bababolt kirakatában’ – Készítette: Kátai Dalma


2016 11 10 21.30.19

’Csontváz a bababolt kirakatában’ – Készítette: Somogyi Alíz


baba 1

’Babaklinika’ – Készítette: Korpás Renáta, tanára: Tóth Rita




2016 – ŐSZI FELADAT

’B A B A F O T Ó Z Á S’

A Mesél a bécsi erdő című előadásunk egyik legfontosabb helyszíne egy „csendes kis utca”. Itt működik a „Varázskirály” különös bababoltja (vagy a játékok javításával is foglalkozó babaklinikája), melynek kirakatában – Ödön von Horváth szerzői utasítása szerint – „tréfás holmik, halálfejek, babák, játékok, petárdák, ólomkatonák és egy csontváz” látható.

mesel 900x600


Készítsetek fotót vagy fotómontázst a megadott címek egyikével!

’Csontváz a bababolt kirakatában’

’Babaklinika’

A fotó bármilyen technikával történő manipulálása (effektek, színmanipuláció, montázs, rárajzolás, stb.) megengedett, de nem lehet más által készített fényképet használni. Küldjétek el nekünk a fotót a választott címmel, valamint egy nyilatkozatot, amelyben kijelentitek, hogy a fénykép valóban saját készítésű!

A legjobb műveket kitesszük honlapunkra, facebook oldalunkra, alkotóikat és tanárukat pedig meghívjuk az ifjúsági program egy-egy eseményére, és kisebb színházi ajándékokkal lepjük meg. A pályázat nyertesét meghívjuk a színházba, hogy működésében ismerkedhessen meg egy általa kiválasztott színházi szakmával, és beszélgethessen e szakma művelőjével.

Kérjük, hogy a művetek mellett tüntessétek fel a neveteket, e-mail címeteket, a tanárotok nevét és az ő elérhetőségét is! Az is megfelelő, ha a tanárotok küldi el nekünk a képet.

A levél tárgya: 2016 – ŐSZI ISZAP

Beküldési cím: iszap@orkenyszinhaz.hu

Beküldési határidő: 2016. november 10.

Alább megnézhetitek az előző pályázatok díjazott műveit is!


A 2015-ös pályázatok:

● Őszi ISZAP: TARTUFFE-LIMERICKEK

A feladat: Írjatok limeriket a Tartuffe valamelyik szereplőjéről! – A limerik (angolosan limerick) ötsoros humoros vers. Rímképlete AABBA. Gyakran kezdődik a „Volt egyszer...” meseformulával, de ez nem kötelező ismérve. Bármilyen badarság megfogalmazható benne, magasköltészeti elvárás nem fenyegeti a műfajt.

Az eredmény: A pályázatra sokan küldtek be szellemes, humoros, jó ritmusú és jól rímelő Tartuffe-limerikeket. Teljes osztályok is dolgoztak a szövegeken – ők már saját előválogatásuk után küldték el a pályázatukat. A beküldött 52 vers átolvasásának és értékelésének felelősségteljes munkáját a színházi zsűri és az IRAM csapata végezte. A színészek, rendezők, dramaturgok, színházpedagógusok és más színházi dolgozók szavazólapokon jelölték meg kedvenc limerikjeiket, így alakult ki az eredmény.


1. helyezett:

Komornák gyöngyszeme; Dorine,
könnyedén csavar a sztorin.
,,Csak magában beszél!..''
(de sok mindent mesél...)
És mindent elintéz profin.

Ártatlan virágszál Marianne
Szerelembe esett naivan.
De megjött a ''fater''
,,Kislányom,hidd el!
...jobb,ha csók helyett ima van!"

Szerző: Czibor Lívia (Vörösmarty Mihály Gimnázium drámatagozata)


2. helyezett:

Fair play? Erkölcs? Semmiképpen.
Ám a végén hoppon maradt,
Nem zsebelt be több aranyat.
Elbántak vele, de szépen!

Szerző: Lukács Andrea – Bánki Benjamin (Pécsi Tudományegyetem Gyakorló Általános Iskola, Gimnázium, Szakközépiskola és Óvoda 10. B. osztály, tanár: Pethőné Nagy Csilla)


3. helyezett:

Ha egyszer a komorna valamit kiagyal!
Lesz majd ott nemulass, garantált viadal!
Semmi pánik, ő nem talpnyaló,
Ám kétségkívül szemrevaló;
Bár ki tudja: öreg vagy fiatal.

Szerző: Egres Kata (Pécsi Tudományegyetem Gyakorló Általános Iskola, Gimnázium, Szakközépiskola és Óvoda 10. B. osztály, tanár: Pethőné Nagy Csilla)


4. helyezett:

Élt rég egy úr, a neve Orgon,
nem parázott sokat a dolgon.
Bármit mondtak, ő bevette,
Az egész család nevette,
Ó, a szegény sosem volt toppon.

Volt egy tök csendes csaj, Marianne.
Senki se vágta, hogy mér' olyan.
Ja, hogy ez csak dráma?
Ne essünk csapdába!
Semmit se vegyünk túl komolyan!

Szerző: Bánki Benjamin (Pécsi Tudományegyetem Gyakorló Általános Iskola, Gimnázium, Szakközépiskola és Óvoda 10. B. osztály, tanár: Pethőné Nagy Csilla)


5. helyezett:

Te példátlanul álszent lény
Mondd, hol vagy te keresztény?
Szavaid közt egy sem igaz
Bűneidre nincsen vigasz.
Szégyellhet az embereszmény!

Szerző: Nikolaidu Fédra Daphne (Madách Imre Gimnázium 11. évfolyam, tanár: Hadikné dr. Végh Katalin)



● Téli ISZAP: MAI MAGYAR MANGA

A feladat: Teremtsétek meg a magyar és a japán világ találkozását a rajz műfajában! – Keressetek egy olyan mini történetet vagy csak egyetlen feszültségteljes pillanatot a saját környezetetekből, a magyar valóságból, amelyben jelen van a kiszolgáltatottság! Rajzoljatok belőle egy manga-stílusú képet vagy maximum három képből álló sorozatot!

Az eredmény: A pályázatra 31 alkotó rajzát vagy rajzsorozatát kaptuk meg. Olyan diákok, gyerekek is küldtek be rajzokat (például vidéki településekről), akiknek ritkán van módjuk színházba eljutni, ezért külön örültünk annak, hogy közülük is hívhattunk meg díjazottakat az Örkény Színház kulisszái mögé. A feladat sokféle megközelítése megosztotta a zsűrit, a legtöbb műnek akadtak lelkes értékelői a színház művészeinek és munkatársainak körében.

1. helyezett:

1. helyezett Aranyász Júlia


Alkotó: Aranyász Júlia (Makovecz Imre Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, Csenger; tanára: Deák Erika)


2. helyezett:

2


Alkotó: Baki Veronika (Nagyalásonyi Kinizsi Pál Általános Iskola; tanára: Molnár-Győri Ágota)


3. helyezett:

3. helyezett Kovács Daniella


Alkotó: Kovács Daniella (Eötvös József Gimnázium, Budapest; tanára: Szarka Eszter)


4. helyezett (megosztott):

4. helyezett megosztva Baranek Maja


Alkotó: Baranek Maja (Jaschik Álmos Művészeti Szakközépiskola, Budapest; tanára: Bocsi Rita)


4. helyezett megosztva Nagy Eszter

Alkotó: Nagy Eszter (Veres Pálné Gimnázium, Budapest; tanára: Dr. Papp Zoltán János)