ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Online jegy vásárlás

Jegypénztárunk és szervezésünk
június 3-tól zárva tart.
Nyitás:

2017. augusztus 21-én.


Dionüszosz Magazin, Szekeres Szabolcs írása

Örkény István Színház: József és testvérei

A kissé rézsút dőlő plafonon csillagképek, égitestek, majd a szigorú racionalitással megkomponált geometriai formák tűnnek fel. A színpad padlóján házikó, amolyan szegényes atyai ház, ahonnan el kell indulni, de amelyre később jó lesz emlékezni, és ki tudja, talán visszatérni is. Az asztrológia tiltott tudományától az asztronómián keresztül a gazdaságtan felé tart a Szűz jegyében született József érdeklődése, akinek szüksége is van a többféle tudományra, mert a zárlatban már Egyiptom fáraójának gazdasági vezetőjeként dolgozik.

Az Örkény István Színház produkciójának ezúttal Izsák Lili látványtervező munkája a legfontosabb összetevője. Az előadás világában a földgolyó domborulatait is jelző labda a játék, a világ teljességének a szimbóluma, hiszen az intellektuálisan környezete fölé magasodó József gyermeki lelkülettel, szinte játszva szívja magába a tudást. De mindenekelőtt a történetek, valamint a régmúltba vesző mítoszok szimbolikája a fontos, amelyek a gömb forgásához hasonlatosan mindig más értelmüket mutatva mondódnak újra, hogy általuk magunkra ismerhessünk. Később, a többnyire Potifár udvarában játszódó második felvonás forgószínpadon elhelyezett vízivirágai különös, egzotikus hangulatot teremtenek.

A Gáspár Ildikó írt figyelemreméltó ötleteket működtető színpadi változatot Thomas Mann József és testvérei című tetralógiájából. Az ötletek egyike a mítoszok mesélésének nehézségével kapcsolatos. Gáspár a német szerző sokszor nehézkes, a figurák külsejére és belső világára egyaránt vonatkozó, több bekezdésen át húzódó jellemzéseit, egy-egy jól eltalált mondattal helyettesíti, amelyeket aztán a színészek az adaptáció készítőjének és Ascher Tamás közös rendezésében a publikum felé fordulva építenek a szövegükbe. Például a fiatal József tanítója, Eliézer (Epres Attila) közli velünk, hogy mennyire hasonlít Ábrahám pátriárkára. Aztán kisvártatva hozzáteszi, hogy nem kell ezt annyira komolyan venni, hiszen ahogy az előadás alapjául szolgáló regényben is olvasható, nem maradt fenn arckép az ősatyáról. A másik erőssége a színpadi verziónak a fordulatos dialógusok, amelyek végig, de legfőképpen a második felvonásra a jellemzők.

Az első felvonásban a legbeszédesebb Gálffi László arca, mert a bölcs ember minden fájdalma ott ül a vonásain. Az általa alakított idős Jákob az első az ősatyák között, aki a feltétel nélküli hitét Istenben, az Egyetlenben és az anyagi gyarapodását szem előtt tartó üzletember ravaszságát egyeztetni tudta. Szép pillanat, ahogy arcvonásait átrendezi az elmondhatatlan fájdalom, amint értesül  kedvenc gyermekének, Józsefnek (Patkós Márton) állítólagos haláláról.

A középső felvonás az előadás ékköve és koronája, amelyet több emlékezetes alakítás is fémjelez. Potifárné szerepében Kerekes Éva mindent eljátszik, amit csak lehet a lassan, de annál biztosan hervadó szépasszonyból. Az otthon a nadrágot viselő úrinő, a testi közelségre vágyó asszony és egy többre, jobbra hivatott érzékeny lélek mozaikjaiból áll össze a figura, aki női vonzerejének utolsó pillanatait élné meg a Józseffel folytatott viszonyban, ráadásul a leghumorosabb pillanatok is Kerekes nevéhez fűződnek. A színészi erejéből még arra is futja, hogy képes érzékeltetni: a visszautasított asszony nem rosszindulatból, hanem mélységes bántottságából fakadóan juttatja börtönbe a fiatalembert.

A második felvonás azért is telitalálat, mert a befogadói nézőpontok megkétszereződése a feszültség forrása lesz, intenzívebb figyelemre késztetve ezzel a nézőt. Potifárné és József jeleneteit a színpad hátteréből feszülten figyeli a fiatal Jákob (Polgár Csaba) és a már régen elhunyt Ráhel (Hámori Gabriella). Különösen az utóbbi tekintete sokatmondó, ahogyan az anya a tengernyi szenvedés árán világra hozott elsőszülött fiát féltő szeretettel kíséri.

Tenki Réka színpadi jelenlétének akkor is komoly súlya van, ha meg sem szólal, mert a kedves Manó úgy illeszkedik az összhatásba, hogy alig várjuk, hogy újból felbukkanjon, valahol oldalt, a teret lezáró függöny redői között. Ugyanis a törpe növésű hölgy többet tud környezete cselvetéseiből, mint ahogy azt az első pillanatban gondolhatnánk. Kiváló, ahogy az emberi jóságba vetett naiv hite és a komikus jajgatása mögé próbálja rejteni József iránti rajongását. Szlávik Júlia jelmeztervező ruhái ugyanolyan érvényesen mutatják a Kánaán földjén lakók visszafogott külsőségeit, ahogy a többistenhitű egyiptomi főúr udvartartásának viseleteit is. Az előbbiek esetében a puritán viselet, a mindennapi hasznosság, az utóbbiaknál a színpompás egzotikum a meghatározó tényező.

A harmadik felvonás  drámai feszültsége bánja, hogy Gáspár Ildikón az adaptáló felülkerekedett a biztos arányérzékű dramaturgon. Afféle "szép beszélgetés" ez a színpad és a nézőtéren helyet foglalók "között". Merthogy Thomas Mann regényfolyamának egyik jellemző retorikai alakzata a szép beszélgetés műfaja, amely felelevenítés aktusa, és extatikus múltidézés egyszerre, és amelyet Izrael pásztorai folytattak egymással a régieket, az őseiket övező legendákról, legalábbis a hagyomány szerint, ám a színpadon kissé hosszú ez az epilógus.

Amint a színpadi plafonra vetített csillagos égbolton a bolygók haladnak, úgy járják a történetben jó előre kijelölt zegzugos útjukat a szereplők. Merthogy a József és testvérei a több generáción át nemegyszer visszatérő magatartásmintákat vizsgálja - a legtöbbször izgalmasan. A felütésben az idős Jákob, akárcsak valamikor Ábrahám, késsel a kezében közelít fiához, mígnem az utóbbi figyelmezteti az apát a szerepzavarra. Az Örkény István Színház formátumos bemutatója ügyesen ötvözi a pszichológiát a mítoszokkal. Józsefnek tovább kell mennie az úton, amely számára kijelöltetett, és amelynek egyik állomásán, bármennyi trauma is érte a múltban a testvérei által, mégis ott várja, ha nem is a fizikai valóságában, de átvitt értelemben mindenképpen, az atyai ház otthonos melege.