ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Online jegy vásárlás
Januári előadásainkra november 18. szombat 13 órától vásárolhatnak jegyeket.

(Örkény Színház - Ödön von Horváth: Mesél a bécsi erdő - 2016. április 1. előadás)

Parti Nagy Lajos, Bagossy László, Örkény Színház. A dolgok jelenlegi állása szerint, ha ezt olvasom, mindegy mit adnak, megyek. Miért? Mert soha sem csalódom. Sejtettem ezt az Ödön von Horváth darab megnézése előtt is, még akkor is, ha azt is tudtam, nem a csodás Wachau vár.

A nyitójelent "megvett". Nem leszek olyan gonosz, hogy lelőjem a poént, mert leírni az előadáskezdetet olyan lenne, mintha valakinek a kezébe adnám a Tíz kicsi négert és megmondanám ki a gyilkos.

A Bagossy "segítő-team" (Bagossy Levente díszlet, Ignjatovic Kristina jelmez, Ari-Nagy Barbara dramaturg, Kákonyi Árpád zene) megint csodás munkát végzett. A díszlet egy körszínpadon mozgó zongora, ami elvitt Josefstadtba, Wachauba, a bécsi Maximba. Karaktert kifejező, pontos, századelős jelmezek, s olyan zene, ami még két óra múlva is a fülben motoszkál. És Parti Nagy Lajos fordítása, amitől olyan az egész, mintha a Keleti mellett a Nefelejcs utcában hallanánk mindezt ma.

Ödön von Horváth legismertebb művét Bagossy László úgy aktualizálta, hogy nem aktualizálta. Ugyanis nem kellett. Oly korban élünk, hogy szépen csendben átitat minket ugyanaz az érzés, mint a múltszázadban a gazdasági világválság közepén Bécset. Kisemberek nagy problémái, a rájuk boruló sötétség árnyékában. Könnyen átélhető aktualitás.

A színház művészei színe-javát felvonultatta a darabban, sőt még vendégeket is. A történet sommásan, Mariann, a játékboltos lánya, fellázad és a derék hentes helyett a szerelemet választja, Alfréd, a szélhámos oldalán. Erről persze mindenkinek van véleménye és okos tanácsa, ami tucatnyi, apró jelenetben bontakozik ki. A darab sok-sok kis epizód hosszú láncolata. A feldolgozásnak ezt sikerült egyben tartania, nem elveszve a részletekben és nem eluntatva a nézőt.

Ehhez persze kellettek az untermanként helytálló főszereplők és a sok-sok bravúros epizodista. A szerelmi háromszöget Vajda Milán hentese, Zsigmond Emőke boltos lánya és Polgár Csaba szélhámos dzsigolója adta. Tökéletes karaktert formáltak mindhárman. Vajda Milán esetlen mamlasztól, a nagy késsel az anyakocát, gondolatban ki tudja kit leszúró vérengző férfiin át, a megbocsátó rendes polgárig nagy utat járt be alakításában. Zsigmondi Emőke Mariannja anyátlan, naiv fél árvaként indult, majd bukott, feltételes szabadlábon lévő, gyermekét elvesztő sztriptíz táncosnőként zárt, szép ívben, hitelesen. Polgár Csaba Alfrédje szívtelen, hazárdjátékos, kitartott dzsigolóból elért a megtört szívű, fülét farkát behúzó, a munka helyett azért mégis a meghunyászkodást választó férfiig.

Znamenák István az apa, játékboltos Varázskirály szerepében bravúros alakítást nyújtott, végig a keményszívű apa és a még potens férfi kettősségében, hogy aztán megadva magát a sorsának, kerekes kisautóval, Ópapaként szaladgáljon nemlétező unokája után. Für Anikó is régen volt ilyen erőteljes, mint Valéria trafikosnő szerepében. Annyi színt, játékosságot vitt a vérbő, de jószívű Valéria figurájába, ahogy az egy pályája zenitjén lévő, "nagyszínésznőhöz" illik.

Villanásnyi fellépése volt az Örkény Színház sok színészének, Bíró Krisztának, vásárló úriasszonyként, Debreczeny Csabának Alfréd dörzsölt barátjaként, Takács Nóra Dianának Tantiként, Jéger Zsombor eh-nak, ébredező ifjú fasisztaként, Kerekes Viktóriának bártulajdonosként, Ficza Istvánnak, majdnem a Cabaret, de jelenleg a Maxim Konferansziéjaként. (Jó lenne végre kerekes Viktóriát egy nagyobb, erőt próbáló alakításban is megnézni.)

Gálffi László nagy színészhez illő könnyedséggel mozgatta az eseményeket nyugalmazott lovaskapitányként, néha szinte elhitette, hogy nem velejéig megkeseredett, hanem egy nagyon is jószándékú ember. Akárcsak Csuja Imre, az Andy Vajnára hajazó, amerikás bécsi, de nyájas mocsokként viselkedő távoli rokonként.

Kerekes Éva, mind lefelé, mind felfelé meghunyászkodó anya figurája megint pontos alakítás. Az anya, aki a családban mindenki után, minden értelemben takarítja a mocskot, mindig elszántan megragadva az élet apró kis örömeit.

És persze a színház nagyasszonya, Pogány Judit, mint a mindenkit túlélő, túlharsogó nagymama, bottal és tömény rosszindulattal, vagy inkább gonoszsággal felvértezve. Már nincs leg-leg jelző, amit Pogány Juditra használhatnék. Pár percbe sűrítve a Boldogtalanok özv. Hubernéja. Kevesen tudnak ma így, játszva létezni a színpadon rajta kívül.

Na és a nagy meglepetés, Kákonyi Árpád zongoristája, minimum hármasszerepben. Megint a poéngyilkosság kategóriája lenne "fellépését" leírni, de ilyen dübörgő, éljenzős vastapsot régen hallottam még az Örkény Színházban is, mint amit a zongorista kapott a darab végén.

Eredeti és érdekes előadás kerekedett Ödön von Horváth darabjából, majdnem idilli, kár, hogy a nevetés ellenére, a "fortélyos félelem" keresztjének súlyos árnyékában.

(http://izaszinhazbanjart.hu/2016-aprilis/item/43-mesel-a-becsi-erdo)