ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Online jegy vásárlás

Dionüszoszmagazin.hu, Szekeres Szabolcs

Ez az előadás nem kevés koncentrációt igényelt a nézőktől a premieren, és vélhetően a későbbi alkalmakkor sem lesz ez másképp. Úgy kezdődött, hogy Mácsai Pál igazgató úr még a szokottnál is hangsúlyosabban kérte, hogy kapcsoljuk ki a mobiltelefonjainkat. Érthető volt a kívánsága, hiszen a versmondáshoz, illetve aköltemények élvezéséhez még a szokásosnál is nagyobb csend szükségeltetik. A  készülékekkel nem is volt gond, viszont sokan küzdöttek megfázással a nézőtéren (könnyen lehet, hogy a színpadiak közül is), ezértklasszikusainknak és az Örkény István Színház bátor társulatának az Anyám Tyúkja 2 című előadáson az esztétikai követelmények mellett az influenza különböző változataival is fel kellett vennie a harcot. A végeredmény egyértelmű, hiszen mindenféle hátráltató tényező ellenére kiütéssel nyert a líra.

A Várady Szabolcs költő, műfordító válogatta verseket a rendező, Mácsai Pál szerkesztette egységes műsorrá. A szándék egyértelműen látszik: a közállapotokat érintő, rázósabb témák után a lélek belső világa kerül a fókuszba. Az első rész közéleti, néhol kifejezetten politikai (de sehol sem szájbarágós) tartalmai után, a második felvonás a magánszféra meghittebb és kellemesebb hangulatait idézi. Mintha azt sugallnánk nekünk, hogy ha már csendben gyülekezni vagy esetleg ordítani sem érdemes, akkor még mindig ott van a szobánk, hogy esténként belelapozhassunk a kedvenc köteteinkbe.

A rendező elképzelése az volt, hogy lehetőség szerint mindegyik színésze mind tartalmában, mind stílusábanegymástól egészen különböző költeményeket mondhasson. Van olyan is, akinél csak az egyik működik olajozottan, de a legtöbben kifogástalanul oldják meg az eltérő feladatokat. Például Nagy Zsolt nagyszerűen, mert nem kevés humorral, a megszokottól gyökeresen különböző perspektívából adja elő Petőfi Sándor Egy estém otthon című költeményét, ám A Dunánál esetében a színész egyébként megkapó hetykesége már nem elég ahhoz, hogy József Attila gondolatiságának íve is hangsúlyos legyen. Hasonló a helyzet Ficza Istvánnal, hiszen a Születésnapomra alkalmával remekel, azonban a Semmiért egészen esetében nem biztos, hogy a kedves játékosság a legjobb interpretációs stratégia a kegyetlenül őszinte Szabó Lőrinc-i sorokhoz.

Für Anikó színpadi jelenlétének ezúttal sincsenek határai, mert előbb imponáló drámai erővel alakítja Dsida Jenő az Elárul, mert világít című költeményének elsőre tájleírásnak tűnő sorait lételméleti fejtegetésekké és aszorongás szimfóniájává. Később még egy hatalmas dobása van: Határ Győző Üveggolyóját a folytonosfelfedezés rácsodálkozó humorával, valóságos miniatűr monodrámaként hallhatjuk és láthatjuk tőle.

Dóra Bélának és Epres Attilának köszönhetjük a legpoénosabb perceket. Az előbbi Nadányi Zoltán Nők a tetőkön című versét úgy tolmácsolja, hogy izgalmasabbá válik a sorok közötti rejtett tartalom, mint maga a szöveg. A frivol erotika az, amit az előadónak finoman ugyan, de egyre erőteljesebben sejtetnie kell. Dóra Béla éppen ebben nagyon jó. Epres Attila szaggatott szövegmondása és nagyszerű ütemérzéke Illyés Gyula egy kevéssé ismert,  a költő fiatalkori szerelmeiről (nem voltak éppen kevesen a hölgyek!) szóló művét, a 9, Rue Budé címűt teszi emlékezetessé.

Patkós Márton döbbenetes erejű Kései sirató értelmezésében ismétlődő motívumként, mégis mindig új és új színekkel gazdagodva jelennek meg a kétségbeesés színei, fokozatai, amelyek úgy épülnek egymásra, hogy az előadó végig a megfogalmazhatatlan fájdalom és a nyelvi agresszió között egyensúlyoz. A fiatal színész mindeközben eljut a szemrehányó József Attila-i mondatig, amelyet a néző még jóval a tapsrend után is a színész enyhén rekedt hangján hall majd: "Cigány vagy!".

A szuggesztív Pogány Judit előadásában az Apokrif, az első felvonás profánul ütős társadalomkritika versei után (József Attila: Hazám, Orbán Ottó: A dán király főszámvevő jelentése a Fortinbras & Fortinbras cég átvilágításáról), méltó zárása és egyben az egyik csúcspontja az estének. A művésznőnek nem kell sok, hogy fogva tartsa a figyelmünket. Ritkán halljuk ugyanis ennyi közvetlenséggel, és ugyanakkor ilyen kozmikus életbölcsességgel Pilinszky János halhatatlan sorait. "Ezért tanultam járni! Ezekért a kései, keserü léptekért."

Találkozhatunk még olyan gyermekkori ismerőseinkkel is, mint amilyen a Tamkó Sirató Károly tolla nyomán született örök csavargó Tengerecki Pál, és megtudhatjuk, hogy Weöres Sándor Ady Endrét Babits Mihályt, és Kosztolányi Dezsőt tartja mestereinek. De nem ezért kiváló az előadás. Ugyan hogyan lehetne jobban lemérniaz Anyám tyúkja második részének rendkívüli hatását annál, minthogy a nézőnek kedve támad leemelni a polcról a köteteket, hogy újraolvassa azokat a verseket, amelyek annyira elnyerték a tetszését? Jelen sorok írója Petri György Petőfi tér melody, illetve Jókai Mór Nyelvtani gyakorlatok című művét vette kézbe, mert az előbbi Kókai Tünde, az utóbbi Máthé Zsolt jóvoltából ritkán tapasztalható összhangot, sőt szinte együtt légzést teremtett a színpad és a nézőtér között. Nem kétséges, hogy az utóbbinál nincsen és nem is lehet nagyobb dicséret.