ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Online jegy vásárlás


Imádtuk az Első Anyám Tyúkját, noha a  Második, Rókabőr sokszor rosszat jelent, most mé-gis minőségi ugrással robbant a Második Anyám Tyúkja! Hat vadonatúj fiatal sistergő ener-gia-kvantumokkal turbózta még feljebb a nagyszerű koncepciót. Patkós Márton  sztentori hangja tajtékzik a  Föltámadott a tenger vízének  viharzó árján, Dóra Béla  Bakonya Párizs,  Nadányi Zoltán versével leselkedik:  "Nők a tetőkön és semmi sincs a nőkön", az éhes férfihad lézerpillantásai  négerbarnára égetik a vágyott testeket. De még  Kókai Tünde  is átütő Petri Örökhétfőjének Petőfi téri melody-jában: "Megyünk az Agyrém-térre... Tün-tet-ni!"

Novkov Máté láttatni képes a konyhába beforduló Petőfit,  Jéger Zsombor izgága Kassákként önmagával felesel. Szegény anyám csak egy dalt zongorázik - Zsigmond Emőke Kosztolányiban gyengéden lírai,  Szép Ernő  Ne hidd-jében kiíivó imperativusz: "Isten légy, ha nincs!", mint Pszyché  maga Lónyay Erzsébet kamaszosan szertelen, forró erotikája.  Utána az ágaskodó férfiasság kórusa döngöli a Weöres Rumba kákonyis "Bika, Biká"-ját. A friss vér lüktetésében, a fiatalság izzó erőterében még inkább virul a régi gárda. Elmondom hát mindenkinek - indít  Znamenák István, mélyről jöttek rideg keménysége recseg Nagy Zsolt József Attilájában, a Születésnapomra is más  Ficza István-nal, komor humorát veszett düh hevíti.  Kerekes Éva  Szép Ernője mennyei mosolyú:  "Hová megy egy ákáclevél?",  Epres Attila  a párizsi nők hosszú sorát e-numera-lja,  Vajda Milán  lírai kolosszusként negyvenéves Kosztolányi, avagy Petri György szikár Mosoly-a. Gyanús, hogy Máthé Zsolt Nyelvtani gyakorlatait talán éppen a válogató Várady Szabolcs költötte (?!?), nehéz ezt a derék Jókairól feltételezni..  Anno majd minden Pilinszkyt  fejből, illetve ("par coeur"), szívből fújtam, - úgy érzem,  Pilinszky Pilinszkyt után nem lehet másnak mondani. Mégis jó, hogy Pogány Judit hangján, letisztult egyszerűséggel megszólal most és így még többekhez eljut:  a gondolatok tonnányi sziklái  "súlyos trappban" dörömbölnek a lelkek bezárt kapuin. Láncra kéne verni  Takács Nóra Dianá-t, hátborzongatóan rémít a Medvetánc félelmetes Brumma, brumma, brummadzá!- ja,  szerencsére a tündéri  Für Anikó  elbűvölően áriázik Határ Győző  ismeretlen Üveggolyójában,  Csuja Imre göcögve  Futballistákat idéz, hasra vágódva figyelmeztet: "az a fontos, hová mész!", a Családi körben pedig aranyos helyszíni közvetítést ad a bukolikus bájú falusi estéből, amit, hála az akkoriban még szigorú memoritereknek, magában együtt dünnyög az egész közönség... A rendező  Mácsai Pál  "fehérek közt  egy európai",  a társulat  fantasztikus produkciója minket is egy kicsit azzá tesz.  Ezek már nem  a kötelező versek,  ezek létezésünk gránit alapjai,  szavaikkal beszélünk, gondolataikból élünk. Ezt az előadást, csak bennünk muzsikáló, Hangtalan Könyvként visszük magunkkal Létezésünk Sivár Szigetére.