ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Online jegy vásárlás

IV. Henrik - 1941.

 

 

 

 

Pirandello: IV. Henrik

Bemutató: 1941. szeptember 10.

Rendező: Pünkösti Andor

 

IV. Henrik szavai a kor emberének érzéseit fejezték ki

Luigi Pirandello IV. Henrik (1941. szeptember 19.) című művének előadásával a Madách Színház letette a névjegyét. Eleinte talán csak irodalmi célkitűzésnek, programnak, az író iránti tiszteletadásnak tekintették e darab bemutatását.

A folyamatos előadások során egyre nyilvánvalóbbá vált az aktualizálás szándéka. Az „őrült” IV. Henrikkel szembenálló „normális” világ viszonyában a nácizmus korabeli tébolyrendjét mutatták be. Az irodalom, a politika, a kor szerencsés találkozásának lehettek tanúi a kor nézői. A IV. Henrik című előadás gondolatai a háborús helyzetre, a társadalom legégetőbb kérdéseire segítettek válaszolni. (Ekkor Magyarország már hadba lépett a Szovjetunió ellen; s a képviselőházban megszavazták az úgynevezett harmadik zsidótörvényt.) IV. Henrik szavai a kor emberének érzéseit fejezték ki:

„Ti elpusztultok, ha nem hiszitek, amit ma és holnap igaznak láttok, még akkor is, ha ellenkezik mindazzal, amit tegnap igaznak láttatok!”

A darab azt sugallta, az őrültség megjátszásának előnye is van; az őrülttől félnek, ezzel hatalomhoz jut, s végül minden úgy történhet, ahogyan a tébolyodott akarja.

Pirandello olyan dilemmákat fogalmazott meg, melyekre a bizonytalan, sorsdöntő kérdésekkel küzdő korban választ kerestek a színházak, a színészek és a közönség. A darab és az előadás nem feleleteket adott, hanem kérdéseket vetett fel. Felrázta a nézőket, és megtanította másképpen gondolkodni.

A Nemzeti Színház egykori tagjának, a fiatal Várkonyi Zoltánnak nagy sikert hozott a szerep. A fordító, Antonio Widmar a második felvonás zárómondatában kissé megváltoztatta a szöveget: „A Mainzban kibocsátott békerendelet segített a nyomorultakon és megfékezte a hatalmasokat. […] Azoknak kenyeret adott, ezeknek megmutatta a császár vasöklét…”. Várkonyi ekkor kezét ökölbe szorítva a magasba emelte. A célzást mindenki megértette. Várkonyit beidézték a rendőrségre, ahol a színész így védekezett: „Nem mutathatom a császár vasöklét nyitott tenyérrel.” – vagyis fasiszta köszöntéssel. A császár vasökle viszont nem szerepelt az eredetiben. Ezt azonban elfelejtették ellenőrizni.

 

A képet az Országos Színházi Intézet és a Bajor Gizi Színészmúzeum bocsátotta rendelkezésünkre. Szöveg: Gajdó Tamás.