ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Online jegy vásárlás

Jegypénztárunk és szervezésünk
június 3-tól zárva tart.
Nyitás:

2017. augusztus 21-én.

Hamlet - 1943. szeptember

 

 

 

 

Shakespeare: Hamlet

Bemutató: 1943. szeptember 17.

rendezte: Pünkösti Andor

 

A Hamlet a politikai nézetek ütközőpontjává vált
Pünkösti Andor hitt abban, hogy a szellem győzedelmeskedhet a nyers erőszak felett. Shakespeare Hamletjének (1943. szeptember 17.) százkét előadása a tettre kész, lázadó Hamletet hangsúlyozta.
„A klasszikusok színpadi újjáéledése nem futó divat, hanem a legtermészetesebb lélektani jelenség. Válságban vagyunk, életünk, vagyonunk, kultúránk, mindenünk hajszálakon lebeg, tehát csak természetes, hogy azokhoz fordulunk, akik ennek a világnak a legtöbbet, a legszebbet és legkevésbé mulandót adták. Vajúdó kultúrák vergődésében ez az anyagtalan, személytelen, eszmei mámor a legcsodálatosabb. […] a művészi mámor talán megmenti a művészetet és a művészeten keresztül az igazi embert” – írta Staud Géza a Klasszikusok a színpadon című cikkében, melyet a Magyar Színpad közölt 1943-ban.
A Madách Színházban előadott Hamlet a politikai nézetek ütközőpontjává vált; ürügyet adott a színház és a színészek megtámadására. Kállay Miklós a mű időszerűségére hívta fel a figyelmet a Nemzeti Újságban: „a szellemiségnek, az erkölcsnek nagy és válságos fordulói idején, amilyen korban most is élünk, nem a műfajok aprólékos szabályai a fontosak, hanem a művekből hozzánk szóló író szellemének súlya, egyetemessége, nagysága. […] A hadiállapotban a színház jelentősége is sokszorosára megnőtt.” (Nemzeti Újság, 1943. szeptember 26.)
A kritikusok azt kifogásolták, hogy kamaraszínpad nem alkalmas Shakespeare művének bemutatására. A darab rendezője, dramaturgja, főszereplője azonban többször hangsúlyozta, hogy elsősorban a belső történésre figyeltek.
A közönség – a kedvezőtlen kritikai fogadtatás ellenére – özönlött a színházba. A korszak politikai légkörét jól jellemzi Staud Géza emléke, mely szerint a „Dánia börtön” és a „Valami bűzlik Dániában” mondatokat dörgő tapsvihar fogadta.

 

A képet az Országos Színházi Intézet és a Bajor Gizi Színészmúzeum bocsátotta rendelkezésünkre. Szöveg: Gajdó Tamás.