ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Online jegy vásárlás

Főszereplő a hatalomvágy

HVG HETILAP \ 2013\12. SZÁM

Szerző: Marton Éva

 

POLGÁR CSABA SZÍNÉSZ-RENDEZŐ FÜGGETLENSÉGRŐL, POLITIKÁRÓL


Nem válaszokat ad, hanem kérdéseket vet fel rendezéseiben Polgár Csaba, aki a legkényesebb politikai problémák színrevitelétől sem retten vissza.

 

 

– Évek óta az Örkény Színház tagja, de rendezni még visszajár régi társulatához, a HOPParthoz. Nem okoz feszültséget a kétlakiság?

– Egyre nehezebb összeegyeztetni. A HOPPartban már csak rendezek. A független társulatoknál elég, ha van közös akarat, mindenki az ügy mellé áll. Ebben szabadabbak, mint a kőszínházak, ahol a műsorpolitikát ezer dolog köti.

 

 

– A HOPPart részben kényszerből jött létre 2007-ben, amikor a végzős osztályukból szinte senki sem kapott állást. Mára négy állandó tagjuk maradt. Feladták?

– Törvényszerű, ami velünk történt. Az indulás ereje az volt, hogy zenés osztályként csak közösen tudjuk kamatoztatni a tudásunkat. A vágy, hogy olyan darabokat hozzunk létre, amelyeket csak mi tudunk. De sokunkat már az első év után leszerződtettek, s ez lassan kioltotta az egységet.

 

 

– A Merlin, avagy isten, haza, család című előadása egyebek között a tiszta eszmék elvesztéséről szól. A maguk története is ez?

– Igen, az eszmevesztés megtörtént. Sokunk nehezen tűrte a bizonytalanságot. A független léthez nagyon erős hit kell. Az én helyzetem speciális, az Örkénnyel biztos hátterem van, így dolgozom a társulatban.

 

 

– Tavaly a korábbiakhoz képest is elvettek a független társulatok támogatásából, bizonytalanabbá vált a költségvetésük, létezésük. Erősíti ez a társulatot?

– Eleinte igen, de egyre fárasztóbb a küzdelem. A politika részéről nagyon szisztematikus játék, ahogy ígérgeti a támogatási összegeket, mégsem adja. Tudatos az elbizonytalanítás. Macska-egér harc, amelyben lassan minden társulatot kivéreztetnek. Elérték céljukat, nagyon sokan belefáradtak és feladták.

 

 

– Rendezőként politikai, társadalmi kérdéseket visz színpadra. A Merlin, avagy isten, haza, család címe pártpolitikai jelszó is. Erre utal a cím, vagy az utóbbi húsz év elveszett illúzióira?

– Tankred Dorst Merlin, avagy a puszta ország drámájának címét megváltoztattam. Provokatívnak szántam, utalva arra, hogyan koptatta el, sajátította ki ezeket a fogalmakat a politika. Ugyanez történt a kokárdával. Dorst drámája arról szól, hogy a valamikori tiszta eszme, amit a kerekasztal szimbolizált, hogyan múlik el, miként rohad szét minden körülötte. S közben mindenki próbálja fenntartani a látszatot. A Gáspár Ildikó dramaturg közreműködésével készült darab számos kérdést fogalmaz meg: látjuk-e, mikor kezdődik meg a pusztulás, tudjuk-e, mit kell tennünk azért, hogy ne következzen be? A szabadságért meg kell dolgozni, amihez jelszavak pufogtatása nem elegendő. Ez a vetülete érdekel a politikának, nem a napi politikát viszem színpadra.

 

 

– A darab az apák és fiúk harcáról szól. Arról, hogy meg tudunk-e bocsátani apáink bűnéért, vagy leváltjuk őket. Az apákat leváltó fiatal generációhoz tartozik. Van megbocsátás?

– A rendszerváltás óta felnőtt két generáció olyan új társadalommal szembesül, ahol vállunkon ül az apánk, az övén a nagyapánk, s tornyot hordunk a vállunkon. Tele vagyunk a kibeszéletlen, feldolgozatlan múlttal, az ügynöklistákkal, de én miért foglalkozzam azzal, amit ők követtek el? A mindenkori új generációtól várják a feldolgozást. A Dorst-darab arról szól, hogy nem veszik komolyan a fiatalokat, nem törődnek velük, s így a váltás csak erőszakos úton, az apák lemészárlásával jöhet létre. Kényes kérdések, eljött az ideje a feldolgozásuknak.

 

 

– A Korijolánusz című előadása egy diktátorról, a demokrácia törékenységéről, a kiszolgáltatottságról szól. Ma még aktuálisabbnak tűnik, mint a bemutatásakor, 2010-ben. Menet közben alakítanak a szövegeken?

– Alig változtattunk Shakespeare szövegén. Az alkotmány, az alaptörvény szerepel a Brecht-féle átiratban is, csak ma még élesebben halljuk ki ezeket a darabból. És persze arról szól, hogy milyen ostoba a tömeg. Azt szerettem volna megmutatni, mi történik akkor, amikor senki sem képes kompromisszumokra. A darabnak egy főszereplője van, a hatalomvágy. Mindenki erre törekszik. Gyakran játsszuk gimnazistáknak az előadást, és utána beszélgetünk velük. Reményteli, hogy jól látnak, jól értelmezik a darabot, helyes kérdéseket tesznek fel.

 

 

– Provokál a rendezéseivel?

– Nem ez a szándékom. Inkább gondolkodtatni szeretnék. Nem válaszokat adni, hanem kérdéseket feltenni.

 

 

– A Korijolánusz siker volt, a Merlin nagyon megosztotta a közönséget. Kudarcként éli meg?

– A Merlin bonyolultabb előadás, de vágyam volt, hogy a Korijolánusz után ilyen sokszereplős, nehezebb rendszerű darabot rendezzek. Nem érzem kudarcnak, kíváncsi vagyok, hogyan alakul tovább az előadás. Érdekes a nézők reakciója: akik független társulatokon edződtek, azok keveslik, az Örkény nézőinek egy része elutasítja. Nincsen ezzel baj.

 

 

– Kemény, ironikus, problémafelvető rendező, szerepei lágyabbak, álmodozó, romantikus karaktereket alakít. Ilyen a Liliomfi, a Peer Gynt. Melyik az igazi arca?

– Talán mindegyik. A szerep formálása közben sokszor kiderül, mennyi karakterből állunk. A Peer Gynt próbái alatt annyiszor feltettem a kérdést: ki vagyok én? Ez a szerep sokat segített abban is, hogy szembesüljek saját magammal. A Liliomfi egészen más karakter. Sosem dolgoztam még Mohácsival, jó munka volt, folyamatosan beleszólhattunk a szerep, a darab alakításába.

 

 

– Sokat hívják az előadásait külföldre. Ugyanarról szólnak a nemzetközi terepen is a rendezései?

– A Korijolánusszal sokat utaztunk. Jó volt látni, hogy nemcsak itthon szól az előadás, hanem külföldön is. Megnyugtató, hogy nemcsak az aktualitások, a hazai poénok működnek, hanem a modell is.

 

 

– Hívják rendezni is. Maradna hosszabb időre is külföldön?

– Münchenben fogok rendezni a Volkstheaterben, Berlinbe is van meghívásom. De tartósan itthon szeretnék dolgozni. Most sokan mennek külföldre, de ostoba feltételezés, hogy azért mennek el, mert nem akarnak itt élni. Kényszerből teszik. Külföldön dolgozva én is azt látom, sok minden jobban működik, jobb feltételekkel lehet dolgozni. Nem minden a napi politikáról szól, ami itthon már kibírhatatlan.

 

 

– Mégsem lehet nem benne lenni. Videoüzenetben állt ki a sajtószabadság mellett, a rendezéseiben is ott van a politika.

– Ma minden valami ellen működik, nem az ügyek mellett. Elég csak a színházi pályázatokra gondolni, amelyek a megsemmisítésről, az eltüntetésről szólnak. A Korijolánuszban elhangzik: „a gondolkodáson múlik most minden”. Ezért fontosak ezek a darabok is. Naivan hiszek abban, hogy a színház az utolsó közösségi tér, ahol működik a Merlinben is megfogalmazott hit: „Itt vagyunk, és mindannyian ugyanabban a pillanatban ugyanarra gondolunk.” Ez az alapja a színháznak. Csodálatos, sehol máshol nem tud megtörténni.