ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Online jegy vásárlás

Szervezésünk augusztus 21-től tart nyitva.

Jegyértékesítés szeptember 1-től.

Lakókocsi idézőjelek nélkül

 

 

 

Egy lepukkant lakókocsiban alapít új rendszert Artus király. Ünnepel az egész kerekasztal. Tankred Dorst monumentális darabját Polgár Csaba vitte színre az Örkény Színház színpadán, a HOPPart társulattal közösen. A Merlin avagy Isten, Haza, Család persze nem egy sima lovagi történet.

Erről beszélgettünk Polgár Csabával.

 

-        Ha egy az egyben játszaná valaki a darabot, az nagyjából nyolc órába telne. Mi alapján húztatok, rövidítettetek a szövegen?

-        Az ember úgy kezdi, hogy szeretné megtartani az egészet, de rájön, hogy az lehetetlen, ezért elkezd kivagdosni bizonyos szálakat, aztán eldönti, hogy melyik a legfontosabb, és annak mentén nyeseget tovább. Ez a mi esetünkben elég nagy meló volt, komplett tíz-húsz oldalakat húztunk át. Végül lett egy nagyon csupasz, szikár mag, amihez könnyebb volt visszaragasztani egyes, már kidobott szövegeket. És Bánki Gergő is írt bele néhány jelenetet, ami az eredetiben nem volt benne, de a mi verziónkhoz szükség volt rá.

 

-        Voltak viták, hogy mi maradjon, és mi menjen?

-        Voltak, egy ilyen munkánál ez normális. Talán Beauface öregedési jeleneténél vaciláltunk a legtöbbet, ami tíz-tizenöt oldalnyi gyönyörű látomás, csak hát szerepel benne negyven elefánt, hat tonna homok, meg egy kétszáz éves ember egy hullával…aztán megtaláltuk Schubert Elszáradt virágok című dalát a Szép molnárlány dalciklusból, ami nagyon szépen megoldotta a dilemmát. Dorst elég érdekesen bánik az idő és a cselekmény viszonyával: bizonyos történéseket három mondatban leír, de van olyan momentum, aminek tíz oldalt szentel, pedig el lehetne intézni egy dialógussal. Ezen kívül Parsival történetével dolgoztunk nagyon sokat. Fölmerült, hogy kivesszük az egészet, hiszen anélkül is megáll a lábán a történet, de én nagyon megszerettem ezt a furcsa alakot.

 

-        Kicsit olyan, mint a Gyalog galoppban a fekete lovag.

-        Mindenkinek van élménye a családi nyaralásokon az őrült nagybácsiról, a bolond unokahúgról, aki időnként tönkre vágja a vacsorákat. Szerettem volna, ha egy ilyen figura is belefér ebbe a kempinghangulatba. És amiatt is fontos volt, mert az érdekharcok és a magánéleti hazugságok közepette ő a maga nyers egyszerűségével létezik. Elkezdi megkeresni Istent, és szépen rájön, hogy elég a másik emberben hinni. Dorstnál persze sokkal nagyobb utat jár be, de muszáj volt tömörítenünk.

 

polgár csík

 

 

-        Miért egy lakókocsi a történet központi helyszíne?

-        Mindenképp családi ünnep-hangulatot akartam. A darab egy új rendszer megszületéséről szól,a rendszerváltók pedig szeretik ünnepelni magukat. A díszlettervezővel, Izsák Lilivel úgy éreztük, hogy ezt talán az ötvenes évek Amerikája tudja a legjobban ezt visszaadni. Elég ismertek azok a festett képeslapok, amelyeken szűkített ruhákban a tökéletes kertvárosi feleségek viszik a kövér kisgyerekeknek a zászlókkal feldíszített rózsaszín tortákat. Ezen kívül a lakókocsi vizuális elemként számomra erősen kötődik a hazaalapításhoz, a honfoglaláshoz, a folyamatos vándorláshoz. Az úton levés Magyarországon most elég nagy kérdés: van-e helyünk Európában, vagy vissza kéne húznunk az Urálba? Nem biztos, hogy mindez eszébe jut egy nézőnek, de szerintem izgalmasabb úgy színházat nézni, hogy kérdéseket kapsz, és nincs minden kimondva.

 

-        Akartátok, hogy a kezdetek kezdetén értse a néző, hogy ez rólunk szól? Ez mindig nagy kérdés, hogy hol a határ, szükség van-e a direkt politizálásra a színpadon, ez meddig színház, és honnantól kezdve didaktikus szájbarágás.

-        Nem azt az időt éljük, amikor idézőjelek közt kellene beszélni. Annyira nyíltak és cinikusak a politikai színtér lépései, hogy nem érdemes összekacsintással reagálni. Az a kérdés, hogy sikerül-e a színház berkein belül tartani ezeket a kérdéseket. Az eredetiben Mark Twain érkezik Artushoz és a lovagokhoz, nálunk egy francia EU-küldött-szerű hölgy, Isabelle jelenik meg a lakókocsiban. Színházilag az a fontos, hogy mind a két oldal elég erős legyen, ne billenjen el egyik irányba sem. Faramuci helyzet, hogy egy kiskosztümös nő belép a lakókocsiba, és meg akarja mondani a tutit, de az is bicskanyitogató, ahogy csípőből elküldik a fenébe, mert itt van nekik a saját kerekasztaluk, tökéletesen elégedettek, nincs szükség arra, hogy bárki is beleszóljon az életükbe.

 

-        Az előző rendezésedet, a Korijolánuszt háromszor néztem meg. Minden előadáson voltak olyan mondatok, amelyekről két hónappal azelőtt senki nem gondolta volna, hogy annyira élesen és pontosan fognak szúrni. Szerintem a Merlinnel is hasonló lesz a helyzet, hiszen az októberi bemutató óta rengeteg dolog történt…

-        Nem volt célunk ennyire rámenni az aktuális magyar helyzetre. Nekem a generációváltás kérdése volt a legfontosabb, ami rég óta gond itthon. Nem a megfelelő korukban vannak az emberek a megfelelő helyen, vagy nem a megfelelő ideig. Annyi gyűlölet és sértettség halmozódott föl az emberekben, hogy amikor végül oda kerül a következő generáció, akkor föl sem merül, hogy higgadtan, átgondoltan tegyenek lépéseket, hanem mindig azonnal borítják az asztalt. Jó, borult az asztal, de hogyan tovább? A decemberi diáktüntetések óta kicsit erősebben szól a második rész eleje, amikor a fiatalok kiakadnak, és elkezdenek gúnyolódni.  És az előadás legvége is egyre aktuálisabb, amikor Sir Kay egyedül marad, és azt kérdezi, mi lesz velem? Ezek mostanában égető kérdések: elmenni, maradni, megpróbálni toldozni-foldozni, vagy becsukni a nagy rácsos kaput, eldobni a kulcsot, és elmenni a francba. Számomra az egész darab kiindulópontja egyértelműen arról szól, ami az elmúlt 20 évben történt. Volt egy rendszerváltás, amit hívhatunk kerekasztal-alapításnak is. Ez nagyon jól hangzik, nagyon szép az eszme, de mi az ára annak, hogy demokrácia van? Egyáltalán, tudjuk-e hogy hogyan kell kezelni a problémákat? Ha valaki problémás, akkor vajon az a demokratikus megoldás, hogy egy bizonyos réteget el kell söpörni, hogy csendben dolgozzanak oldalt a sötét utcákban? Ha nem beszélünk róla, akkor nincs?

 

-        Első rendezésed volt ez az Örkényben, hatodik éve vagy a társulat tagja. Kívülről nézve egyelőre szép íve van a pályádnak, sokat és sokfélét játszol. Ilyesminek képzelted a pályakezdő éveidet? Hol tartasz most a magad mércéje szerint?

-        Nem voltak konkrét vágyaim. Egyrészt pofátlanul szerencsés voltam, hogy bekerültem ide, másrészt közben csinálhattam a HOPPartot. Én belül biztosan változtam, a feladatok sokat alakítottak rajtam. A Peer Gynt nagy falat volt, nekem, és szerintem alapvetően Ascher Tamásnak sem az ilyen típusú darab a világa. Tetszett, hogy beleugrott. Rengeteget tanultam a Macskajátékból, felért egy iskolával, hogy nézhettem együtt próbálni Pogány Juditot, Csomós Marit, Molnár Piroskát és Kerekes Évát. Persze volt olyan élményem is, hogy nem találtam magam, azt sem tudtam, honnan közelítsek egy problémához. Igazából nem azt érzem, hogy valahová eljutottam volna, hanem annak örülök, hogy részese lehettem az Örkény Színház elmúlt néhány évének. Ez egy kicsi társulat, talán jobban oda tudunk figyelni egymásra. Szokták is mondani, hogy meglátszik az előadásokon, hogy csapatmunka, összjáték folyik.

 

birokrisztakicsi   fiatalokkicsi

 

-        Érzi a társulat, hogy az Örkény Budapest három legjobb színházának az egyike? Az emberek szívesen járnak hozzátok, nem lehet nagyot tévedni, elég magas az igazán jó előadások száma.

-        Kétségtelen, hogy sokszínű a dolog, megfér egymás mellett Zsótér és Feydeau. Ennek ellenére nálunk is fogy a néző, mint minden más színházban. Hullámzó az előadások nézettsége. Aki eljön, az már szereti, csak azon kell sokat dolgozni, hogy egyáltalán bejöjjenek. De való igaz, hogy az emberek kíváncsiak az Örkényre.

 

-        Mi vár még rád az évadban?

-        Most március közepén a HOPPartnak és a Szputnyiknak lesz közös bemutatója, amit én rendezek, Kottavető, avagy fejjel a hangfalnak címmel. Könnyűzenei koncert-szerű valami lesz. Mondjuk úgy: koncertszínház. Májusban az Örkényben lesz egy bemutatóm Gothár Péterrel, nyáron pedig Münchenbe megyek, rendezni fogok a Volkstheaterben, októberi bemutatóval.

 

-        Lakókocsival mégy?

-        Nem terveztem… Visszajövök.

 

fri zoli-1    hella