ÖRKÉNY SZÍNHÁZ
Online jegy vásárlás

Szervezésünk augusztus 21-től tart nyitva.

Jegyértékesítés szeptember 1-től.

A közönség támogatásával?

Közönségvizsgálat a Madách Kamarában

A jelenlegi, 2002-es kérdőív az összehasonlíthatóság érdekében jelentős részben megegyezett a 2001. novemberben használt kérdőívvel, és a felvétel módja is azonos volt: előadásonként kb. ugyanannyi nézőt kérdeztünk meg véletlenszerű kiválasztással. A véletlenszerűség biztosítja azt, hogy a válaszolókat reprezentatív mintának tekintsük, és a közönség szociológiai összetételére vonatkozó megállapításokat is tegyünk. 12 előadáson 631 kérdőív készült, az előadásonkénti átlag tehát 52,6 darab. A 12 alkalom közül négyszer játszottak olyan darabot, amit még a programváltás meghirdetett időpontja előtt mutattak be, ez az arány megfelel a régi és új előadások átlagos műsorrendi arányának. A megkérdezettek 69 %-a válaszolt az új előadások valamelyikén. Feltételezzük, hogy a közönség két csoportja eltérő karakterjegyekkel rendelkezik, bár bizonyára nem különül el mereven egymástól. Ez a különbözőség fog kifejeződni a tavalyi felmérés eredményeivel való összevetésben is, hiszen az akkor megkérdezett közönséget még nagyrészt nem a változás vonzotta, sokkal inkább a Madách Kamara másfél évtizedes szórakoztató profilja motiválta a jegyvásárlásban.
A tavalyi eredményhez viszonyítva a férfi-nő arány nem változott lényegesen. A számok azt mutatják, hogy a közönség kétharmada nő, egyharmada férfi. Minden korábbi vizsgálat során is azt láttuk, hogy a közönség körében többen vannak a nők, mint a férfiak. Bár ezt a tényt minden gyakori színházlátogató érzékeli, mégis sokan túlzottnak érzik az arányt. A kérdező biztosok - mint a korábbi felmérés esetében is - az ELTE bölcsészkar hallgatói voltak, többségében tehát lányok. A véletlen kiválasztás szempontjának fontossága evidens volt számukra, mégis elképzelhető, hogy néhányszor, határhelyzetben az egyszerűbb megoldást választva akkor is nőt kérdeztek, amikor egy férfira jött ki a "véletlen". Ez azonban csak minimális, egy-két százaléknyi eltérést okozhat.

1. Az életkor és a végzettség szerinti összetételt az alábbi két táblázat mutatja. Mindkét esetben a tavalyi eredményhez viszonyítva vizsgáljuk a változásokat.

2001
2002
-30
38%
43%
30-50
38%
33%
50-
24%
24%

A közönség valamivel "fiatalabb lett", különösen a 20-30 közöttiek aránya nőtt, s ennek megfelelően aktívabb és nyitottabb közönség jelent meg az előadásokon. Az ötven éven felüliek változatlanul viszonylag nagy aránya talán a színház továbbra is domináns szórakoztató funkciójával és egy korábban már ideszokott korosztály ragaszkodásával magyarázható.
A 2001 évi felmérésben még többségben voltak a régi repertoárt pártoló nézők, hiszen a váltás után még csak egy bemutatót tartott a színház. Az akkori közönség megoszlása az iskolai végzettség szempontjából táblázatunk első oszlopában látható, ezt vetjük most össze jelenlegi felmérésünk eredményével.

2001
2002
általános
2,1%
2,6%
középfokú
34,2%
32,1%
felsőfokú
63,7%
65,3%

Az eltérés a két év között minimális, a felmérési hibahatáron belül van.

A közönség állandó lakóhely szerinti megoszlása 2002-ben:

  • Budapest 68%
  • agglomeráció 7%
  • vidék 24%
  • külföld 1%

Ez is nagyjából megegyezik a korábbi vizsgálat adataival.

2. Vizsgálatunk egy folyamat állomásait kutatja, különösen fontos tehát, hogy az érintettek mit érzékelnek a változásokból. Egy a kérdőíven kevéssé hangsúlyos helyen szereplő kérdés konkrétan erre vonatkozott.
A programváltásról a közönség 31 %-ának van tudomása.. Nagyobb arányban tudnak róla az új előadások közönségének körében, viszonylag kevesebben az éppen egy régi repertoárdarabot nézők közül. A pozitív választ adók közül 75 % "éppen megfelelő"-nek ítélte a változás ütemét, a fennmaradó egynegyed fele viszont nem tudta, nem akarta megítélni ezt. Az egész közönségnek kb. 2 %-a tartja túl lassúnak a változást, és nagyjából ennyien vannak azok is, akik egyáltalán nem értenek egyet a váltással. Ezek a számok azt mutatják, hogy a váltás mint önmagában lévő probléma a közönség számára már nem harci kérdés, inkább az a lényeges, hogy a következő bemutatók jobbak vagy rosszabbak lesznek-e.

3. A színházi aktivitás mérésére szolgáló kérdésünkre az alábbi választ adta a közönség. A jelzett gyakorisággal jut el színházba a közönség adott százaléknyi része.


2001
2002
új előadások nézői
régi előadások nézői
hetente
5
9
11
5
kéthetente
12
13
14
10
havonta
26
34
34

33

kéthavonta
23
17
17
16
ritkábban
34
27
24
36

A táblázatból látható változások a tavalyi eredményekhez viszonyítva: növekedett az aktívabb színházba járók aránya (a havonta vagy gyakrabban jegyet váltók száma 43 %-ról 56 %-ra nőtt), s ez - mint látható - a váltás után született előadások nézőinek köszönhető. Azt mondhatjuk, hogy a ritkán, vagyis esetlegesen jegyet váltók aránya csökkent a nézők között. Az új repertoár, az új program tehát a tudatosabb, az aktívabb nézőket vonzza, míg a régi előadások közönségének karaktere közelebb van a tavalyi átlaghoz. Az évente egyszer-kétszer szórakozni, kikapcsolódni vágyók nyilván kevésbé választják az új műsort, hiszen az esetleg "meghaladja" igényeiket. A változás természetes, s látni fogjuk sok mindenben kifejeződik. A folyamatot gyorsítja egy olyan körülmény is, amit nem tudhatunk számszerűsíteni, ezért csupán hipotézisként fogalmazható meg: Hofi Géza műsorának kiesésével a Madách Kamarához csak alkalmilag és véletlenszerűen kapcsolódók száma és aránya nyilván csökkent. Feltételezzük, hogy Hofi közönségében jelentős számban voltak olyanok is, akik nem jártak gyakran színházba. Az is lehet ugyanakkor, hogy éppen ittlétük, pozitív élményük segítette őket abban, hogy egy másik előadásra is jegyet váltsanak.

4. Az elmozdulásnak az értékrendben is meg kellene mutatkoznia. Erre vonatkozó kérdésünk a három legkedveltebb színház megnevezését kérte. A regisztrált szimpátia sorrend eltér a két előadáscsoport közönségénél. Mivel nem mérhető sporteredményekről van szó, ezért nem is az értéksorrendet önmagában mutatjuk be, hanem a kétféle közönség értékrendjében meglévő, olykor "nüánsznyi" eltéréseket figyelhetjük meg a következő tábla alapján. A táblázatban szereplő % az említések arányát mutatja az összes megkérdezett számához, illetve a régi és új előadásokon válaszolók számához viszonyítva.


összes

régi

új
Madách Színház
44,2
46,2
43,3
Vígszínház
41,8
48,2
38,9
Madách Kamara
34,3
32,8
34,8
Katona József Színház
17,3
7,7
21,5
Radnóti Színház
12,7
7,2
15,1
Pesti Színház
7,9
8,2
7,8
Operettszínház
5,7
9,2
4,1
József Attila Színház
5,4
8,2
4,1
Új Színház
5,4
5,1
5,5
Thália Színház
5,2
4,6
5,5
Bárka
3,2
0,5
4,4

A táblázathoz nem szükséges magyarázatot fűzni. Elég talán csak arra felhívni a figyelmet, hogy az új bemutatók közönsége jobban pártolja a Katona, a Radnóti, az Új Színház, a Thália és a Bárka műsorát, míg a régiek inkább vonzódnak a Madách-hoz, a Víghez, az Operetthez és a József Attilához.
Az értékrend mindig megfelelési kényszer is, a válaszoló ezért tudni véli, hogy mit kell mondani a feltett kérdésre. A tényekre rákérdezni, tehát már csak a szavahihetőség ellenőrzése okán sem felesleges. Az a kérdésünk, amely azt firtatta, hogy valaki melyik színházakban nem járt, tehát sokkal tárgyszerűbb. Ugyanakkor nem derül ki belőle, hogy valaki éppen csak véletlenszerűen járt egy színházba, vagy törzsvendég ott. A tényszerűségnek tehát itt is ára van, az őszinteségnek pedig határt szab a megkérdezett türelme. Nem lehet ugyanis felsorolni az összes létező színházat, el kell kerülnünk, hogy a válaszoló frusztrált állapotát kifejezendő válaszoljon egy idő után, például folyamatosan nemmel.
Nézzük tehát, hogy az előbbi értékrendbeli különbségeket alátámasztják-e a "tények"?
A Radnótiba nem "nem járt" (tehát járt) a megkérdezettek 50 %-a. Az új darabok közönségében ez az arány 56 %, a régieknél pedig 36 %. A válaszok megoszlása ennél általában kiegyensúlyozottabb, de az arányokat illetően megerősíti az előző táblázatban bemutatott eltéréseket.
A színházak népszerűségi sorrendje - a fonák kérdésünkre adott válaszok alapján - az alábbiak szerint alakult, és az előző évihez viszonyítva lényegesen nem változott:

1. Madách (1)
2. Víg (3)
3. Katona (4)
4. József Attila (6)
5. Thália (5)
6. Radnóti (2)
7. Játékszín (8)
8. Vidám (15)
9. Operett (9)

Zárójelben a Borisz Godunov közönségénél mért értékeket közöljük, bemutatva azt, hogy itt egy olyan közönség is megjelent, amelynek egy része a művész színházakkal szimpatizál. A Borisz Godunov közönsége, amennyiben egyáltalán egy ilyen szűk mintából általánosíthatunk, lényegesen különbözik például A testőr közönségétől. Az alábbi táblázat jól mutatja a két közönség viszonyát a Madách Kamara repertoárdarabjaihozhoz. A megkérdezett nézők a repertoáron szereplő előadásokat "osztályozták", értelemszerűen azokat, amelyeket már korábban láttak.


A testőr
Borisz Godunov
Páratlan páros
4,79
3,94
Nem ér a nevem
4,03
3,75
Alku
4,43
4,56
Vacsora négyesben
4,09
3,5
Üvegfigurák
4,06
3,89
Mi újság, múlt század?
4,15
4,56
A testőr
-
4,14
Jelenetek egy kivégzésből
3,94
4,4
Borisz Godunov
3,49
-
Azt meséld el, Pista!
4,79
4,9

A táblázatban azt tüntettük fel, hogy a közönség hányasra értékelte a színház egyes előadásait. Természetesen jelentős eltérés van abban a vonatkozásban, hogy mennyien látták, láthatták az egyes előadásokat, az osztályzatokban megmutatkozó karakteres különbség mégis figyelemre méltó.
Talán még ennél is többet mond, ha a régi és az új előadások közönségének értékítéletét hasonlítjuk össze.


régi
új
Páratlan páros
4,59
4,19
Nem ér a nevem
4,39
4,05
Alku
4,72
4,42
Vacsora négyesben
4,03
4,02
Üvegfigurák
4
4,14
Mi újság, múlt század?
3,4
4,34
A testőr
4,3
4,2
Jelenetek egy kivégzésből
3,76
4,03
Borisz Godunov
3,3
3,71
Azt meséld el, Pista!

4,79

4,85

Látható, hogy a régi előadások közönségének a régi előadások valamivel jobban tetszenek, az új repertoárból pedig leginkább A testőr kedvükre való.
Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy a megkérdezés időpontjában a közönség majdnem 36 %-a (pontosan 35,8 %-a) teljesen érintetlen volt a színháztól, vagyis a repertoár egyetlen darabját sem minősítette, hiszen nem látta. Az alábbi felsorolás azt mutatja, hogy mennyien vannak, akik legalább egy előadást láttak már a jelenlegi repertoárból.

1 előadást látott 21,7 %
2 előadást látott 14,2 %
3 előadást 13,5 %
4 előadást 6,8 %
5 előadást 5,1 %
6 előadást 1,5 %
7 előadást 0,4 %
8 előadást 1,0 %

9 előadást pedig 1 fő látott, aki éppen megkérdezésekor látta a tizediket.
(Egy másik kérdésre a megkérdezettek majdnem 10 %-a válaszolta azt, hogy itt szinte mindent megnéz.)
A helyzet csak első ránézésre kétségbeejtő. A kérdőíven a jelenlegi repertoárt tüntettük fel, azaz négy olyan darabot, amelyek még a váltás előtt születettek, a további négy pedig azóta került bemutatásra. Bizonyára vannak olyanok, akik a régi repertoárból sok előadást fel tudtak volna idézni, de azok közben lekerültek a műsorról. Feltételezzük, hogy az "érintetlenek" között lehettek olyanok is, akik eddig más színházakat látogattak elsősorban, vagy helyzetüknél, életkoruknál, távoli lakóhelyüknél fogva nem jártak még itt. A nagyszámú új nézőt olyan tényként kell kezelni, amely különös felelősséget jelent, hiszen a színház jövője szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy sikerül-e őket megnyerni, vagyis további előadások megtekintésének igényével távoznak-e.
Az eleddig a Madách Kamara előadásait még nem igen látogatók aránya a régi előadások közönsége körében volt magasabb (42,6 % - a z új bemutatók iránt érdeklődő közönség körében ez az arány 28,6 % volt). Ez valószínűleg a színház korábbi - és máig is ható - szórakoztató hírének is köszönhető. A ritkán, esetlegesen színházba járók - akik, mint láttuk, még mindig sokan vannak - itt is a szórakozást keresik elsősorban, nagyrészt ezért váltanak jegyet. A Páratlan páros közönségének majdnem kétharmada még nem járt ebben a színházban, sőt - úgy véljük - többségük még máshol sem nagyon. Nem véletlen az sem, hogy kiemelkedően sokan (kb. 50 %) jelennek meg a Borisz Godunov előadásán is olyanok, akik eddig nem jártak még itt. Gyanítjuk, hogy ők máshol már szereztek némi nézői gyakorlatot, és éppen a darab okozta kíváncsiságnak engedelmeskedve jöttek most el.

5. Vannak szépszámmal olyanok is, akik gyakori vendégek a Madách téren. Az ő véleményük különösen értékes. A kérdőívek közül elkülönítettük azokét, akik legalább négy darabot minősítettek, akik tehát a tíz műsoron lévő előadásnak legalább a felét látták (az utolsót éppen megkérdezésükkor). A 631 fő közül 85-en kerültek ebbe a kategóriába. Ez a 13,4 % a mérvadó közönség. Valószínűleg ők érzik úgy, hogy szinte mindent megnéznek itt. Lássuk tehát: vajon járnak-e máshova is, milyen az értékrendjük, illetve hogyan látják ők az átalakulást?
Színházi aktivitásuk mutatója jelzi, hogy vélekedésünk nem volt helytelen.

hetente 28,3 % (9 %)
kéthetente 25,8 % (13 %)
havonta 31,8 % (34 %)
kéthavonta 11,8 % (17 %)
ritkábban 2,3 % (27 %)

A zárójelben közölt, a teljes közönségre vonatkozó mutatóktól való eltérés látványos. És tegyük hozzá, megegyezik a más színházakban is körülrajzolható legaktívabb közönségréteg jellemzőivel. (Ezen réteg aránya a teljes közönségen belül színházanként ugyan eltérő, de 20 % fölé szinte sehol se megy.)
Nézzük meg, hogy milyen ennek a meghatározó rétegnek az értékítélete, milyennek tartja a színház repertoárját. Egyfajta minősítést persze már az is jelent, hogy melyik darabot hányan látták. A kérdőíven a felsorolás a bemutatók sorrendjét követte, ami azt jelenti, hogy a régebben játszott darabnak jobbak az esélyei. A nézettségi sorrend ettől némileg eltér, tehát a közönség körében aratott siker vagy a közönség tartózkodása azonnal látszik. A következő felsorolás azt mutatja, hogy a kiválasztott 85 fő hány százaléka látta már az adott előadást (azt az alkalmat nem számítva, amikor a megkérdezés történt). Zárójelben a darabnak a bemutató időpontja szerinti sorrendje.

1. Páratlan páros 86 % (1)
2. Alku 66 % (3)
3. Azt meséld el Pista! 62 % (10)
Vacsora délben 62 % (4)
5. Mi újság, múlt század? 56 % (6)
6. Üvegfigurák 52 % (5)
7. Nem ér a nevem 41 % (2)
A testőr 41 % (7)
9. Jelenetek egy kivégzésből 32 % (8)
10. Borisz Godunov 21 % (9)

Az "elmozdulások" alapján nagy siker az Azt meséld el Pista!, bár ezt máshol is láthatták már, tehát korábbi bemutató, mint ahogy itt megjelent. Kisebb siker az Alku és a Mi újság, múlt század?, viszonylag nagy bukás a Nem ér a nevem.
Komolyabb minősítést jelent, ha az osztályzatokat átlagoljuk. Felvethető ugyanakkor, hogy versenyezhetnek-e egymással ennyire különböző művek alapján készült, és még annál is jobban különböző előadások? Nyilván nem. Itt is csupán a tetszési indexet szeretnénk regisztrálni, és meghagyni mindenkinek továbbgondolásra a miérteket. A sorrend:

1. Azt meséld el Pista 4,73
2. Alku 4,55
3. Páratlan páros 4,23
4. Jelenetek egy kivégzésből 4,22
5. Mi újság, múlt század? 4,21
6. A testőr 4,11
7. Nem ér a nevem 4,03
8. Vacsora négyesben 3,92
9. Üvegfigurák 3,91
10. Borisz Godunov 3,44

A mérvadó közönség így minősít. Persze ők még részben egy korábbi színház értékrendje szerint szocializálódtak. Vagy mégsem? Hiszen többen vannak köztük, akik az új bemutatók iránt érdeklődtek, pedig már korábban is ide jártak, mint azok, akik valamilyen oknál fogva most dolgozták le lemaradásukat, rá se hederítve arra, hogy nekik már az új éra mellett kellene demonstrálniuk. A közönség már csak ilyen, nem szívesen felel meg konstruált elvárásoknak. Talán az sem igazán érdekes számára, hogy jegyvásárlását demonstrációnak gondolják valahol, igény szerint egy tiszteletre méltó változás mellett, vagy ellen. Ők, a "mérvadók", 60 % erejéig tudnak arról, hogy itt valami készül, valami elmozdul a régi pályáról. A tudás birtokában lévők 92 %-a megfelelőnek tartja a változásokat, egy szerény kisebbség azonban a tempóval elégedetlen. A mérvadók teljes körének 5 %-a pedig azt mondja, tudom, mire készültök, de nem értek vele egyet. Miattuk azonban kár lenne meghátrálni.
A mérvadók a Madách-ot, a Víget a Pestivel szeretik tömegesen, a Radnótit és a Katonát még jelentősen, a Tháliát, a Játékszínt és a Budapesti Kamarát mérhetően. A többi szimpátia megoszlik a Krétakörtől a Vidám Színpadig. Ez így van jól, mert ez életszerű. A közönség, legyen bár a Madách Kamaráé, nem az ideák világában szárnyal, hanem a konkrét lehetőségek útvesztőjében botorkál.

6. Az előadás konkrét kiválasztásában ezúttal is személyes motivációk, az ismerősök ajánlása, a partner döntése, kisebb mértékben a közönségszervező rábeszélőképessége volt a döntő. Ez lényegesen nem különbözik az általános tapasztalattól és a tavalyi felmérés eredményétől. Továbbra is vonzó tényezőként határozza meg a közönség a színház színészeinek ismertségét.
Egy másik kérdésre válaszolva, az előző évi arányhoz képest valamivel többen állították, hogy olvasnak kritikát (kb. 40 %), ami szintén az igényesebb közönség irányában történő elmozdulás jele. Ennek megfelelően erősödött a kritika befolyása, a tavalyi 15-16 %-ról kb. 24 %-ra nőtt azok aránya, akiket a kritika is befolyásolt a választásban.
A közönség elsősorban a közönségszervezőtől, másodsorban a pénztárból szerzi meg a belépésre jogosító színházjegyet. Viszonylag sokan vallották, hogy ajándékba kapták a bemenetet, pedig esetleg csak az történt, hogy közeli hozzátartozójuk vállalta a tülekedést az említett helyszínek valamelyikén.
Néhány konkrét vonatkozásban vizsgáltuk a közönség elégedettségét. Az egyes kategóriákat 1-től 5-ig lehetett minősíteni, s ennek eredményeképpen a következő sorrend alakult ki:

színészek 4,71
megközelíthetőség 4,57
műsor 4,42
a színház légköre 4,32
jegyár 4,23
ruhatár 4,14
információ 4,02
büfé 3,85
nézőtéri komfort 3,62

Szóbeli megjegyzések jelentősen nagyobb számban szóltak a ruhatárról, mint minden másról, elsősorban annak drágaságáról. Sokan az ingyenes ruhatár mellett foglaltak állást, ami feledtetné számukra az egyéb kellemetlen incidenseket.

7. Kérdőívünk kitért egyes tv műsoroknak a közönség körében való népszerűségére, hiszen ezek erős konkurenciát jelentenek a színháznak is. A felmérés időszakában a kereskedelmi televíziók éppen az ún.. "valóság show"-k felfuttatásával jelentkeztek, amelyek napi történéseik révén sokak számára váltak a színházhoz hasonló élő műfajjá. Nem tudhatjuk, hogy valóságos vetélytársaivá válnak-e a színháznak, de mindenképpen érdekes lehet megfigyelni, hogy a közönség milyen széles rétegeit érik el ezek a műsorok.
A tavalyi felmérésben a Heti Hetes vitte el a pálmát, és most is a nézők több mint 50 %-a rászán heti egy órát erre a kibeszélő műsorra. A Barátok közt a közönség kb. egyharmadát éri el, míg az új szemfényvesztésben 20 % körül van az érdeklődők száma. A Big Brothert 21,2 %, a Való Világot pedig 20 % vallja be. Átfedés esetén az érintettség valamivel kisebb.
Ennél sokkal jobb hír, hogy a közönség kétharmada számára nem idegen az internet. Igaz közülük csak kevesen ismerik a Madách honlapját, mintegy 30 %. Ezen a téren gyors változások zajlanak, s ezt a kommunikációs csatornát egy átalakulófélben lévő színháznak jól ki kell használnia.
A napilapok között idén a következő a népszerűségi sorrend:

Népszabadság 47,4 %
Magyar Nemzet 15,7 %
Magyar Hírlap 8,7 %
Metro 3,2 %
Blikk 3,2 %
Népszava 2,9 %
Mai Lap 2,8 %
Mai Nap 2,5 %

semmit sem olvas 28,4 %

8. A Madách Kamarában megkezdett változásokat továbbra is a közönség támogatása övezi. Különösebb gyorsítás és radikális átalakítás nélkül haladva, a színház tartós kétarcúságát nem szégyellve, a szükségszerű kudarcokból és félsikerekből is tanulva a folyamat végigvihető a közönség elvesztése nélkül. Egy valamire azonban még ebben az évadban nagyon nagy szükség lenne. Egy olyan bemutatóra, amely óriási közönségsiker lenne anélkül, hogy a színház vállalhatatlan minőségi engedményt tenne.

Szabó István